A Makovecz-iskola és a gnosztikus világpusztítási program
Az Építészfórum.hu-n válaszolt Ertsey Attila építészkollégái kritikáira és támadásaira a milánói világkiállítási pavilon ügyében. Nem is kell ragozni, hogy a hivatalos nyilvánosság e szakmai terében nem jelenhet meg a "menóra" szó sem a kritikusok, sem a védekezésre kényszerült építész részéről. Ennek ellenére nem várt mélységben leplezte le a tervezők szellemi-spirituális (és talán szervezeti???) hátterét a támadások célpontjában magát pellengéren levőnek, űzött vadnak érző tervező.
Most se törődjünk a látvány-pályázaton első helyezett, szintén, de másképp vacak Malom-tervvel és a mellette, illetve tervezői mellett kiálló építészekkel. Számunkra a lényeg, hogy Ertsey Attila a szakmán belüli földhözragadt nyűgökkel való foglalkozás után a lehető legnyíltabban odapörköl kritikusainak, a földi életükhöz ragaszkodó, a magasabb szellemi szférákról mit sem tudó percemberkéknek:
"Egy régi, intellektualizmusba dermedt világ döglődik, egy háború küszöbén. Ahelyett, hogy erről beszélnénk, és egy élhető jövő alapjait kezdenénk lerakni, egymást gyalázzuk, alázzuk, mintha ez lenne a legfontosabb. Mintha a jövő egy kis szeletét időnek előtte megidéznénk. Bellum Omnes Contra Omnes. Mindenki háborúja mindenki ellen.
Az Alakor arról az élhető jövőről szól. Dadogva, bumfordian, amatőr módon, szakmaiatlanul. De szól. Én azt hiszem, megértettem valamit belőle, ezért vállaltam, hogy egy nemépítésznek segítek. Mert ez a világ el fog pusztulni. Hamarabb, mint gondolnátok. S ami marad belőle, az nem stílusok, trendek, hanem valami, ami az életet menti át. Egy búzaföld egy sámándob közepén. Tök abszurd, nem?"
 |
| Világégést terveznek Izrael Jelében |
