Orosz intuíció: Makovecz Lucifer kastélyát tervezte

A Gonosz felismerése független az országhatároktól.

T. Beljajeva orosz nyelvű, építészeti tematikájú blogján egy márciusi bejegyzésben foglalkozik Makovecz templomterveivel. A blog szerzője profilja szerint moszkvai és az építészettörténet, művészettörténet, illetve műemlékfelújítás érdekli.

A Nemzetközi Hírű Mester életműve templomépítészeti fősodrának ismertetését (hisz, mint kritikusai és tanítványai egyaránt emlegették, Makovecz MINDIG templomot tervezett, ha a funkció ELVILEG más volt is) eleve úgy indítja Beljajeva, hogy nem lehet kétséges, nem vevő a marketing által keltett kultuszra. A paksi templomot hátulról-oldalról ábrázoló képpel kezd, ami a mű rémisztő, de mégis valamiféle sötét esztétikájú elölnézeti képéhez képest egyszerűen ocsmány.

A blogger szerzőnőjének bejegyzéséből és a hozzászólásokra adott válaszaiból is kiderül, hogy a terveket ijesztőnek és démoninak tartja és nem helyesli, hogy a templomépítészetben is a divatokat és az építészek "kreatív kísérletezését" hajhásszák. A képek forrásai között linkeli az Ördögűző blogot is, de nem utal rá, hogy ez egy kimondottan Makovecz-űző blog.

Talán a sátánista-vádat direkt módon megfogalmazó üzenet ismerete nélkül, egyszerűen a józan ész, intuíció és a Jóság, Szépség iránymutatóit követő lélek reakciója, hogy a makoveczi templomtervek legpokolibbjainak részletes képi bemutatása után nyilván leginkább a "Szentek és Kárhozottak Temploma" képéről, de az egész életműről is Lucifer Kastélyára asszociál:

"Elnézést, de ez az egész nagyon hasonlít Lucifer Kastélyára"

Ugye, hogy hasonlít?

A HármaSHALOM "organikus" ötödik hadoszlopa

Ez mindennek a netovábbja...
Még a sátánizmust is lehet valamiféle lelki nyugalom megőrzése mellett leleplezni, de EZT...

Már régebben feltűnt Makovecz furcsa filoszemitizmusa.

"Lendva egy néhai Zala megyei kisváros, ahol rendkívül egészséges és gyönyörű szimbiózisban élnek magyarok és zsidók"

"Globalizáció, nemzetköziség, internacionalizmus – ezek hazugságok. Nem lehet a népszellemet mint realitást félretenni. Meghaladni lehet, de az úgy történik, hogy valóban magyarrá változom, valóban zsidóvá változom, valóban németté változom – és tudom, felfogom, pillanatról pillanatra átélem, hogy mi a magyar, a német, a zsidó vagy román népszellem."

"Az Orbánhegyi út és a Stromfeld Aurél út sarkán van egy villa, amit egy Grósz nevű zsidó és családja lakott. A Grósz bácsiékat családostól együtt kiirtották, így a háború után az államé lett ez a ház. Változó káderek laktak benne, de mindig rendőr posztolt az ajtó előtt. Ma ez a ház a magyar miniszterelnöké, aki emeletet épít rá, mert az ezer négyzetméteres villa neki kicsi volt. Ez egy megvetendő, értelmetlen történet – egy senkiházi hólyag története, akinek semmi sem elég."

"Tehát például bizalomról, ami eredetileg az üzlet alapja volt, szó sincs. A kilencvenvalahány éves makói zsidó haverom úgy kötötte az üzletet a hagymás paraszttal, hogy megvette a legjobb helyen a dughagymát, odament a paraszthoz, azt mondta, hogy egyezzünk meg, Jani bácsi, ennyiért fogom megvenni. Év közben kiment megnézni, hogy tisztességesen kapálják-e, és azt mondja az öreg magyar, hogy nem fordult elő, hogy a zsidó azt mondja, hogy a kereskedelemben most ez van, és ezért nem tudok annyit adni. Az adott szó volt."


"Az egy szétvert város. A szlovákok nemcsak a lakóházakat és az utcákat döntötték romba lakótelep-építés címén, hanem ledöntöttek templomot és zsinagógát is. Mi a volt zsinagóga oldalán terveztünk egy panziót. Elővettük a fényképeket a régi zsinagógáról, és a panziónak a régi zsinagóga homlokzatát csináltuk meg, csak megcsavarva. El akartunk elhelyezni rajta egy táblát, hogy "Ezt az emlékképet a hűlt helyével szemben az elpusztított zsidó hazánkfiainak emlékére emeltük, X.Y.". Felhívtam a budapesti rabbit, hogy szentelje fel, találjunk erre egy alkalmat. Azt mondta, hogy nem ő az illetékes ebben, hanem a pozsonyi főrabbi. Elmentem a pozsonyi főrabbihoz, aki azt mondta, hogy ezeket maguk ölték meg, úgyhogy mi nem fogunk ezzel foglalkozni. A vége az lett, hogy kimentünk néhányan, és mondtuk, hogy ne haragudjatok."


" Ha az ember nem antropomorf módon közelít az építészethez, akkor abból indul ki, amiből a zseniális orosz zsidó, Malevics, amikor egy fehér négyzetet festett, és azt mondta, hogy ez a "túloldalt" sugározza át. Azt mondta, ebből a tartalmas semmiből kell kiindulni. Erre összeálltak egy csomóan, és ez volt a Bauhaus. Nem a kockológia a Bauhaus, hanem a sugárzása valami láthatatlannak. Ezt elfelejtette a modern építészet, és szélhámoskodik, utánoz. Szükség van tehát a megújításra, ami az én esetemben egy ókonzervatív dolog - az egyiptomi kultúrából kell merítenem ahhoz, hogy megelevenedjen a görög, és megelevenedjen az ózsidó. És így tovább a sumértól kezdve az egész ótörténet."


"Sokaknak nem ártana elmenni a Siratófalhoz, és megnézni azt, hogy az emberek hogyan dugdossák be a kis hézagokba a papír cetlijeiket, hogyan hajlonganak egy néhai templom falánál. Akkor megéreznék, hogy mit jelent egy olyan templom, amelyben valóságos képzetük van arról, hogy abban a teremtő isten lakik."
(utalás Salamon Templomára, a szabadkőművesek fétisére)

Az is feltűnt, hogy Makovecz és tanítványai (Inasai, Segédei és a már Mester fokozatig eljuttatott "kőműves" beavatottjai) milyen módszeresen rakják tele a magyar nyelvterületet és a magyarság számára szimbolikus helyszíneket többnyire stilizált, de jól felismerhető menórákkal:

Ócsa, Milleniumi emlékmű

"Ez az életfa, amely a sámándobokon szerepel, úgy is szerepel, hogy hét ága van, mint a zsidók Menórájának, de lefelé is ugyanúgy hétágú." 
(a lefelé is hétágú pokoli menóra utalás a sátánizmusra)


"Makovecz Imre: Augusztus 20-án a legmagasabb pontra fölszereltek egy hétágú gyertyatartó- vagy életfa-formát – mindegy, az ugyanaz -, arra mindenki ráakasztotta a maga nemzeti színű szalagját a saját nevével, és azt a legmagasabb pontra fölrakták."
( a sevillai magyar pavilonról van szó, a magyar nemzeti ünnepet menórával ünnepelték...) 
 

 A magyar állam ezerévét is menóra jelképezi az organikusoknál...