Hórusz Kora - Makovecz, az építészet Lady Gagája

Makovecz Imre, Aleister Crowley legjobb magyar tanítványa - és Lady Gaga kollégája a nihilista show-businessben

A popzene Makovecz Imréje - okkult üzeneteket közvetít

A Makovecz Akadémia alkotmányba foglalása és rangos közművelődési intézményekkel, mint hűbérbirtokokkal való megadományozása után tovább folytatódik a több-mint-miniszterelnök udvari építészének kanonizálása, aki egy háttér-páholypaktum eredményeként nevét és megszokott látványvilágát adhatta az Erős Ember szakrális fociszentélyének tervezéséhez. (Mivel a tényleges épülettervezést a Mester nagylelkűen rábízta Inasaira és Segédeire):

origo.hu: Kanonizálja a kormány Makovecz Imre életművét

A kanonizálás szó használata, bár természetesen szentségtörő,  nem is olyan alaptalan ez esetben, hiszen a Makovecz által legfőbb példaképeként tisztelt Gaudít, akiről bírálói, eszmetársaim könnyedén kimutatták, hogy szabadkőműves, sátánista és kábítószerpropagandista volt, a katolikus egyház ellen zajló ellenséges célú hatalomátvétel képviselői egyenesen katolikus szentté igyekeznek avatni, az eljárás folyamatban van! (A továbbiakban látni fogjuk, hogy Makovecz Imre maga is aktív résztvevője volt egy időben ennek az ellenséges behatolási folyamatnak, amit átmenetileg helyi szinten sikerült visszaverni, de a védelmet magából a Vatikánból támadták hátba a már bent levő deszantosok.)

A kormányzat, illetve helyesebben a HATALOM általi "kanonizálás" tétje nem kevés a társadalom hétköznapjait érintő gyakorlati szinten sem. Az még csak az átlagember részéről vállrándítással, vagy még anyit sem reagálva elintézhető szimbolikus semmi maradhat, hogy Makovecz monográfiát és reprezentatív kiállítást kap, hogy műemlékké nyilváníthatják összes épületét, hogy ezeket túraútvonalra fűzik fel és hogy a nagyvilágban népszerűsítik majd " a magyar organikus építészet kiemelkedő alkotásait". Ez nem vészes, ennyit ki lehet bírni, eggyel több Orbán-kampány, ami a lelkileg egészséges emberek egyik fülén bemegy, a másikon meg ki. Azonban a program nem áll meg itt, hanem agresszívan benyomul a reálszférába is:

"Makovecz településfejlesztési-épülettervezési modelljét betennék a főépítészek továbbképzési programjába, illetve az építész, tájépítész és közművelődési szakemberképzés tantervébe. Felmérnék Makovecz hátrahagyott terveit is, hátha találnak benne olyat, ami megvalósítható, és a megvalósításra talán még pénzt is adnának"

Az a kisebbik baj, ha megépül néhány fiókban maradt terve, beleértve akár a Kárhozottak Katedrálisát is. (Bár a Sátánnak lefelé szimmetrikusan is megépítendő Szentély a fejjel lefelé álló kereszttel persze nagyon durva, még ha ezt módosítják is, tudni fogjuk, hogy ez az eredeti terv,  megépítői ennek ismeretében építik meg.)

"A padló tükör. A Szentély lefelé is megépül."

"A templom kétharmadának lefelé megépülne az inverze is, ahogy a sejteknek is egybevágó, szimmetrikus, de nem azonos "alteregója" is van. Ahogy a fának is van koronája föl és le egyaránt. Ahogy az Isten Fia is mielőtt az Atyához ment volna, mielőtt új testben feltámadt, pokolra szállt. A feltámadás, a megszabadulásaz új ég, új föld születésének drámája csak az evilág és a nem evilágból való szeretetéből, egyesüléséből és újjászületéséből származhat."

Kivel készül a Kormány felszenteltetni az ALSÓ KERESZTET ???

A bejegyzés folytatása

Orbán megépítené Makovecz tervét, a G(o)nosztikus Katedrálist

 
Eltemették a Nemzet Kőművesét, ideje volt hát előjönni a méltó Mauzóleum megépítésének javaslatával.

A Heti Válasz kicsit naívan, vagy álnaívan nem teljesen oda teszi a hangsúlyt a néhai "Mester" évek óta hullámokat verő "főműve" megépítésének felmelegített ötlete kapcsán, ahol az érdekesebb dolgok vannak:

 Kútba eshet Makovecz Imre főművének megépítése

"Bár valóságos mozgalom indult azért, hogy épüljön meg a nemrég elhunyt Makovecz Imre fő műve, a budai Felső-Krisztinavárosba tervezett katedrális, a csütörtökön megjelenő Heti Válaszból kiderül: sem a katolikus egyház, sem a kormány nem lelkesedik a „magyar Sagrada Família" megalkotásáért."


"Nagy Ervin országos főépítész, Schmitt Pál köztársasági elnök felesége, Makray Katalin, Lovas István közíró, Lóránt Károly közgazdász - néhány név azok közül, akik a napokban valóságos mozgalmat indítottak azért, hogy épüljön meg Budán Makovecz Imre tervezett fő műve, a Hegyvidék katedrálisának álmodott épület. A Civil Összefogás Fórum 500 ezer forint kezdőtőkével még gyűjtést is indított a becslések szerint legalább tízmilliárdos beruházás elindítására - csakhogy az ügyben illetékes esztergom-budapesti főegyházmegye közleménye mindjárt az elején lehűtötte a kezdeményezők lelkesedését. Az egyház közölte, hogy templom építéséről csak ők dönthetnek, a szándékuktól eltérően ezt nem lehet indítványozni, sőt az engedélyük nélkül gyűjtést sem szabad kezdeményezni.
A Heti Válasz értesülései szerint ennek oka, hogy a Makovecz Imrével közismerten feszült viszonyban álló Erdő Péter határozottan ellenzi az építkezést. Ebben a személyes ellentétek mellett szerepet játszik a templom teológiailag legalábbis határesetnek tekintett szimbolikája - a művész Szentek és kárhozottak néven emlegette alkotását -, de még inkább az, hogy az egyház nem tud vállalni egy ekkora horderejű beruházást. Katolikus forrásaink szerint az sem volna megoldás, ha az állam bocsátaná rendelkezésre az építkezés összegét, mert a templom évi akár százmillió forintos fenntartása az egyházat terhelné.
Ennek ellenére Nagy Ervin országos főépítész és sokan mások elkötelezettek az ügy mellett. A Heti Válasz információi szerint ugyanakkor a kormányban többen megrökönyödtek azon, hogy a kezdeményezők az egyház ellenében akarnak templomot építeni, és nem látnak esélyt annak megvalósulására."

Abban nagy eséllyel nem téved a cikk címe, hogy a gonosz terv kútba eshet, azonban ezt a meghiúsulást, elnézve I (Vakoló) Viktor uralkodási stílusát, az egyház tiltakozása ellenére is leginkább csak a globális összeomlástól várhatjuk. Mint annyi ocsmány, aljas dologra világszerte, szinte biztosan már erre se lesz pénz.
Hála Istennek!


A bejegyzés folytatása

Nikos A. Salingaros: Antiépítészet és dekonstrukció

1.rész

A DEKONSTRUKTIVIZMUS VESZÉLYE

Nikos A. Salingaros

Az alábbi esszét közvetetten egy cikk ösztönözte, amelyet Michael Meghaffyval közösen írtunk „Geometriai Fundamentalizmus” címmel. Dr. Carlo Poggiali az olasz fordítás elolvasása után egy elismerő esszét írt, finoman és ironikusan bírálva a modern építészetet. Poggiali azt sugallja, hogy különféle épületeket érzelmileg kell megtapasztalnunk, hogy megérthessük az én intellektuális síkon kifejtett bírálatom igazát. Úgy érvel, hogy egy építészeti stílus érzelmi hatása jobban érezhető, ha az ember nyugodt, pihent, mert különben a mindennapi élet rohanásában nem tudunk eléggé odafigyelni az építészetre ahhoz, hogy elbírálhassuk. Kísérlet gyanánt javasol egy nyaralást / konferenciát az észak-itáliai Tirolban, egy-egy hetet eltöltve két általa ismert szállodában, amelyek közül a korábbi a hagyományos környékbeli stílusban épült, a másik egy korai modernista „remekmű”.

Bár nagyon örültem az esszének és megtisztelőnek tartottam, úgy éreztem, hogy helyesbítenem kell a valószínűleg félrevezető benyomást, amely szerint én elhanyagolom az építészet érzelmi dimenzióját. Az alábbi észrevételek és gondolatok egy másik barátommal, Terry Mikitennel (a „Darwini folyamatok és mémek az építészetben” társszerzőjével) való beszélgetés során jöttek elő és bőségesen demonstrálják gondolkodásmódomat arról, hogy az érzelem korunk építészetének egy központi eleme. A „Geometriai fundamentalizmus”-ban bírálom a modernizmust amiért kezdettől fogva figyelmen kívül hagyja érzékeinket, kizárólag geometriai tömegekre és felületekre koncentrál. Az építészek azóta továbbléptek a dekonstruktivizmushoz, amely vizuális rendetlenséget nyújt számunkra. Ez egy olyan stílus, amely megerőszakolja a rendre vonatkozó érzékünket. Ami ettől is rosszabb, hamisan tudományos megalapozottságot tulajdonít magának. Ezt, mint tudós, nem hagyhatom annyiban szó nélkül. Ezen kívül egy sürgető injekciót is akartam adni Poggiali nyugalmas hozzáállásával szemben, amely érzésem szerint nem vesz tudomást korunk építészeti vitájának komolyságáról és fehér-vörös izzásáról.

Folytatás

Szárnyas piramisok a Nemzet Kőművesétől

Régi mániám, hogy leleplezem Makovecz Imrét, a "zseniális magyar építészt". Írtam már róla itt, a blogon is, hogy szélhámos és titkos okkult szektatanok "beavatottja", hogy gonosz kultuszok titkos jeleit helyezi el valójában alkalmatlan és rémisztő épületein. Hogy a régi mese, "a király új ruhája" egyik mai előadójaként ügyesen teremtette meg saját arculatát, a "zseniális, konzervatív, organikus, népi-nemzeti építész" imágóját.

Több fórumon próbáltam figyelmeztetni szülőföldem, Zemplén közönségét is, hogy miután valószínűleg Sárospatakon követte el legtöbb, egy településen található hazafias-organikus PR-ba, hókuszpókuszba csomagolt épületét, gondolják meg, jó ötlet-e a fürdő rekonstrukciójához is őt meghívni tervezőnek. Mit tervezőnek, géniusznak, hogy érintse meg a kopott fürdőt és Varázsoljon belőle valami hazafias-organikus Csodát...

Korunk régóta a hanyatlás kora és az építészeti modernizmus a leggonoszabb erőkkel, titkos tervekkel áll kapcsolatban, mint arra az építészet és urbanisztika egyik legérdekesebb teoretikusa, a matematikus Nikos Salingaros is rámutatott több tanulmányában, pl. "A 20. század építészete, mint kultusz", vagy "Anti-Architecture and Religion " címűekben.

A titkos háttérhatalmak, sátáni kultuszok jó öreg módszere, hogy pusztító elveiket, tanaikat becsomagolják, hiszen, ha nyíltan megmondanák, mik a terveik, hamar agyonvernék őket, a társadalom egészséges immunrendszere könnyen kivédené a parazita támadást. Makovecz, mint a 20. század legembertelenebb rezsimjeinek (Bolsevikok, Hitler, FED) ideológiai gyökerét jelentő mozgalmak körébe tartozó Rudolf Steiner okkult antropozófiai irányzatával való kacsolatát nem is tagadó álépítész hazánkban e becsomagolás egyik legnagyobb virtuóza. A "zseniális" jelzőt legfeljebb e téren, a becsapás, a gonosz tevékenységet hatásosan pozitív PR-ba rejtés terén érdemli ki, de még ez se biztos. Hiszen jó szélhámosként, tömeghipnotizőrként csak azt mondja, amit közönsége hallani szeretne. Az már a hipnózis eredménye, hogy aztán saját szemüknek se hisznek, agyuk átveri saját magát.

Jellemző, hogy több őszintén hazafias barátom, ismerősöm rökönyödött meg pl. az e blogon Makovecz leleplezése ügyében általam írottakon is. Pedig értelmes és jószándékú emberekről van szó, akik általában látják a Romlás jeleit, eszközeit, valamilyen fokban kivitelező közegeit is a világban és a maguk módján igyekszenek is ezek ellen felvenni a harcot. Azonban Makoveczet ők is, mint a társadalom immunrendszerének sejtjei, "magunkfajtának" tekintették, nem behatoló ellenségnek, aki szöveteink elpusztítására tör.

Tehát miközben én többek között szűkebb hazámban, a szülőhelyemmel szomszédvár Patakon évek óta gondos ördögűzőként hirdettem az igét, rámutatva például az Árpád Vezér Gimnázium épülete által formázott bagoly kedvelt szabadkőműves jelkép jellegére, már két éve látogatom nyaranta a családommal a Makovecz tervei alapján felújított pataki (végardói) fürdőt úgy, hogy csak most, az intézmény új hivatalos logójának láttán ugrott be, mit is helyezett el a két kaput magában foglaló épületek legfőbb látványelemeként.
Miközben kezdettől pocskondiáztam a fontos közcélú létesítmény reprezentatív bejárataihoz méltatlan, nem időtálló, nem esztétikus, nem "organikus", műanyaggal telerakott tákolmányokat, csak most közel két év után tűnt fel, hogy a kapukon és a kapcsolódó épületeken elhelyezett kiugró látványelemek a szabadkőműves-iluminátus-sátánista Új Világrend jelképeként emlegetett PIRAMISOK, méghozzá szárnyakkal övezve!!!
Ahogy a lengyel mondja, néha a lámpás alatt a legsötétebb...

Az alábbi képek az ünnepélyes avatáskor készültek:

Nem mind arany, ami fénylik: Makovecz

Egy kis profilbővítés gyanánt ide is felteszem egy régi mániámat, amivel több internetes fórumon sikerült őszinte megrökönyödést keltenem, hol hazafias "mieink" körében, hol derék konformista lokálpatrióták közt, akik büszkék rá, hogy a mesternek köszönhetik városuk "új arculatát". Én ismerve a helyzetet, sajnálom őket, hogy nem tartották meg a régit...

--------------------------------------------------------------

Érdemes felidézni, miért is érkeztünk mostanra egy várható, sőt zajló nagy gazdasági-társadalmi-ökológiai összeomlás küszöbére. Tévúton jár az emberiség, ennek a tévútnak, a jövőfelélő, létrontó berendezkedésnek pedig alapvető ideológiai alapjai is vannak, vagy legalábbis téves, rossz irányba vivő ideológiák társulnak az önpusztító gyakorlahoz. A múltban éltek, "éltünk" organikusabban is, fenntarthatóbban is, de ezeket a fenntartható(bb), organikus(abb) életmódokat, emberi közösségeket rendre lezüllesztették, szétverték a "haladóbb" ragadozó életmódokat terjesztve, ennek szükségességét rendszerint haladásideológiával, modernizációs maszlaggal is alátámasztva.

Konkrétan az építészet, urbanisztika terén egy érdekes jelenség, hogy maga az építészet, építőmesterség még jó ideig tisztességesen végezte a maga dolgát akkor is, amikor már jól benne jártunk a fenntarthatatlan modernizációban, az ipari forradalomban. Az építészeti modernizmus megjelenéséig az építők természetesen változó divatok szerint (bár ez inkább csak a felsőbb rétegek megrendeléseit érintette) alapvetően alkalmazták az emberiség évezredek alatt felhalmozott tudását az építésről, alkalmazkodtak a helyi adottságokhoz, éghajlathoz, nagyrészt helyi építőanyagokat használtak és természetesen épületeik funkcionálisak és esztétikusak voltak egyszerre. Az épületek túlnyomó része a tágan vett "népi" építészet kategóriába esik és magától értetődően organikus volt, tehát szervesen nőttek bele az egyes épületek a "kihaló" régiek foghíjaiba, mint a fák az erdőben. Nem valami csoda folytán, ennek nem utolsó sorban energetikai oka is volt, ha már ez a blog egyik fő témája, egyszerűen az emberek energiaszegény korszakokban kénytelenek voltak spórolni az erejükkel, energiájukkal, építőanyagaikkal. Sokkal egyszerűbb, célszerűbb, kényelmesebb volt organikusan építkezni, beilleszkedve a környezetbe, nem egyénieskedni, önkényeskedni.

Még az ipari forradalom korának építészete is ennek folytatója, a zsúfolt nagyvárosok hibáiért, a bérkaszárnyákért, a füstös gyárakért nem az építészek felelősek, hanem a telekspekuláció, az önzés, kizsákmányolás. Az építészek a nekik szabott szűk korlátok között (minél több lakást kell kihozni egy telekből, tehát gangos bérkaszárnya) továbbra is organikusan dolgoztak, a 19. sz-i városrészekben jobban érezzük magunkat, mint a modernizmus egyre pusztítóbb hullámai által elkövetett falanszterekben. (Persze egy hagyományos faluban, vagy kisvárosban még inkább.) Az ipari építészet is produkált lenyűgöző dolgokat, miközben tárgya természetesen hosszú távon fenntarthatatlan. De maga az építészeti tudás, hozzáállás nem volt a fenntarthatatlanság oka, vagy része. Minden épületet beillesztettek környezetébe, kellemes, ember számára vonzó, egyben messzemenően funkcionális tereket hoztak létre. (ahol kellett, ott ijesztőt, pl. börtön belseje...) Mindez ORGANIKUS volt.

Nagyjából az I. világháború után szerveződött meg az építészeti modernizmus agyréme, lényegében a politikai világszétverő mozgalmak (az egyszerűség kedvéért nevezzük bolsevizmusnak) építészeti megjelenési formájaként. A modernista építészet-szétverők zöme eleinte nyíltan is a balos pártokkal, mozgalmakkal tartott, ezt frazeológiájuk, kiáltványaik is kifejezték, egy részük viszont már kezdettől volt olyan okos, hogy pártok- és politikafeletti áruként adta el modernista építészeti, urbanisztikai utópiáját, mint Le Corbuisier. Másoknak a II.világháború alatt, után jött meg az esze és váltottak át a sovány szocialista tábornál sokkal zsírosabb kapitalista piacra, ekkor korábbi marxista rizsáikat szögre akasztották.
Talán Spenglernek volt igaza, hogy a nyugati civilizáció nagyjából a 19. század végére ért zenitjére, ekkor törvényszerűen jelentkezett az az általános dekadencia, ami egy-két évtizeden belül végetvetett annak, hogy az alapvetően fenntarthatatlan gyarmatosító-ipari gazdasági alapokon egy alapvetően fenntartható szemléletű (bár nem mindenben fenntartható gyakorlatú!) építészet, városépítészet létezett. A létrontó civilizáció végső dekadens szakaszába lépve már aktívan elkezdte saját felépítményét is pusztítani, az őrült, öngyilkos modernizációs ideológia az élet annyi területe mellett az építészetet és ennek következményeként a korábbi alapokon épített környezetet is elkezdte szétverni. Itt most ugornék egyet, nem elemzem részletesebben a modernizmus bűneit, de az alapvető baj vele az, hogy eredendően önkényes, hogy őrültül szakít az évezredek alatt felhalmozott szakmai tudással, a józan ésszel, hogy Tabula rasát csinál, hogy mindent gyűlöl, ami régi, ami természetes (ami két láb, tehát rossz, a négy láb, a „modern” az jó). Nem meglepő, hogy a modernizációs dühöngés az építészetben is ezt hozta, hiszen ugyanezt tette minden téren, a család szétverésétől a TSZ-esítésig és még sorolhatnám.

A szadista tudáspusztítás fontos eleme volt az építészképzés szétverése, az építészek már nem ismerkednek meg felkészülésük alatt a régi korok tudásával, ami persze fő ellenségként van agyukba mosva, tehát az emberiségellenes utópisztikus ideológia romboló hatása mellett már csak az elveszett, kiirtott tudás híján se képesek szépet és jót építeni. („Szépet” nem is akarnak a modernisták, mert a normális emberi szépségfogalom ellentéte, a sterilitás , emberellenesség kultikus céljuk. Gúnyolódnak a természetes emberi szépségeszményen.)

Tehát ugorjunk most, mert célom eljutni Makoveczig. (szakirodalom a modernizmus bírálatáról található, alább megadok pár linket)

Az építészeti modernizmus a tömegek körében sosem volt népszerű és egyes konzervatív elitcsoportok saját hatalmi körükben (magán lakóhelyük, intézményeik, városaik területén, stb,.) több-kevesebb sikerrel ellen is álltak neki. Nagyjából a 60-as évektől jelentkezett tehát egy széleskörű lázadás a modernizmus ellen, ennek eredményei azonban legalábbis felemásak, de inkább sikeresen eltérítették őket a veszélyeztetett, ravasz modernisták. Az ellenállás egyik látszatsikere a műemlékvédelmi mozgalom volt, de ezt ügyesen eluralták maguk a modernisták és a skanzenszerűen megőrzött egyedi épületeket, vagy negyedeket sterilen kipreparálják „korszerű” környezetükben, vagy ha lehet, még meg is erőszakolják modernista üveg-beton-műanyag betoldásokkal, „korszerűsítésekkel”.
Ettől sokkal fontosabb sikerük, hogy ők maguk (egy részük) álltak az antimodernizmus élére és deklarálták, hogy a „modernizmus halott”, az új varázsige a posztmodernizmus lett. Ez azonban épp annyira lett meghaladása a modernizmusnak, mint amennyire a posztkommunista káderek jelentettek új minőséget a kommunistákhoz, tehát korábbi önmagukhoz képest. Egyszerűen fordítottak egyet a köpönyegükön és az üzlet ment tovább. A posztmodernizmus ugyanazt a modernizmust folytatta tovább más eszközökkel, sokkal helyesebb lenne posztkockaizmusnak nevezni. A klasszikus modernizmus dogmakészletéből ugyanis csak egy felszíni dogmát, a szögletes, egyszerű geometriai formákhoz (téglatest, kocka) való görcsös ragaszkodást dobták ki ballasztként, megmaradt azonban az alapdogma, az önkényesség, a fittyet hányás a természet törvényeire, az éghajlatra, az emberi igényekre, a józan észre, szépérzékre és a szakítás az emberiség építészeti hagyománykincsével.

Tovább folytatták, sőt minden korábbinál esztelenebb szintűre fokozták a sztárépítészek személyi kultuszát. (nem függetlenül a más területeken is zajló jelenségtől, színészek, énekesek, sztármenedzserek) A posztmodernisták egyik különösen durva vadhajtása, korunk dekadenciája magasfoka, a pusztuló civilizáció egyik legdurvább építészeti jelensége a dekonstruktivizmus, ami már teljesen nyíltan kimondja, hogy célja a szétverés. Nesze paraszt, fizess nekem sztárgázsit azért, hogy tönkreteszem a lakóhelyed, élettered! A tény, hogy a dekonstruktivista ideológusok, filozófusok a megérdemelt kényszerzubbony helyett egyetemi katedrákat bitorolnak, mindent elmond korunkról, kilátásainkról.
A király meztelen, az utcán maszturbál, és ha be akarnánk csukni a szemünket, a Gondolatrendőrség fogpiszkálóval kitámasztja a szemhéjunkat...

Egy másik változata az önkényes, ugyanazt más eszközökkel folytató (poszt)modernizmusnak a magát „organikus építészetnek” hazudó irányzat. Már a korai posztmodernizmus egyik jellegzetes trükkje volt, hogy a kockaizmussal való látszatszakítás jegyében előkaparták a korábbi, modernizmuselőtti építészeti elemeket. Ezeket azonban nem az eredeti, hagyományos módokon használják, hanem dísznek pakolják fel alapvetően önkényes, a hagyományt továbbra is elvető építményeikre. A tradícióra csak „utalnak”, a hagyományos épületelemekkel valójában gúnyolódnak. Meggyalázzák őket. Ez egy még perverzebb bánásmód a régi tudással. Itt kell megjegyeznem, hogy természetesen a modernizmus elleni lázadást nem száz százalékban sikerült a maga uralma alá vonnia a „poszt”-kádereknek, voltak, vannak őszinte „csendes forradalmárok”, akik azzal lázadtak a falanszterdogmák ellen, hogy amennyire tudták, tovább folytatták a korábbi korok természetes, valóban organikus, hagyományos építészetét, vagy igyekeztek előkaparni még megmaradt töredékeiket és ezekből elkezdeni újjáteremteni, éltetni a hagyományt. Nem öncélú hagyománytiszteletből, hanem mert a hagyományban a célszerű, a gazdaságos, a jó, a fenntartható építés módszerei élnek. Az igazán hagyományos építés fenntartói és újjáélesztői az építészszakma páriái, kivetettjei, nagyon gyakran eredetileg hithű modernista-posztmodernista képzettséggel, pályájuk elején sikeres modern művekkel, majd a megcsömörlés, igazságkeresés után csendes munkával, a szakmai fórumok által kiátkozva, vagy agyonhallgatva. (kivéve egyes piaci réseket, konzervatív milliomosok, trónörökösök megrendelése, stb, akad pár ilyen, szűkebb körben azért híres tradícionalista építész-”sztár”, pl. Andres Douany)

Tehát az „organikusok”, közte leghíresebb hazai „organikus” építészünk, külföldön igazából egyedül ismert építészünk, Makovecz Imre TIPIKUS POSZTMODERNISTÁK. A „poszt-”-nak abban az értelmében, hogy lényegében ugyanaz más eszközökkel. Nem kocka, nem üveg (bááár... néha plexi, sőt más MŰANYAG díszítőelemek, jó nagy darabok) nem beton (azazhogy dehogynem, mennyi ronda nyers , csupasz betonfelület van Makovecznél!), hanem fa, kő, föld. De mindez mire és hogyan...

Makovecz a modernista-posztmodernista beteges építész-sztárkultusz legfőbb hazai, illetve magyar nyelvterületi megtestesítője, kevés kisember, vagy „kisértelmiségi” tudná megnevezni Fintát, vagy más ortodoxabb modernistát, de amelyik átlagmagyar egyáltalán tud építészt megnevezni, azok zömének Makovecz ugrana be. E személyi kultuszt ő maga kelti, igényli, élvezi. Igaz, ettől még építhetne szépet, jót, organikusat, akár hagyományosat is.
De hagyományosat elvből nem épít. Megtéveszti a közvéleményt és híveit, amikor a tradícióról, a népi építészetről halandzsázik, mert az ő épületei semmilyen vonatkozásban nem folytatásai a tradíciónak, a népi építészetnek. Igaz, hagyományos, vagy népi elemeket alkalmaz épületein, de tipikus posztmodernista módon ezeket gyakran inkább kigúnyolja, meggyalázza, bár ezt az ügyes csonagolás, vagy egyszerű vakság miatt tisztelői nem veszik észre. Vagy meggyőzik magukat, hogy „csak én lehetek hülye, mellettem mindenki éljenzi a király új ruháját, akkor biztos rosszul látok”.
A hagyományos elemek gyalázására, méltatlan felhasználására kiragadott példák a kettévágott és szembefordított két felű parasztház, a profán, világi épületeken alkalmazott szakrális templomtornyok, vagy a tojáshéjból kikelő, fejbenyilazott templomtorony-csibe egy sportuszoda épületén. Tipikus posztmodernista „geg”-ek.
A modernizmus és posztmodernizmus önkényessége, mindenáron való meghökkenteni vágyása tipikusan jelen van Makovecznél, a kitekert formák mindig a használhatóság, a funkcionalizmus, az olcsó, elérhető árú karbantarthatóság rovására mennek. Hiszen nem a megrendelő a fontos, hanem a zseniális építész, a Mester, akinek emlékműve az adott épület, ahol mellesleg néha mondjuk kulturális rendezvényeket is tartanak (csak nem lehet a színpadot látni a zseniális ágas-bogas oszlopoktól...), vagy úsznak benne, vagy mást csinálnak. Pedig igazából elég lenne, ha csak az Alkotó Géniuszt tisztelnék e Szentélyekben...

Könnyű összevetni bármilyen funkciójú épületét egy ugyanilyen funkciójú hagyományos épülettel a modernista pusztítás előtti korból, gyakran ugyanazon a településen és azonnal lelepleződik előttünk a Mester, hogy mennyivel többre mennénk egy olyan épülettel, építésszel, amely, aki a régi hagyományt folytatná, az abban megtestesülő tudást alkalmazná. Nem konzervativizmusból, múltbarévedésből, hanem mert egyszerűen akkor tudtak szebbet-jobbat, fenntarthatóbbat, gazdaságosan karbantarthatóbbat csinálni.
Hab a tortán Makovecz kapcsolata misztikus irányzatokkal, nevezzük úgy, destruktív szektákkal. Sosem tagadta, hogy a Rudolf Steiner -féle antropozófia-mozgalom híve, épületeiről szóló halandzsáiban visszaköszön annak misztikus szóhasználata, gyakorlati megoldásaiban a nem praktikus és nem szép elemek erőltetése gyakran ilyen ideológiai alapokon áll. Pl. az idétlen gyepes földhányások épületei talapzatánál, gyakorlatilag a földig érő tetők aljánál, még belvárosi környezetben is.
A modernizmust-posztmodernizmust bíráló tudósok (kiemelem Salingarost) egyik megfigyelése, hogy e destruktív álépítészeti irányzatok sikeres becsomagolási technikájának egyik legnagyobb győzelme, hogy hagyományos, bevett vallások, kiemelten keresztény felekezetek templomai tömegesen készültek, készülnek az ő alapvetően kereszténységellenes, emberellenes ideológiát megtestesítő módszereikkel. Ez a PR egyik csodája, ez Makoveczre is teljesen igaz. Ha beleásunk az ő steineri hitébe, vagy csak alaposabban megszemléljük épületeit, látni fogjuk, hogy ez valami nagyon nem keresztényi dolog. Nem tartozik igazán rám, ez legyen a templom-megrendelő felekezetek ügye, de érdemes lenne megnézniük, kikkel dolgoztatnak. Jellemző, hogy Makovecz mennyire profanizálja a templomtornyokat világi épületeken.

Egy további nagyon sikeres PR-csomagolási példa Makovecz életművéből, hogy sikeresen öltötte magára a „Nemzeti, Magyar Építész” imázsát. Határon túli magyar közösségeknél, vagy csonkahoni ellenzéki, jobboldali vezetésű önkormányzatoknál épp a hazafiasság tüntető kifejezésének eszközévé vált, hogy a „magyaros” Makovecztől rendelnek épületet. Miközben az igazi magyar hagyományos építészetnek nem folytatója, hanem sokszor kigúnyolója. Kivételek akadnak, egy-két épülete nem eredetieskedett, hanem lényegében másolt régi mintákat, ezek legalább kívülről jobbak is letttek termése átlagánál. A hagyomány tudásanyaga még szolgai másolás esetén is jobbat eredményez, mint az önkényes posztmodernkedés, ál-organikuskodás.
Az „organikus” jelzővel csak visszaél Makovecz, az igazi organikus épületek példáit a hagyomány nyújtja, ezt kell folytatni, újjáéleszteni.

Zárásként a globális erőforrásválság, a megkezdődött gazdasági-társadalmi-ökológiai összeomlás fényében a túlélést, kiutat kereső emberiség számára az építészet, urbanisztika (de sokkal inkább „ruralisztika”) területén is radikálisan végetér a létrontó civlizáció ámokfutó gyakorlata. A modernista-posztmodernista álépítészkedés hála Istennek nem folytatható, forrás sem lesz hozzá és semmilyen téren nem szolgálja ki a fenntarthatóan élni kényszerülő emberek igényeit. Nem utolsósorban sokkal energiaigényesebbek is az önkényes hagyománytagadó épületek, városok, megoldások, ez igaz Makovecz épületeinek zömére is. Igaz, hogy a látványos, nagy fenntartási költségű épületek a korábbi, organikusabb korok módszereivel se lesznek fenntarthatóak az energiaszegény jövőben (katedrálisok, kastélyok, paloták, bármennyire is régebbi technológiákkal épültek) de a modernista tornyházak, vagy a Makovecz-féle feleslegesen két templomtoronnyal is megdrágított faluházak sem. Makovecz épületeinek botrányosan nem praktikus volta, gyors pusztulása jól illeszkedik a modernista építészet irodalmában jól ismert „beteg épület” (sick building) jelenségbe.
A király meztelen! Makovecz Imre nem organikus, nem hagyományos építész!
Nem jó építész. Nem zseni. Hagyjuk a fenébe.

Pár kiindulópont az építészeti hagyomány felélesztéséről, a modernizmus kritikáról szóló irodalomhoz:

Hagyományos építészet és városépítészet

Kiemelten javaslom a Katarxis-t, ez egy jó bevezető. Angolul nem tudóknak a képek is sokat mondanak!