december 02, 2013

Nikos A. Salingaros: Az antiépítészet és a vallás

Amikor meg akarunk magyarázni egy kulturális rejtélyt: miért dobta el a világ az érzelmileg vonzó épületeket és helyettük miért fogadott el olyanokat, melyek szó szerint beteggé tesznek minket – komoly akadályokba ütközünk. Nem arról van szó, hogy az emberbarát épületek építési módszerei ismeretlenek, vagy hogy nincsenek építészek, akik ilyeneket tudnának építeni – a társadalom tudatos döntést hozott, hogy azt fogja építeni, amiket épít. Ezenfelül hatalmas energiát fordítanak az emberek meggyőzésére, hogy korunk épített környezete jó, miközben majdnem mindenki érzései ellentétesek ezzel. Egy alapvető szakadék van aközött, amit érzünk és amit mondanak nekünk, hogy éreznünk kell – vagy aminek tudomásulvételére kényszerítenek minket. E kérdések megválaszolása elvezet minket az építészetelmélettől a társadalmi hiedelmek és rendszerek témájához.

Szeretnék megvizsgálni egy gondolatot, melyet gyakran felvetnek az újtradícionalista építészek: hogy építészeti következményei tekintetében nem minden stílus egyenértékű; egyes stílusok romboló hatásúak nemcsak az épített környezetre, de a társadalom egészére is. Ellentétben a feltételezéssel, melyet korunk kultúrája lelkesen elfogad, az avantgárd nem ártalmatlan. A stílus-pluralizmus egy veszélyt rejt magában, mert kultuszokat enged be a társadalomba, és ezek a kultuszok le akarják rombolni a társadalmat.

A bejegyzés folytatása


Egy építészeti stílusban olyan eszmék és koncepciók vannak egymáshoz kötve, melyeknek nem feltétlenül van egymással logikus kapcsolata. Valaki épít egy újszerűen kinéző épületet, aztán előjön egy ezzel összefüggésben nem álló magyarázattal, miért néz ki az épület épp úgy. A siker biztosítása érdekében az építész olyan témákhoz kapcsolja a stílusát, melyek abban az időpontban foglalkoztatják a társadalmat, azt igérve, hogy a stílus alkalmazása által a társadalom előrehaladhat a kívánt irányba. Az évezredek során kifejlődött építészeti stílusok nem hordoznak magukban ilyen becsapást, vagy logikai összefüggéstelenséget; csak az önkényesen összedobált stílusok ilyen selejtesek. Egy adott stílus filozófiai alátámasztása tartalmazhat bizonyos hamis állításokat, vagy kinyilatkoztatásokat, miközben a felszínen kielégítő módon összefüggőnek tűnhet. Az összefüggőség látszata téveszti meg az elmét, hogy elfogadja a stílust képviselő épületet; az elme többnyire nem vizsgálja a teljes üzenet logikai koherenciáját. Létezik az emberi elmében egy belső mechanizmus, mely lehetővé teszi ezt a jelenséget.

A vallás kifejezést ad a létezés értelmének

Tagadhatatlan, hogy az emberiség legkiemelkedőbb építészeti alkotásai a vallásos érzelmek következményeként keletkeztek; létrejöttük oka a vágy, hogy anyagba foglalva fejezzék ki, amit az emberi lények Istenségük és Teremtőjük iránt éreznek. Világszerte katedrálisok, templomok, mecsetek, szentélyek igazolják ezt a tényt. Ezen épületek megépítésébe óriási emberi energiákat fektettek. Ezek kevés kivétellel a kifejezés abszolút őszinteségéről tanúskodnak.

A vallás egy olyan világ megértésének igényéből keletkezik, amely mindenre kiterjedő és rendezett komplexitása miatt felfoghatatlan számunkra. A vallás az emberi civilizáció legkiemelkedőbb korszakaiban a természeti jelenségekre irányuló tudományos megismerésünk kiegészítőjeként működött.  Válaszokat adhat és igyekszik adni olyan kérdésekre, melyek túl nehezek a tudomány számára, hogy megválaszolhatná őket. Azzal, hogy az emberi természet romboló oldalának fékentartására viselkedési szabályokat és rítusokat adtak, a világ vallásai többé-kevésbé sikeresen tartották vissza az emberiséget a káoszba és barbárságba zuhanástól.

Minden vallás a rend valamilyen magasabb formájának imádásán alapul, ezért a vallás egy döntő jellemzője e rend megjelenítése geometriai formában, fizikai anyagok felhasználásával. Ez a folyamat az Isten Házával és vallási kegytárgyakkal kezdődik, de nyilvánvalóan nem áll meg itt. Az első vallásokban a teremtő szellem mindenhol kinyilvánította magát, nem csak speciális helyszíneken, vagy speciális fajta megszentelt műtárgyakban. A használati tárgyakat, létesítményeket ugyanezen filozófia alapján készítették, mely törekedett az univerzum komplexitásának és szépségének megjelenítésére az ember által épített dolgokban. (Amennyire csak a kor emberei azt fel tudták fogni.) Minden hívő ember vallja, hogy Isten valóban mindenhol jelen van, ezért évezredeken át igyekeztünk környezetünkben mindent egy magasabb logika alapján építeni. Miközben ez feszültséget keltett a gazdaságosság, haszonelvűség, divat, stb. ellentétes erőivel, ez a feszültség mindig megóvta épületeinket és műtárgyainkat attól, hogy élettelenek legyenek.

A vallásos hit többnyire (bár nem minden ember esetén) a világegyetem misztériumainak felfogása igényén alapul. Egy vallási mitológia nemcsak a mindennapi viselkedéshez ad szabályokat, hanem vigaszt és támaszt nyújt a rémisztő lehetőség ellen is, hogy az életnek nincs értelme: hogy az élet talán csak egy véletlenszerű és következmények nélküli esemény.  Egy hitrendszer tehát célt ad az életünknek.  Az építészeknek éppígy szüksége van rá, hogy a hivatásuknak legyen egy strukturált értelme, és mivel elvetették a hagyományos értékeket, ezt saját maguk által gyártott kultuszokban fogják keresni. Az építészet még nem fejlesztett ki egy tudományos hátteret, mely elkerülhetővé tenné a szakma értelmének a misztikában és irracionalizmusban keresését.

A Francia filozófiai dekonstruktivizmus

Francia filozófusok egy csoportja egy tudományellenes divatot indított útjára a huszadik század végén. Értelmetlen  írások sorozatában állították, hogy a tudományos elemzés érvénytelen és hogy a szabad gondolattárításhoz hasonló gondolkodásmódok etikusabbak. A konkrét mondanivalójukat lehetetlen összefoglalni, épp azért, mert az nélkülöz bármiféle belső logikát. Azonban e mozgalom végső következménye egy kultusz létrehozása olyan tudományellenes követőkkel, akik kétségbe vonják az emberiség minden tudományos teljesítményét és a tudomány által elért összes haladást.

Az elkerülhetetlen kérdésre, hogy hogy keletkezhetett a tudomány világában egy ilyen bizarr és romboló kultusz, a válasz talán egy nyelvi jelenségben rejlik. A dekonstruktivizmus francia akadémiai körökön belüli diskurzusként kezdődött. Azok közülünk, akik tudnak franciául és esetleg olvastak francia filozófusokat, bizonyára tudják, hogy egy tehetséges értelmiségi hangosan érvelhet úgy franciául, hogy nagyon kevés tartalmi dolgot mond, miközben úgy tűnik, hogy mélyenszántó kijelentéseket tesz. A franciáknál nagy hagyománya van az olyan tudományos vitának, mely tartalmilag sekélyes, de nyelvileg szóvirágokban és gesztusokban gazdag.

Ha ez a hipotézis tényszerűen igaz, az megmagyarázza, miért volt a francia tudományos közönség elragadtatva a dekonstruktivista értekezésektől, miközben a szövegeknek angol fordításban egyáltalán nincs semmi értelme. Ettől függetlenül ma e szövegeket világszerte olvassák, részei egy bevett kultusznak, melynek irracionalitása miszticizmusa részét képezi.

A dekonstruktivista építészet

A dekonstruktivista építészet leírható úgy, mint egy építészcsoport terméke, akik egy új építészeti stílus definiálása által saját kultuszt hoznak létre.  A stílus könnyen felismerhető a törött formákról, "high-tech" anyagok vizuális izgalomkeltés céljából történő alkalmazásáról valamint az egyensúly, ritmus és koherencia elemi szabályainak szándékos megsértéséről. Egyetlen dizájn-taktikájuk az egyszerű és találomra alkalmazott morfológiai gesztus, mely kivonja a formából az értelmet. Kétséges, hogy ezek az építészek értik-e a francia dekonstruktivista filozófusokat (mivel azok írásai definíció szerint értelmetlenek). Ennek ellenére egy kézenfekvő filozófiai támaszt találnak bennük - és egy divatos címkét - saját építészeti kultuszuk igazolásához.

A tudomány törekszik a világegyetem rendezett komplexitásának megértésére.  Módszere különböző kutatók által különféle módszerekkel elért különböző felismerések, mint elemek összerakása egy koherens képpé. Időnként tudósok szétszednek egy struktúrát, hogy az elemeit tanulmányozzák, de csak azért, hogy jobban megérthessék, hogyan működik az egész. A dekonstrukció ennek az antitézise: ez a forma szétverése öncélúan, élvezetből.  Lerombolja a rendezett komplexitást, melyet a természet csodálatosan felépített és amelyből mi magunk is létrejöttünk.  Ez a dekonstrukció egész egyszerűen szembefordulás azokkal az evolúciós erőkkel, melyek megteremtettek minket.

Mindazonáltal a dekonstruktivista kultusz sikere tagadhatatlan. Mára a világ legtekintélyesebb építészeti iskolái megnyitották kapuikat a dekonstruktivizmus előtt és náluk tanítanak azok az építészek, akik e kultusz fő képviselőivé tették magukat. Vezető világcégek, kormányok, sőt, még fősodor egyházi intézmények is versengenek a kegyeikért, idegen megjelenésű épületek megrendelésére költve a pénzüket; nagy összegeket, melyeket egyébként az emberi lényekhez és az emberi szellemhez alkalmazott épületek építésére használhatnának. A médiumok ezen építészeti divat iránti teljesen abszurd - és végletesen romboló hatású - rajongással népszerűsítik a dekonstruktivista látványképek kultuszát, terjesztve és egyúttal tekintéllyel felruházva őket.

Végül a dekonstruktivista eszmék harmadik világbeli eladása során evangelizációs technikák felhasználásával is visszaélnek, hamisan összekötve a bizarr formákat a technológiai haladással.  Az országok, melyek vevők az ötletre, azután ostobamód lerombolják hagyományos, történelmi és szent épületeiket, hogy úgymond egy magasabb szintű építészeti kultúrát érjenek el.  A kezdeti lelkesedés kifulladása után ennek épp az ellenkezője történik, miközben a szűkös erőforrásokat drága import építőanyagok, például üveg és acél megfizetésére pazarolják el. Az eredmény egy folyamatban levő világméretű környezeti katasztrófa. Az építészeti és kulturális örökségünkben okozott kár felmérhetetlen.

A történelmi és népi épületek iránti gyűlölet

Nagyon sok példa van rá, hogy egy tökéletesen jó állapotú régebbi épületet bontottak le, hogy helyet csináljanak egy sokkal rosszabb új épületnek.  A felújítás és adaptáció egyszerűen fel sem merül - a múltnak a nyomait is teljesen el kell törölni. Ugyanakkor jónéhány régi épületet úgy szerkezeti minősége, mint az emberekhez kapcsolódása tekintetében egyszerűen lehetetlen ma újra megépíteni; egyrészt sokkal többe kerülnének, mint amennyit a mai megrendelők hajlandók fizetni, másrészt kevés mai építész tudná egyáltalán, hogyan kell ezeket megépíteni. Talán ez az irigység, a kultuszon kívüliek magasabbrendű építészeti színvonalának és teljesítményének számukra egyértelmű elérhetetlensége hajtja a rombolókat.

Annak ellenére, hogy nagy publicitást kapott a különféle posztmodernista építészeti stílusok kritikája a korai modernizmus ellen, ezek mind fenntartották a modernizmus gyűlöletét a történelmi és népi épületek ellen. Mint jól tudjuk, ma is tilos hagyományosan építeni, és amikor bármilyen okból alkalmaznak hagyományos elemeket, ezek csak, mint "tréfák" jelenhetnek meg, nem mint szerves szerkezeti alkotórészek. A kevés mai építészt, akik többé-kevésbé tradícionális stílusban építenek, veszettül támadja az építészeti elit. Amelyik építész meg merészeli sérteni a hagyományos építészet elleni huszadik századi tabut, a karrierje végét kockáztatja.

Nem csoda hát, hogy az új tradícionális épületek olyan dühös ellenzést és felháborodást váltanak ki az építészszakma részéről. Érdekes, hogy ez az undor hasonló ahhoz, amit az átlagos emberek éreznek a bizarr dekonstruktivista épületek láttán, amit a rend iránt velünk született ("belénk programozott", vagy biológiailag evolválódott) ösztönünk okoz. A legtöbb mai építész képzése következtében a hagyományos építészetet "tisztátalannak" tekinti, és hivatésbeli kötelessége részének tartja a világ megtisztítását annak eltüntetése által. A dolgok ilyen felfogása szerint az újtradícionalista építészek árulók és a kultusz ellenségei.

Még az Egyház is …

Úgy tűnik, mintha a huszadik századi eszmények által formált építészek olvasták volna Hans Urs von Balthasar értekezését [Az Úr Dicsősége: I kötet], mely a szépséget Isten szeretetéhez köti - csak azért, hogy ennek épp az ellenkezőjét tegyék. Mindent, ami természetes, szép, tisztelt és szent, tagadnak, gúnyolnak és üldöznek, ráadásul fanatikus makacssággal. Még az Egyház sem maradhatott ki. Az Egyház befogadta a modernista építészetet, amivel látványosan tett magáévá olyasmit, ami teljesen szentségtelen. Ennek következtében sok ember nem szeret istentiszteleten részt venni olyan új templomépületekben, melyek beteggé teszik őket. Ezen túl még kétségbe is vonják egy olyan Egyház bölcsességét, amely már nem azonosítja a szépet a Szenttel.

A legkiemelkedőbb építészeti teljesítmény évezredeken át az Isten Háza részére volt fenntartva. Ez igaz minden népre és minden vallásra. Lényegtelen, hogy a képi ábrázolás meg volt engedve, vagy sem; ahol igen, az emberiség tündöklő mozaikokat, freskókat és festményeket hozott létre, ahol nem, fantasztikus mázas cserepeket, fafaragványokat és szőnyegeket alkottunk az istentiszteleti épületeinkbe. A vallási terek önmagukban, geometriájuk által jelképezik az emberi lények teremtőjük iránti szeretetének legmagasabb kifejezését. Mindez durván megszakadt a huszadik században - nemcsak a megszentelt terek létrehozása, hanem az építészet által a világegyetem rendjének magasabb formájához való kötődésünk is.

A modernista építészek a belső teret rosszul beosztott részekre bontják, megtört falsíkokat, szélsőséges mennyezet-formákat és szögeket alkalmaznak. A lezárás hiánya (gyakran tetézve üvegfalakkal) lerombolta az egyes szobák teljességét. A lakótereket vagy szűkössé tették túl alacsony plafonokkal, vagy kellemetlenné egy emeletnyi magasságba emelt mennyezettel. E támadást a felhasználó érzékei ellen teljessé teszi, hogy a belső falakon olyan durva anyagokat alkalmaznak, melyeket korábban kizárólag külső felületeken használtak. Különösen groteszk, hogy modernista építészeket templomok építésére kértek fel (melyek egy részét potenciális felhasználóik használhatatlannak ítéltek), valamint régebbi templomok elcsúfítására úgynevezett "felújítások" által.

Ma az építészet történetének egy nehéz korszakában találjuk magunkat. Úgy tűnik (és nem csak a szerzőnek), hogy a vezető építészeti felsőoktatási intézmények egy olyan filozófiát és gyakorlatot tettek a magukévá, ami antiépítészetnek minősül. Sőt, az egyetemek a leendő építészek nemzedékei sorának tanítják ezt az antiépítészetet. A szakmán kívüliek naívul feltételezik, hogy az építészek értenek az építészethez és hogy a leghíresebb építészek megbízható mintaadók, akiket érdemes követni. Valójában mi sem áll távolabb az igazságtól. A szakmát túszul ejtette egy destruktív szekta. E rövid esszé nem fordíthatja meg ezt a katasztrofális trendet, de legalább felvonhat egy veszélyjelző zászlót a világ számára, hogy az építészet megőrült.

------------------------------------

Megjelent:
- Sacred Architecture, 7. szám (Ősz/Tél 2002), 11-13.oldal.
- Az "Anti-architecture and Deconstruction" c. könyv 6. fejezete. (Umbau-Verlag, Solingen, Germany, 2004).

Az angol szöveg eredeti internetes forrása:   http://zeta.math.utsa.edu/~yxk833/antiarchitecture.html

------------------------------------


Salingaros nem kimondottan a magyar álorganikus iskola tevékenységére gondolva írta a fentieket, eléggé a dekonstruktivistákra koncentrál a cikkben (mert az Antiépítészet és dekonstrukció c. könyv fejezeteként jelent meg), azonban mint a régi vicc mondja, nincs két csőcselékünk, az építészetet a huszadik század elején karmaiba kerítő szekta belső látszatveszekedései ellenére egy és oszthatatlan, módszerei azonosak. Makovecz és tanítványai természetesen modernek és posztmodernek (a posztmodern annyira ellentéte a modernnek, mint a "poszt"kommunista  a poszt nélküli önmagának) és még dekonstruktivisták is, amire a kollégákkal való puszipajtási viszony sem cáfol rá, mint látni fogjuk.

"...és amikor bármilyen okból alkalmaznak hagyományos elemeket, ezek csak, mint "tréfák" jelenhetnek meg, nem mint szerves szerkezeti alkotórészek."

A templomtorony hagyományosan a megszentelt tér, Isten Háza építésére fenntartott építészeti elem, Makovecz gúnyolódott vele, profanizálta.

"...sok ember nem szeret istentiszteleten részt venni olyan új templomépületekben, melyek beteggé teszik őket."
Czike László: "A már em­lített leve­le­­zőlistán „más afférok” is történtek, nem csupán sze­rény szemé­lyem okozott nem várt konfliktusokat. Katolikus papok megírták, hogy Makovecz sátánista, démoni szimbólumokkal teli­rakott és me­rész statikájú „templomaiban” nem tudnak misézni, mert ami­kor az átváltoztatás szövegét kezdik mondani, elszorul a torkuk, és képtelenek folytatni, kénytelenek befejezni. Mikor már vagy az ötödik pap írta ugyanezt, Varánusznak roppant kellemet­lenné vált a téma – nem tudhatta, milyen titkok rejtőznek még a piliscsabai építkezés homlok-és hátterében, így azt sem tudhatta, mikor lesz a kegyvesztett magyar Hiram Abif-ból újfent az egye­sült égi és föl­di main­stream ünnepelt tagja. (Mára – hála a Vik­­tor­nak – újra az lett.) Ezért rögvest elhallgattatta a démonok ellen „fellázadt” szószátyár papokat, akárcsak engem, kicsivel később…"
A katolikus egyház almája kívül még él, kűzd, de a belsejében már a kukacok uralkodnak, rágnak... A kukacok kezdtek az ötvenes években modernista templomokat rendelni az építészetet túszul ejtő destruktív szektától és ők nyúltak Makovecz hóna alá a magyar prímással támadt konfliktusa után, a pápa születésnapjára rendezett exkluzív vatikáni építészkiállításra meghívva a Sötétség szerelmesét. (A prímás persze ettől nem lett kegyvesztett a kukacfészekben!)

"modernista építészeket templomok építésére kértek fel (melyek egy részét potenciális felhasználóik használhatatlannak ítéltek)"
Makovecz Imre - Föld és ég találkozása:
"Az a plébános, akit ide kineveztek, közölte, hogy ő nem költözik be ebbe a dombházba, mert ez nem embernek való lakhely. "
(A dombház - "plébánia" a százhalombattai templom bal oldalán.)


Dekonstruktivista barátok és harcostársak megható találkozása

Építészfórum.hu: Frank O.Gehry Budapesten

- pedig majdnem nem jött össze: (Makovecz) "Öleli, csókolja a Gehryt, akit nagyon szeret, de most nem tud vele találkozni. "

de a Sors kegyes volt a rokon lelkekhez:


"Ezt látni kellett, a szép igazi emberi közvetlenséget, ahogyan a két sztár egymás vállát lapogatta. A 70 éves Makovecz Imre és a 77 éves Frank O. Gehry, mint két diák ropogtatták egymás csontjait. Gyönyörű kép volt."
"Azt látni kellett volna… Frank Gehry fényképezett, izgalomba jött, járkált, kereste a jó nézőpontokat."
Gehry nem véletlenül izgult fel Makovecz piliscsabai torzszülöttjének láttán. A szekta tagjai felismerik Testvéreiket műveikről, valóban sok a közös kettőjük műveiben, tipikus gonosztikusként mindketten a Világ Isteni Rendje elleni lázadásukat fejezték ki szánalmas szabályszegési performanszaikkal:

"Táncoló ház", Prága
"A stílus könnyen felismerhető a törött formákról, "high-tech" anyagok vizuális izgalomkeltés céljából történő alkalmazásáról valamint az egyensúly, ritmus és koherencia elemi szabályainak szándékos megsértéséről."

"... ez a forma szétverése öncélúan, élvezetből.  Lerombolja a rendezett komplexitást, melyet a természet csodálatosan felépített és amelyből mi magunk is létrejöttünk.  Ez a dekonstrukció egész egyszerűen szembefordulás azokkal az evolúciós erőkkel, melyek megteremtettek minket."

34 megjegyzés:

kételkedő írta...

Tipikus példa Gaudí ki-bedőlő épületei http://www.xarj.net/2007/gaudi-antoni-barcelona-photos/ meg a szörnytemploma a barcelonai Sagrada Familia.
http://victortravelblog.com/2011/12/20/sagrada-familia-antonio-gaudi/
Az emberek meg rajonganak érte.

Bobkó Csaba írta...

Sőt, ezt a sötét gazfickót katolikus szentté igyekszenek avatni az egyház kukacai!!! Igaz, van némi katolikus ellenzéke is az ügynek. Lehet, hogy még egy Szent Imrét is kapunk a Vatikántól? Halála előtt meghívták oda kiállítani a pápa születésnapjára, láthatóan ott is van egy pár fejes, aki számára a Sötétség mindeg legalább olyan fontos volt, mint a Fény. (Mi az hogy, fontosabb!!!)

kételkedő írta...

Sőt, igazából a Vatikánban csoportosulhatnak ezek az elemek. Az alsóbb szinteken még vannak romlatlanok, de aki nagyon kapálódzik, azt minden eszközzel akadályozzák, ellehetetlenítik. Mint például az exorcistákat, akiket a kat egyházon belül is bizarr csoportnak tartanak. Érdemes elolvasni Amorth atya interjúját, ő ki is mondja, hogy a Vatikánba már behatolt a sátán. Hogy a pápa hogyan nem fogadta a Rómában ülésező ördögúzőket, hogy változtatták meg még a rituálét is, egy sokkal hatástalanabb formájúra. Ha ez mind igaz...
http://www.hagiosz.net/?q=amorthinterju

Bobkó Csaba írta...

Idéztem a lengyel Isakowicz-Zaleski atya könyvét, aki belbiztonsági jelentések között találta az ügynökpapokról írt könyve anyaggyűjtése közben, hogy a 60-as években, ha a lengyel Egyház többszöri áthelyezéssel sem bírt egy-egy homoszexuális papjával, végül a Vatikánba küldték. Ez a krakkói egyházmegye jelentései között volt, ahol Wojtyła volt a püspök, majd érsek, most az évszámok nem annyira lényegesek. A lényeg, hogy a vidéki papok is tudták, a Vatikán az ilyenek lerakata.

Névtelen írta...

ez nem ki-bedőlés, hanem statika.

ez az úgynevezett láncgörbe (parabolaív, katenoid), mely önhordó szerkezet és ennek Gaudi mestere volt.

http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A1ncg%C3%B6rbe

- - - - - -

ha már amorfot akarsz, akkor abban tényleg Gaudi lehetett az első, mellyel az antik arányokat teljesen felrúgta és ez volt a koraexpresszionista Casa Mila.

Névtelen írta...

Valóban voltak a külső szemlélő/kutató/olvasó által belharcnak tekintett viták a Modern Mozgalomban (CIAM): ugyan az expresszionisták (Häring és Schauron) győztek 1925-ben a konzervatív berlini építészet felett, de elvesztették ezt 1928-ban Le Courbusier-rel szemben az akkori építészeti kongresszuson: expresszív, organikus, biomorf térformálások elutasításra kerültek. Le Courbusier a funkcionalizmus és a tisztán geometrikus formák építészetét hírdette. Häring és Schaorun renegát lett, Makovecz is előképként hivatkozott rájuk.

Gropiusék állandóan arra hivatkoztak, hogy a fehér kubus nem formai stílus, és nem ez a külsőség a lényeg, hanem a szociális-funkcionális építészet. Mert zavarta őket, hogy e proletárstílus külsőségeit a burzsoá átveszi nagy luxusbérházakra, de nem érte meg a modernizmus belső gondolatát.

Ma már viszont biztosra tudjuk: ettől függetlenül – bármit is mondott a Bauhaus –, aki nem kötelezően(!) fehér kubusban gondolkodott, mint végső építészet, kitúrták: emiatt nem került be a modernista kánonba az expresszionista Mendelhson a lekerekített épületsarkaival.

Azt is tudni kell, hogy a jó pár korabeli modernista fekete-fehér épületpropaganda fényképen szándékosan retusálták (vö. sztálini fényképretusálásos hamisításokat) le a kéményeket stb., mert annyira görcsösen ragaszkodtak a fehér kubushoz...

Így turták ki pl. Virágh Pál radikális modernista építészt is (magastető használata!).

z

Bobkó Csaba írta...

Ezt a magastető-gyűlöletet esős-havas éghajlaton találták ki.Az eszme győzelme a józan ész felett.

Bobkó Csaba írta...

"Valaki épít egy újszerűen kinéző épületet, aztán előjön egy ezzel összefüggésben nem álló magyarázattal, miért néz ki az épület épp úgy. A siker biztosítása érdekében az építész olyan témákhoz kapcsolja a stílusát, melyek abban az időpontban foglalkoztatják a társadalmat, azt igérve, hogy a stílus alkalmazása által a társadalom előrehaladhat a kívánt irányba"

E technika alkalmazása során Makovecz a "népi" és a "nemzeti, magyar" címkéket ragasztotta posztmodern-dekonstruktivista okkult szimbolista jelhordozóira ("épületeire"), amit az e jelszavakra fogékony szektaközönsége boldogan el is fogadott, hagyva magát elvakjtva és nem nézve, hogy a király meztelen, hogy az épületek nem is népiek és nem nemzetiek (bár az utóbbi nem is könnynen értelmezhető).
Viszont e körökben legalább a kicsit tájékozottabbak, ha egyáltalán tudják, ki Gehry, őt biztosan az "ellenség" kategóriába sorolnák, mert feltűnően nem népi és nemzeti. Mit szólnának az ilyenek, ha ismertebb lenne, mennyire nem ellenséges volt Makovecz és Gehry viszonya, hanem kimondottan barátságosan elvtársias, és teljes joggal?

Névtelen írta...

a Le Corbusier és az okkult c. könyv azt állítja, hogy 1920-ban Corbu Párizsba érkezésekor szabadkőműves társaságba került, gazdag szabadkőműves mecénásai voltak, ill. a házai tervébe szabadkőműves szimbólumok arányait tervezte bele.

Blavatsky meg nagy hatással lehetett a nagy fehér homlokzat-fekete négyzetekkel, tehát a modern épület-építészet kialakulására.

z

kételkedő írta...

Értem, nem is szakmai szempontból bírálom, hanem a mezei ízlés szempontjából. Lehet, hogy ez statika, de nem érezném magam jól benne (első, árkádos kép):
http://femmereel.blogspot.hu/2012/06/happy-birthday-gaudi-two-days-late.html

A Sagrada Familia homlokzata meg úgy néz ki, mintha alienek csaptak volna le a Földre, vagy mint egy cápaszáj:
http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Sagrada2.jpg
Biztosan maradi vagyok, de nekem a legtöbb Gaudí épület nem tetszik, mi több, félelmet, rossz érzéseket kelt bennem, vagy egyszerűen giccsesek.

Bobkó Csaba írta...

Gaudiban határozottan több tehetség volt, mint a nagyon ügyetlen, ötlettelen Makoveczben, dehogy rossz érzéseket keltenek épületei, az a minimum, ez egy pokoli építészet.

Bobkó Csaba írta...

Kösz a tippet, egyből le is töltöttem a könyvet a netről, hogy mi minden fent van... :-)

Névtelen írta...

sztem Charles-Édouard Jeanneret-Gris névváltoztatása is vmi szimbolikus átalakulás/újjászületés rituálé eredménye lehet. : )

z

Névtelen írta...

sztem a "A modern művészet és az okkult” c. könyv is érdekes lehet. Zelnik(?) bevalotta (te idézted úgy emlékszem), hogy a modern művészetek születésénél (festészet, képzőművészet) mennyi okkulttal foglalkozó művész volt ott. társadalom-átalakítás egyik fontos alapja a művészet átalakítása.

z

Bobkó Csaba írta...

Ez a vakoló beavatási téma a névváltoztatással együtt nagyon fontos felvetés! Nézd meg, hogy újjászületett Gehry is e keltára (?) fazonírozott névvel! :-)
Hol vannak már azok az idők, amikor az okkultba való beavatottság külsőségeként Alphonse Louis Constant vette fel az Eliphas Levi nevet, mert a héber név arisztokratikusan hangzott e szférában... :-)

Bobkó Csaba írta...

Nem tudom, ezekre gondolsz-e, én kapásból ilyen címeket gugliztam, érdemes lenne jó kis linkeket találni hozzájuk:

"Surrealism and the Sacred: Power, Eros, and the Occult in Modern Art ",
"Surrealism and the Occult: Shamanism, Magic, Alchemy, and the Birth of an Artistic Movement ",
"The Esoteric Secrets of Surrealism: Origins, Magic, and Secret Societies"

Bobkó Csaba írta...

Szóval az okkult Corbu-könyv egy recenziójában egyből abba botlottam, hogy a recenzor kételkedve fogadja Birksted állítását, hogy Corbu “Architectural Promenade”-koncepciója a szk páholy beavatási rítusának megjelenítése, ahol az újoncot bekötött szemmel vezetik be a Szentélybe, és közben szorong.
Szerintem B. nem tévedhetett és egyből beugrott Makovecz és Nemeskürty beszélgetése a seviillai pavilonról, ahol M. épp ilyen beavatási útvonalat ír le a pavilonban a látogató számára! A témába "beavatott" Nemeskürty persze gondosan alákérdez M. testvérének, nem kétlem, hogy páholykollégák lehettek.
Rég készülök a sevillai cuccról írni, mert a lefelé is növő fa csak a bevezető volt, ebben sokkal többféle okkult szimbolika van. Ez a beavatási útvonal is benne lesz.

És persze a Gehryvel való meghatott ölelkezés után egy újabb lebukás: a hívei által modernizmus-gyűlölőnek vélt Makovecz nem mástól, mint a modernizmus prófétájától, Corbusiertől veszi egyik főműve egyik fő alapkoncepcióját!!!

Névtelen írta...

jöhetett ez beavatás Corbu-tól függetlenül is.

z

Névtelen írta...

sztem a középső.

- - -

más: milyen érdekes, hogy akárcsak részben a Hősök terén, a kommunista magyar bankókon nem magyar(?)/nemzetközi munkásmozgalmárok vannak, hanem Dózsa, Rákóczi, Petőfi, Kossuth. : ) De most amúgy van Deákunk és Széchenyink.

z

Bobkó Csaba írta...

Jöhetett, de szerintem nem független. Majd kifejtem egy bejegyzésben, nemcsak ezt.

Bobkó Csaba írta...

Mert ezeket a kommunista mozgalom teljes joggal tartotta előfutárainak. Engels is e szellemben írt a német parasztháborúról, stb. A Marx és Kossuth egy könyvcím a szocializmus idejéből, és nem is mentek elég messzire a kapcsolat feltárásában, lásd Pándi Pál "Kísértetjárás Magyarországon" c. művét a kommunista eszme (Marx Eópát bejáró "Kísértetete) reformkori magyar ismertségéről, Petőfiről magam is írogattam. Dózsáról meg szeretnék.

Bobkó Csaba írta...

Amúgy ezek prot-kur történelem-mitológiánk tipikus hősei, Pezenhoffernek igaza volt, hogy a kommunisták nálunk erősen építhettek a protestáns hagyományra. Olyan ez, mint amikor a katolikus egyház pogány ünnepeket domesztikál, mert azokat a hívek már ismerik és elfogadják, a kommunizmus is hatékonyabb volt a hazai prot-kur legendárium átvételével.

Névtelen írta...

akkor a modulor arányrendszerében is lehet vmi... bár aranymetszés is van benne, akárcsak a hollókői házakban, de ez utóbbi organikus fejlesztés

Komjáthy Attila: Hollókői modulor
http://static1.architectforum.hu/holloko-a-sikertortenet

Bobkó Csaba írta...

Köszönöm! Z, ezt te írtad? Nicket választani! Itt a megerősítés az intuíciómra, hogy Makovecz Corbutól vett át dolgokat:
"A választ az aranymetszésben találtam meg – ebben az időszakban sokat foglalkoztunk Le Corbusier modulorjával a Makovetz Imre által vezetett keddista repülő – szabadegyetemen -, és így született meg a „Hollókői modulor” c. cikkem,"

Névtelen írta...

; ) ja, bocs. : )

a funkcionalista-racionalista építészet egyik klasszikusa mégsem funkcionalista-racionalista? írás a már korábban említett K. Rudolftól:

http://tarsas2010.blog.hu/2011/07/25/osszetettseg_es_ellentmondas_a_villa_savoye_rol

z

Névtelen írta...

őszínteség az avantgarde-tól:

Az avantgárd irányzatai - Szürrealizmus

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/irodalom/irodalom-12-osztaly/szurrealizmus-es-dadaizmus/az-avantgard-iranyzatai-szurrealizmus

„... A szürrealizmus kibontakozásához hozzájárultak az új tudományos eredmények, főként Freud, Bergson munkái, a relativitáselmélet, hatott rájuk a marxizmus, de ugyanakkor a misztika, az okkultizmus is. Kiindulópontjuk a hazug, embertelen világ elleni tiltakozás, a kegyetlen civilizáció elleni lázadás. Hadat üzentek minden hagyománynak, sokszor a legradikálisabb polgárpukkasztást valósítva meg. Anatole France(anatol fransz; 1844—1924), a nagy francia író halálakor például Egy hullafőcímmel írtak ironikus-gyalázkodó „nekrológokat”, s a temetésen is „tüntettek”. Később „renegáttá” váló társaikat sem kímélték, Breton is megkapta a hulla-minősítést.

1925-ben nyílt levelet intéztek PaulClaudel-hez (pol klodel; 1868—1955), a század kiemelkedő rangú költőjéhez, aki ekkor Franciaország tokiói nagykövete volt. Ebben tömören kifejtik néhány tételüket: „Nekünk nem fontos az alkotás. Minden erőnkkel azt kívánjuk, hogy a forradalmak, a háborúk és a gyarmati felkelések megsemmisítsék a nyugati civilizációt, amelynek söpredékét Ön még Keleten is oltalmazza. [...] Szerintünk nem lehet sem harmónia, sem nagy művészet. A szépség eszménye már réges-rég összeaszott. [...] Megragadjuk ezt az alkalmat, hogy nyilvánosan elhatároljuk magunkat szóban és írásban mindentől, ami francia. [...] Katolicizmus, görög-római klasszicizmus, mi önre hagyjuk ezeket az aljas istenkedéseket. Húzzon csak hasznot belőlük, ahogy tud; hízzon még kövérebbre, pukkadjon ki polgártársainak bámulata és tisztelete közepett. Írjon, imádkozzon és tajtékozzon; mi magunknak követeljük a dicstelenséget, hogy egyszer s mindenkorra faragatlan fajankónak és gonosz embernek tituláljuk önt...”

z

Bobkó Csaba írta...

Ez javában megvolt már az első világháború előtt is, nálunk is. Az alábbi cikkből kiderül, hogy Halmy tanár magyar lapszerkesztői mellékállása Fogarason kimondottan egy magyarosító kormányzati politika titkos támogatásával volt lehetséges, hálából az állam alkalmazottja és protezsáltja, nemzeti értelmiségi az állam aláásásában vett részt:

http://itk.iti.mta.hu/megjelent/2006-5/csokonai-illes.pdf

"a lap – Halmy személyében – a Fogarasra érkező Babits Mihályt fogadta. 1908 augusztusában rövid hírben köszönti az
új tanárt, szeptemberben az új verseskötetet – mint tudjuk, tévesen, hiszen Babitsnak nem verseskötete jelent meg, hanem csak a versei a Holnap című antológiában –, októberben
az új költőt. Ebben a cikkben rögzíti, hogy „házi poétáink száma eggyel gyarapodott: Babits Mihállyal, áll. Főgimnáziumunk egyik rokonszenves tanárával. Babitsnak
nem régen öt költeménye jelent meg a nagyváradi Holnap című irodalmi társaság kiadásában. […] (Az antológiában) A MAI SZOCIÁLIS ÉS NIHILISTA IRÁNYÚ KÖLTÉSZET MŰVELŐI KÖZÜL Ady Endrének, Babits Mihálynak, Balázs Bélának, Dutka Ákosnak, Emőd Tamásnak, Juhász Gyulának és Miklós Jutkának vannak versei.” Egészen bizonyos, hogy Halmy meleg fogadtatása, esetenként már behódolásnak ható és később sem lankadó figyelme inkább szólt a liberális-radikális körökben nevet szerzett Holnaposnak, vagy éppen a szabadgondolkodó körökben áthelyezése és A Nap-affér kapcsán elhíresült tanárnak, mint a fiatal tanár felismert irodalmi tehetségének."

NIHILISTA! Nagybetűs kiemelés a szövegben tőlem... Büszkén vállalták.

Bobkó Csaba írta...

Jópofa, hogy a kőházas Napnyugattal mit sem törődést dicsőítő Turáni indulót Babits épp egy francia költőtől koppintotta, ha a saját civilizációjukat szétverni óhajtó Szent Párizsiak dicsőítik a barbár turanizmust, az más, akkor egy magyarországi progresszív-nihilista költő is felvállalhatja:

http://adattar.vmmi.org/cikkek/15983/hid_1996_05-07_15_toldi.pdf

"„Richepin ciklusa a Les Blasphémes című gyűjteményében jelent meg. A kötet a civilizáció ellen lázadó ember atavisztikus érzéseinek ódákba és ditirambusokba szedett rajza. Csupa istenkáromlás, kalandvágy és retorika — elkésett romantika. AMarches touraniennes tizenegy darabból álló füzére programszerű foglalata ennek az életszemléletnek; Richepin
a barbár nomádok és civilizált fehérek egymás mellé állított képeiben a turáni életforma mellett tesz hitet. Babits versének ízr ől ízre ez a mondanivalója, csak hazai, magyaros elemeket sz ő soraiba. A Turáni induló tulajdonképpen ditirambikus életkép, motívuma szinte mind megtalálhatók Richepin versfüzérének egyik vagy másik darabjában. " S Rába György sorra kimutatja a megfeleléseket, mégpedig nemcsak a civilizáció gyűlöletével fémjelzett eszmeieket, hanem a konkrét versmegoldásbelieket is,..."

Jellemző verse Babitsnak az "Óda a bűnhöz" is, nem alaptalanul írt Szerb Antal "sátánosságról":

"Ugyanerre a kettősségre utal Szerb Antal is,
mondván, hogy „témájában az ifjú Babits a legerősebb képviselője a fin de siécle-hagyományoknak, a sátánosságnak és a bűntudatnak. Bűntudata nem az elkövetett bűnök megbánása, mint Adyé, hanem furcsa, preventív bűntudat, a nagyon tiszta lélek iszonya az élet érintésétől, mely után mégis forrón szomjazik. Es ha olykor — képzeletben — feladja
tisztaságát, az ellenkező határig meg sem áll, a sátánosságig, a szentségtörésig, mint a középkori emberek, akik ha bűnbe estek, úgy érezték, hogy Istentől a sátánhoz pártoltak át, és éppoly lojálisak voltak új uruk iránt, mint azelőtt a régi iránt"."

Névtelen írta...

http://vizpartifejlesztesek.blog.hu/2014/01/03/bajban_van_calatrava

z

Névtelen írta...

végülis ez mehetett volna Franco-s cikkhez, sok párhuzammal. : )

z

Bobkó Csaba írta...

Köszönöm, remélem, eljön a mi Mesterünk tekintélyének összeomlása is. Bár C. esteén is csak első fecske ez. A szakirodalomban rég szidják az ilyen "nagy fehér elefánt" fejlesztéseket, mégis újra elsüthetők.

Névtelen írta...

„... éppen alkalmas Rem Kolhaas felvetésének vizsgálatára, nevezetesen arra, hogy az elmúlt évszázadban a modernizáció során feladott kanonizált építészeti világ, ... építészeti és társadalmi viselkedésmód valójában milyen hatással volt az építészetre. ... s hiába alakultak át a korszerű kiállítási térrendszerek azóta, a mindennapi ember érti a 100 évvel ezelőtti tereket is, hiába a modernizáció, globalizáció, az életünket azóta is hagyományos, falakkal, ablakokkal, padlóval és födémmel határolt terekben éljük le. ...”

z

Bobkó Csaba írta...

http://epiteszforum.hu/a-megfoghatatlan-palyamu-a-14-velencei-epiteszeti-biennale-magyar-pavilonjara

Köszönöm, színtiszta szélhámoskodás, vagy, mivel a fénnyel játszanak a kiálljtó "művészek", szemfényvesztés... :-)
A szakma iránt érdeklődő diákok már a felvételi előtt tudják, hogy dizájnernek, épjtésznek lenni a mindenáron meghökkentést, az átlagemberek számára érthetetlen "kreativitást" jelenti, ez a lényeg.

Névtelen írta...

Bobkó Csaba sajnállak, beteg vagy, egyre betegebb.