augusztus 28, 2015

Szefira-szökőkutak Makótól Milánóig

"A sámándobra rajzolt életfa-motívumban víz áramlik,
éjjel fény árad belőle."
A menórás milánói (ál-)magyar pavilont fikázó ballib írások között az Index egyik cikke öntudatlanul felcsillantja az építmény burjánzó szimbolikájának egyik judaista-kabbalista elemét. Ez csakis tudatlanságból történhetett, mert e cikk társaihoz hasonlóan gondosan mantrázza a tervezők által eredetileg megálmodott (és a kivitelezéssel eléggé elsikkasztott) szimbolika "szittya", "hátrafelé nyilazó" jellegét, következetesen letagadva a szemkiütően zsidó eredetet. Az Index cikkírója talán fegyelmit kockáztatva mutat rá annak szimbolikus jellegére, hogy a következetesen csak "életfának" nevezett menórák az eredeti tervek szerint speciális szökőkutak is lettek volna. A Milánóba szánt (végül nem megvalósult) szimbolikus-rituális szökőkút nem egyedülálló a Makovecz-holdudvarhoz tartozó tervezők gyakorlatában. Néhai Mesterük egy gigantikus szökőkutat tervezett a makói Hagymatikum-fürdő központi bálványa gyanánt, ami éppúgy a kivitelezés nehézségei miatt "száradt ki", mint tanítványai milánói utánzata. Maga Makovecz Imre hasonlóan kitüntetett helyre tervezett (eleve szárazon?) egy hasonló elemet a még megépítésre váró főmű, a felső-krisztinavárosi "Szentek és Kárhozottak Templomába". Az okkultista álépítész szekta vonzalma e szökőkúthoz  nem véletlen: a megjeleníteni kívánt tartalom a kabbala legfőbb szimbóluma, a menóraként és szökőkútként egyaránt ábrázolt szefira-fa.