október 07, 2009

Nem mind arany, ami fénylik: Makovecz

Egy kis profilbővítés gyanánt ide is felteszem egy régi mániámat, amivel több internetes fórumon sikerült őszinte megrökönyödést keltenem, hol hazafias "mieink" körében, hol derék konformista lokálpatrióták közt, akik büszkék rá, hogy a mesternek köszönhetik városuk "új arculatát". Én ismerve a helyzetet, sajnálom őket, hogy nem tartották meg a régit...

--------------------------------------------------------------

Érdemes felidézni, miért is érkeztünk mostanra egy várható, sőt zajló nagy gazdasági-társadalmi-ökológiai összeomlás küszöbére. Tévúton jár az emberiség, ennek a tévútnak, a jövőfelélő, létrontó berendezkedésnek pedig alapvető ideológiai alapjai is vannak, vagy legalábbis téves, rossz irányba vivő ideológiák társulnak az önpusztító gyakorlahoz. A múltban éltek, "éltünk" organikusabban is, fenntarthatóbban is, de ezeket a fenntartható(bb), organikus(abb) életmódokat, emberi közösségeket rendre lezüllesztették, szétverték a "haladóbb" ragadozó életmódokat terjesztve, ennek szükségességét rendszerint haladásideológiával, modernizációs maszlaggal is alátámasztva.

Konkrétan az építészet, urbanisztika terén egy érdekes jelenség, hogy maga az építészet, építőmesterség még jó ideig tisztességesen végezte a maga dolgát akkor is, amikor már jól benne jártunk a fenntarthatatlan modernizációban, az ipari forradalomban. Az építészeti modernizmus megjelenéséig az építők természetesen változó divatok szerint (bár ez inkább csak a felsőbb rétegek megrendeléseit érintette) alapvetően alkalmazták az emberiség évezredek alatt felhalmozott tudását az építésről, alkalmazkodtak a helyi adottságokhoz, éghajlathoz, nagyrészt helyi építőanyagokat használtak és természetesen épületeik funkcionálisak és esztétikusak voltak egyszerre. Az épületek túlnyomó része a tágan vett "népi" építészet kategóriába esik és magától értetődően organikus volt, tehát szervesen nőttek bele az egyes épületek a "kihaló" régiek foghíjaiba, mint a fák az erdőben. Nem valami csoda folytán, ennek nem utolsó sorban energetikai oka is volt, ha már ez a blog egyik fő témája, egyszerűen az emberek energiaszegény korszakokban kénytelenek voltak spórolni az erejükkel, energiájukkal, építőanyagaikkal. Sokkal egyszerűbb, célszerűbb, kényelmesebb volt organikusan építkezni, beilleszkedve a környezetbe, nem egyénieskedni, önkényeskedni.

Még az ipari forradalom korának építészete is ennek folytatója, a zsúfolt nagyvárosok hibáiért, a bérkaszárnyákért, a füstös gyárakért nem az építészek felelősek, hanem a telekspekuláció, az önzés, kizsákmányolás. Az építészek a nekik szabott szűk korlátok között (minél több lakást kell kihozni egy telekből, tehát gangos bérkaszárnya) továbbra is organikusan dolgoztak, a 19. sz-i városrészekben jobban érezzük magunkat, mint a modernizmus egyre pusztítóbb hullámai által elkövetett falanszterekben. (Persze egy hagyományos faluban, vagy kisvárosban még inkább.) Az ipari építészet is produkált lenyűgöző dolgokat, miközben tárgya természetesen hosszú távon fenntarthatatlan. De maga az építészeti tudás, hozzáállás nem volt a fenntarthatatlanság oka, vagy része. Minden épületet beillesztettek környezetébe, kellemes, ember számára vonzó, egyben messzemenően funkcionális tereket hoztak létre. (ahol kellett, ott ijesztőt, pl. börtön belseje...) Mindez ORGANIKUS volt.

Nagyjából az I. világháború után szerveződött meg az építészeti modernizmus agyréme, lényegében a politikai világszétverő mozgalmak (az egyszerűség kedvéért nevezzük bolsevizmusnak) építészeti megjelenési formájaként. A modernista építészet-szétverők zöme eleinte nyíltan is a balos pártokkal, mozgalmakkal tartott, ezt frazeológiájuk, kiáltványaik is kifejezték, egy részük viszont már kezdettől volt olyan okos, hogy pártok- és politikafeletti áruként adta el modernista építészeti, urbanisztikai utópiáját, mint Le Corbuisier. Másoknak a II.világháború alatt, után jött meg az esze és váltottak át a sovány szocialista tábornál sokkal zsírosabb kapitalista piacra, ekkor korábbi marxista rizsáikat szögre akasztották.
Talán Spenglernek volt igaza, hogy a nyugati civilizáció nagyjából a 19. század végére ért zenitjére, ekkor törvényszerűen jelentkezett az az általános dekadencia, ami egy-két évtizeden belül végetvetett annak, hogy az alapvetően fenntarthatatlan gyarmatosító-ipari gazdasági alapokon egy alapvetően fenntartható szemléletű (bár nem mindenben fenntartható gyakorlatú!) építészet, városépítészet létezett. A létrontó civilizáció végső dekadens szakaszába lépve már aktívan elkezdte saját felépítményét is pusztítani, az őrült, öngyilkos modernizációs ideológia az élet annyi területe mellett az építészetet és ennek következményeként a korábbi alapokon épített környezetet is elkezdte szétverni. Itt most ugornék egyet, nem elemzem részletesebben a modernizmus bűneit, de az alapvető baj vele az, hogy eredendően önkényes, hogy őrültül szakít az évezredek alatt felhalmozott szakmai tudással, a józan ésszel, hogy Tabula rasát csinál, hogy mindent gyűlöl, ami régi, ami természetes (ami két láb, tehát rossz, a négy láb, a „modern” az jó). Nem meglepő, hogy a modernizációs dühöngés az építészetben is ezt hozta, hiszen ugyanezt tette minden téren, a család szétverésétől a TSZ-esítésig és még sorolhatnám.

A szadista tudáspusztítás fontos eleme volt az építészképzés szétverése, az építészek már nem ismerkednek meg felkészülésük alatt a régi korok tudásával, ami persze fő ellenségként van agyukba mosva, tehát az emberiségellenes utópisztikus ideológia romboló hatása mellett már csak az elveszett, kiirtott tudás híján se képesek szépet és jót építeni. („Szépet” nem is akarnak a modernisták, mert a normális emberi szépségfogalom ellentéte, a sterilitás , emberellenesség kultikus céljuk. Gúnyolódnak a természetes emberi szépségeszményen.)

Tehát ugorjunk most, mert célom eljutni Makoveczig. (szakirodalom a modernizmus bírálatáról található, alább megadok pár linket)

Az építészeti modernizmus a tömegek körében sosem volt népszerű és egyes konzervatív elitcsoportok saját hatalmi körükben (magán lakóhelyük, intézményeik, városaik területén, stb,.) több-kevesebb sikerrel ellen is álltak neki. Nagyjából a 60-as évektől jelentkezett tehát egy széleskörű lázadás a modernizmus ellen, ennek eredményei azonban legalábbis felemásak, de inkább sikeresen eltérítették őket a veszélyeztetett, ravasz modernisták. Az ellenállás egyik látszatsikere a műemlékvédelmi mozgalom volt, de ezt ügyesen eluralták maguk a modernisták és a skanzenszerűen megőrzött egyedi épületeket, vagy negyedeket sterilen kipreparálják „korszerű” környezetükben, vagy ha lehet, még meg is erőszakolják modernista üveg-beton-műanyag betoldásokkal, „korszerűsítésekkel”.
Ettől sokkal fontosabb sikerük, hogy ők maguk (egy részük) álltak az antimodernizmus élére és deklarálták, hogy a „modernizmus halott”, az új varázsige a posztmodernizmus lett. Ez azonban épp annyira lett meghaladása a modernizmusnak, mint amennyire a posztkommunista káderek jelentettek új minőséget a kommunistákhoz, tehát korábbi önmagukhoz képest. Egyszerűen fordítottak egyet a köpönyegükön és az üzlet ment tovább. A posztmodernizmus ugyanazt a modernizmust folytatta tovább más eszközökkel, sokkal helyesebb lenne posztkockaizmusnak nevezni. A klasszikus modernizmus dogmakészletéből ugyanis csak egy felszíni dogmát, a szögletes, egyszerű geometriai formákhoz (téglatest, kocka) való görcsös ragaszkodást dobták ki ballasztként, megmaradt azonban az alapdogma, az önkényesség, a fittyet hányás a természet törvényeire, az éghajlatra, az emberi igényekre, a józan észre, szépérzékre és a szakítás az emberiség építészeti hagyománykincsével.

Tovább folytatták, sőt minden korábbinál esztelenebb szintűre fokozták a sztárépítészek személyi kultuszát. (nem függetlenül a más területeken is zajló jelenségtől, színészek, énekesek, sztármenedzserek) A posztmodernisták egyik különösen durva vadhajtása, korunk dekadenciája magasfoka, a pusztuló civilizáció egyik legdurvább építészeti jelensége a dekonstruktivizmus, ami már teljesen nyíltan kimondja, hogy célja a szétverés. Nesze paraszt, fizess nekem sztárgázsit azért, hogy tönkreteszem a lakóhelyed, élettered! A tény, hogy a dekonstruktivista ideológusok, filozófusok a megérdemelt kényszerzubbony helyett egyetemi katedrákat bitorolnak, mindent elmond korunkról, kilátásainkról.
A király meztelen, az utcán maszturbál, és ha be akarnánk csukni a szemünket, a Gondolatrendőrség fogpiszkálóval kitámasztja a szemhéjunkat...

Egy másik változata az önkényes, ugyanazt más eszközökkel folytató (poszt)modernizmusnak a magát „organikus építészetnek” hazudó irányzat. Már a korai posztmodernizmus egyik jellegzetes trükkje volt, hogy a kockaizmussal való látszatszakítás jegyében előkaparták a korábbi, modernizmuselőtti építészeti elemeket. Ezeket azonban nem az eredeti, hagyományos módokon használják, hanem dísznek pakolják fel alapvetően önkényes, a hagyományt továbbra is elvető építményeikre. A tradícióra csak „utalnak”, a hagyományos épületelemekkel valójában gúnyolódnak. Meggyalázzák őket. Ez egy még perverzebb bánásmód a régi tudással. Itt kell megjegyeznem, hogy természetesen a modernizmus elleni lázadást nem száz százalékban sikerült a maga uralma alá vonnia a „poszt”-kádereknek, voltak, vannak őszinte „csendes forradalmárok”, akik azzal lázadtak a falanszterdogmák ellen, hogy amennyire tudták, tovább folytatták a korábbi korok természetes, valóban organikus, hagyományos építészetét, vagy igyekeztek előkaparni még megmaradt töredékeiket és ezekből elkezdeni újjáteremteni, éltetni a hagyományt. Nem öncélú hagyománytiszteletből, hanem mert a hagyományban a célszerű, a gazdaságos, a jó, a fenntartható építés módszerei élnek. Az igazán hagyományos építés fenntartói és újjáélesztői az építészszakma páriái, kivetettjei, nagyon gyakran eredetileg hithű modernista-posztmodernista képzettséggel, pályájuk elején sikeres modern művekkel, majd a megcsömörlés, igazságkeresés után csendes munkával, a szakmai fórumok által kiátkozva, vagy agyonhallgatva. (kivéve egyes piaci réseket, konzervatív milliomosok, trónörökösök megrendelése, stb, akad pár ilyen, szűkebb körben azért híres tradícionalista építész-”sztár”, pl. Andres Douany)

Tehát az „organikusok”, közte leghíresebb hazai „organikus” építészünk, külföldön igazából egyedül ismert építészünk, Makovecz Imre TIPIKUS POSZTMODERNISTÁK. A „poszt-”-nak abban az értelmében, hogy lényegében ugyanaz más eszközökkel. Nem kocka, nem üveg (bááár... néha plexi, sőt más MŰANYAG díszítőelemek, jó nagy darabok) nem beton (azazhogy dehogynem, mennyi ronda nyers , csupasz betonfelület van Makovecznél!), hanem fa, kő, föld. De mindez mire és hogyan...

Makovecz a modernista-posztmodernista beteges építész-sztárkultusz legfőbb hazai, illetve magyar nyelvterületi megtestesítője, kevés kisember, vagy „kisértelmiségi” tudná megnevezni Fintát, vagy más ortodoxabb modernistát, de amelyik átlagmagyar egyáltalán tud építészt megnevezni, azok zömének Makovecz ugrana be. E személyi kultuszt ő maga kelti, igényli, élvezi. Igaz, ettől még építhetne szépet, jót, organikusat, akár hagyományosat is.
De hagyományosat elvből nem épít. Megtéveszti a közvéleményt és híveit, amikor a tradícióról, a népi építészetről halandzsázik, mert az ő épületei semmilyen vonatkozásban nem folytatásai a tradíciónak, a népi építészetnek. Igaz, hagyományos, vagy népi elemeket alkalmaz épületein, de tipikus posztmodernista módon ezeket gyakran inkább kigúnyolja, meggyalázza, bár ezt az ügyes csonagolás, vagy egyszerű vakság miatt tisztelői nem veszik észre. Vagy meggyőzik magukat, hogy „csak én lehetek hülye, mellettem mindenki éljenzi a király új ruháját, akkor biztos rosszul látok”.
A hagyományos elemek gyalázására, méltatlan felhasználására kiragadott példák a kettévágott és szembefordított két felű parasztház, a profán, világi épületeken alkalmazott szakrális templomtornyok, vagy a tojáshéjból kikelő, fejbenyilazott templomtorony-csibe egy sportuszoda épületén. Tipikus posztmodernista „geg”-ek.
A modernizmus és posztmodernizmus önkényessége, mindenáron való meghökkenteni vágyása tipikusan jelen van Makovecznél, a kitekert formák mindig a használhatóság, a funkcionalizmus, az olcsó, elérhető árú karbantarthatóság rovására mennek. Hiszen nem a megrendelő a fontos, hanem a zseniális építész, a Mester, akinek emlékműve az adott épület, ahol mellesleg néha mondjuk kulturális rendezvényeket is tartanak (csak nem lehet a színpadot látni a zseniális ágas-bogas oszlopoktól...), vagy úsznak benne, vagy mást csinálnak. Pedig igazából elég lenne, ha csak az Alkotó Géniuszt tisztelnék e Szentélyekben...

Könnyű összevetni bármilyen funkciójú épületét egy ugyanilyen funkciójú hagyományos épülettel a modernista pusztítás előtti korból, gyakran ugyanazon a településen és azonnal lelepleződik előttünk a Mester, hogy mennyivel többre mennénk egy olyan épülettel, építésszel, amely, aki a régi hagyományt folytatná, az abban megtestesülő tudást alkalmazná. Nem konzervativizmusból, múltbarévedésből, hanem mert egyszerűen akkor tudtak szebbet-jobbat, fenntarthatóbbat, gazdaságosan karbantarthatóbbat csinálni.
Hab a tortán Makovecz kapcsolata misztikus irányzatokkal, nevezzük úgy, destruktív szektákkal. Sosem tagadta, hogy a Rudolf Steiner -féle antropozófia-mozgalom híve, épületeiről szóló halandzsáiban visszaköszön annak misztikus szóhasználata, gyakorlati megoldásaiban a nem praktikus és nem szép elemek erőltetése gyakran ilyen ideológiai alapokon áll. Pl. az idétlen gyepes földhányások épületei talapzatánál, gyakorlatilag a földig érő tetők aljánál, még belvárosi környezetben is.
A modernizmust-posztmodernizmust bíráló tudósok (kiemelem Salingarost) egyik megfigyelése, hogy e destruktív álépítészeti irányzatok sikeres becsomagolási technikájának egyik legnagyobb győzelme, hogy hagyományos, bevett vallások, kiemelten keresztény felekezetek templomai tömegesen készültek, készülnek az ő alapvetően kereszténységellenes, emberellenes ideológiát megtestesítő módszereikkel. Ez a PR egyik csodája, ez Makoveczre is teljesen igaz. Ha beleásunk az ő steineri hitébe, vagy csak alaposabban megszemléljük épületeit, látni fogjuk, hogy ez valami nagyon nem keresztényi dolog. Nem tartozik igazán rám, ez legyen a templom-megrendelő felekezetek ügye, de érdemes lenne megnézniük, kikkel dolgoztatnak. Jellemző, hogy Makovecz mennyire profanizálja a templomtornyokat világi épületeken.

Egy további nagyon sikeres PR-csomagolási példa Makovecz életművéből, hogy sikeresen öltötte magára a „Nemzeti, Magyar Építész” imázsát. Határon túli magyar közösségeknél, vagy csonkahoni ellenzéki, jobboldali vezetésű önkormányzatoknál épp a hazafiasság tüntető kifejezésének eszközévé vált, hogy a „magyaros” Makovecztől rendelnek épületet. Miközben az igazi magyar hagyományos építészetnek nem folytatója, hanem sokszor kigúnyolója. Kivételek akadnak, egy-két épülete nem eredetieskedett, hanem lényegében másolt régi mintákat, ezek legalább kívülről jobbak is letttek termése átlagánál. A hagyomány tudásanyaga még szolgai másolás esetén is jobbat eredményez, mint az önkényes posztmodernkedés, ál-organikuskodás.
Az „organikus” jelzővel csak visszaél Makovecz, az igazi organikus épületek példáit a hagyomány nyújtja, ezt kell folytatni, újjáéleszteni.

Zárásként a globális erőforrásválság, a megkezdődött gazdasági-társadalmi-ökológiai összeomlás fényében a túlélést, kiutat kereső emberiség számára az építészet, urbanisztika (de sokkal inkább „ruralisztika”) területén is radikálisan végetér a létrontó civlizáció ámokfutó gyakorlata. A modernista-posztmodernista álépítészkedés hála Istennek nem folytatható, forrás sem lesz hozzá és semmilyen téren nem szolgálja ki a fenntarthatóan élni kényszerülő emberek igényeit. Nem utolsósorban sokkal energiaigényesebbek is az önkényes hagyománytagadó épületek, városok, megoldások, ez igaz Makovecz épületeinek zömére is. Igaz, hogy a látványos, nagy fenntartási költségű épületek a korábbi, organikusabb korok módszereivel se lesznek fenntarthatóak az energiaszegény jövőben (katedrálisok, kastélyok, paloták, bármennyire is régebbi technológiákkal épültek) de a modernista tornyházak, vagy a Makovecz-féle feleslegesen két templomtoronnyal is megdrágított faluházak sem. Makovecz épületeinek botrányosan nem praktikus volta, gyors pusztulása jól illeszkedik a modernista építészet irodalmában jól ismert „beteg épület” (sick building) jelenségbe.
A király meztelen! Makovecz Imre nem organikus, nem hagyományos építész!
Nem jó építész. Nem zseni. Hagyjuk a fenébe.

Pár kiindulópont az építészeti hagyomány felélesztéséről, a modernizmus kritikáról szóló irodalomhoz:

Hagyományos építészet és városépítészet

Kiemelten javaslom a Katarxis-t, ez egy jó bevezető. Angolul nem tudóknak a képek is sokat mondanak!

52 megjegyzés:

Anonymous írta...

Nagy seggfej vagy öregem. (Üdvözlettel: Kornél)

Bobkó Csaba írta...

Kornél, te lényegesen rövidebben érvelsz, mint én.

Anonymous írta...

Jó kis írás!Valakinek fáj az igazság...:D

t.

Anonymous írta...

Kedves Csaba! Bocsánat, de igyekeztem a benned lévő hatóerőt megragadni és kifejezni. Javaslom, hogy csináld a Makovecz után: azaz fiatalok tanítása, település revitalizáció többnyire ellenséges (általában szocialista és liberális) központosított államhatalmi intézmények és csak pofázó szakmai közegben, mesteriskola, világkiállításon való részvétel, a valóság lényegét kifejező nyilatkozatok, Magyar Művészeti Akadémia, és ami az ellenségeinek a legdühítőbb: a magyar SZELLEMI élet tudatos fejlesztése a Kárpát-medencében. Egyszóval: országépítő. Remélem pontosan fogalmaztam. ;) (Üdvözlettel: Kornél)

Do-Mi írta...

Új emberek a régi utakon. Harminc évvel Kós Károly..."

Anonymous írta...

Kedves Csaba ! Egyetértek azzal a megállapításoddal, hogy Makovecz épületei nem praktikusak, nem időtállóak, stb .
A jelenlegi időjárási viszonyok és a Föld jövője szempontjából egészen más épületekben kell gondolkodni.
Sajnos az építészek ceruzáját a gazdag hülye megrendelők vezetik .
Csaba ! Mit csinálsz te Lengyelországban ? Mi a foglalkozásod ? Talán építész vagy ?
Üdvözlettel : Sorge ( Tibor bá blogjáról )

Bobkó Csaba írta...

Kedves Sorge, nem vagyok építész, csak egyik mániám, hogy a modern kor szétverte a régi építészeti és urbanisztikai tudást és hagyományt is, annyi más mellett. Egy lengyel export-import és gyártó cégnél dolgozok, mint ügyintéző.
Mellesleg Makovecz szerepel a neten keringő listákon a hazai közélet szabadkőműveseiről, továbbá a Steiner-féle antropozófia irányzathoz tartozását nem is titkolja. Utóbbit egy destruktív szektának tartom, az ilyenek nagy befolyással voltak a korai modernista (ál-, anti-)építészekre is, akik zöme akkor még nyíltan kommunista is volt.

Anonymous írta...

Kedves Csaba ! Érdekes szemszögből vizsgálod te az építészetet.
Én azért kicsit másként nézem.
Egy épület meghatározza az ember életminőségét és vagyonfelhalmozást is jelent. Igazából, ha lehetőség adódik, akkor az adott kor szemlélete és technikai színvonala alapján a legjobb épületet kell építeni . Ha alkalmazkodni kell, - és ez a leggyakoribb eset, - akkor meg kell próbálni csalni . Például külsőre az utcaképbe illeszkedő épületet kell építeni, de belül legyen korszerű, praktikus, olcsó rezsijű, változtatható, értékálló, stb . Aki ezekre nincs tekintettel, az csak véletlenül fog jó épületet tervezni .
Üdv. Sorge ( Tibor bá blogjáról )

Bobkó Csaba írta...

Pontosan így építettek a modernizmus kora előtt...

Anonymous írta...

Akkor most szerinted a modernizmus kora van .
És hogyan építenek most ?
Üdv . Sorge

Bobkó Csaba írta...

Sehogy. Most rombolnak...

Anonymous írta...

Kedves Csaba !
Ez azért nem így van . Most is építenek . Csak ugye, nem mindegy, hogyan ...
Üdv : Sorge

Bobkó Csaba írta...

Ezt mondom. Építés által rombolnak.
Amit építenek, az rombolás. Minden téren, a lelkekben is.

Anonymous írta...

Én azt gondolom, hogy a szélsőséges időjárás miatt egyre inkább a föld alá kell építkezni. Már jó ideje megvannak az eszközök, hogy olcsón, korszerűen építkezzünk a föld alá .
És ott teljes komfortot lehet kialakítani. Minimális költséggel lehet ezeket az építményeket fenntartani .
Üdv : Sorge

Bobkó Csaba írta...

Nem vetném el egyből. De a te "korszerű" jelződ nagyon mást fog jelemnteni a modern világ bukásával egy szörnyű energiahiány idején, amikor a többség kényszerűen megint földet fog művelni. Veremlakások???

Buga Jakab írta...

Sokat gondolkodtam azokon amiket írtál.
Vannak benne igazságok, de szerintem sok mindent eltúlzol és félreértesz. Olykor oda is bele magyarázol dolgokat ahol más van, vagy semmi sincs.

Az is baj, hogy összemosol hasonló vagy nagyon is eltérő fogalmakat és így könnyen elítéled alanyodat. Bár személyesen nem ismered, sőt Őt magát meg sem kérdezted. Mégis világgá kiáltod vélt igazadat és ezzel mintegy máglyára küldöd Makoveczet.

Többfelé utána néztem és érdeklődtem nálamnál bölcsebb, tanultabb ismerőseimnél, akik személyesen is ismerik Őt. Kivétel nélkül állították, hogy biztos nem szabadkőműves, nem sátánista. Keresztény ember, antropozófus gondolatokkal.

Leszűrve az eddigi információkat arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy Makovecz jót akar. Nem rossz és nem a gonosz ember.
Szépet és egyedit akar alkotni, amit egy zseni allűrjeivel valósít meg. Zseniként nem hagy beleszólást műveibe, amelyek ettől egyediek még akkor is, ha inkább Rudolf Steiner és az antropozófia mozgatja munkásságát, mintsem a megvalósíthatóság és a használhatóság.

Ő inkább szobrász és filozófus, mint mai értelemben vett építész. Nem a konzervatív építészet felől közelít, hanem az antropozófia felől. Saját filozófiai meggyőződését kívánja világgá kiáltani, amely rokon a keresztényéggel, de el is tér tőle némileg. (Ettől még nem sátáni. Szerencsére a világunk nem fehér vagy fekete!)
Ezt viszont jámbor és mélyen gondolkodó filozófusként teszi, nem pedig az egyház ellenségeként. A kettősség nem csak műveiben, hanem benne is jelen van. Ott él benne a keresztény, a katolikus laikus és az antropozófus filozófus épületszobrász. (Kiben nincs kettősség?)

Jóra törekvő vívódó gondolkodó, aki Jézust biztos elfogadja megváltójának és ennél több nekem nem kell.

Pálcát végképp nem törnék felette, hiszen az vesse rá az első követ….

Az meg hogy tetszik-e, félelmetes vagy szép, esetleg ijesztően robosztusak–e tervei, az egyéni ízlés és lelkiség dolga. Ez olyan mint amikor a pszichiáter fura ábrákat mutat és a reakcióból következtet a páciens lelki állapotára.

Üdv.: A.

Névtelen írta...

Nagyon érdekes volt a blog, el is olvastam az összes bejegyzést.Lehet, hogy néhol túlzó, de, ha így egyben nézi az ember, akkor nagyon is egységes képet kapunk.Bevallom, nekem sosem tetszettek az általa tervezett épületek, pedig nem vagyok vaskalapos, vagy valamiféle természetet elutasító beton-tégla-rajongó.És érdekes módon már fiatalabb koromban sem.(most 35 vagyok)Amiben viszont az vagyok, az a templomépítészet.Lehet gyönyörű, akár modern, akár egyéb stílusú templomokat építeni, kőből, fából, akár üvegből, de mindenféle idegen szimbólumot egy keresztény templomba...az nekem nagyon nem tetszik.És valóban egyfajta tudatalatti rossz érzés fogja el az embert.
A faluház templomra emlékeztető bejárata egyenesen blaszfémia.Borzalmas.

üdvözlettel:

Mária

Névtelen írta...

Egyetértek Buga Jakab nevű hozzászólóval, fájdalmas volt ilyet olvasnom, hiszen én is építésznek tanulok, mellette keresztény ember vagyok (amilyen Makovec is volt) és ez az írás rettentő rosszindulatú, látszik, hogy nem ástad bele magad a témába kellően, és javíts ki ha tévedek, de szerintem az építészethez se értesz sokat.
Sajnos nem csodálkozom, hiszen az emberek ilyenek... áskálódóak, rosszindulatúak és szűk látókörűek.

Bobkó Csaba írta...

Fiatal vagy és jóindulatű, meg naív. Amennyire beleástam magam a témába, annak alapján a modern és posztmodern, stb. "építészet" elleni vádak egyik legfontosabbja (hozzáértő szakemberektől), hogy a modern építészet egy szektakultusz karmaiba került és a kultusz keretében a mai építészhallgatókat a szakma hagyományos alapjaira (a modernizmus rombolása előttiekre) egyáltalán nem tanítják meg, de indoktrinálják beléjük a szektakultuszt. Erről fordítottam Salingarost, de olvass Leon Kriert, vagy Andres Duanyt is, New Urbanism, New Traditional Architecture, stb. Hogy Makovecz keresztény lett volna, az egy rossz vicc. Kabbalista volt. A kettő kizárja egymást.

Névtelen írta...

Tisztelt Bobkó úr !

Ön keveset tud az antropozófiáról.

Én csak egy Makovecz-épületben jártam, a Hagyma-házban.
Semmi bajom nem volt vele. Sem belül, sem mellette a téren. Igaz, így fényképen messziről igen csak furcsa, hivalkodóan "más", tényleg komor, sőt feszélyező.
De szerintem ez nem fontos annyira, mint az, hogy milyen érzés benne lenni (v. mellette.)

Üdvözlettel: Kislány

Névtelen írta...

Az, hogy mi zárja ki egymást és mi nem, nos ez nagy mértékben fantázia és mély tudás kérdése.
Ja, és hogy lenne Makovecz kabbalista, ha egyszer Ön szerint (is) R.Steiner követője, mint ahogy sokan mondják ?

"Kislány"

Névtelen írta...

Manapság szerintem annyi minden romlik, pusztul gyorsan ami semmiképp sem sátánista, sőt nagyon is értékes dolog, úgyhogy a romlás sebességét nem kéne értékmérvké ill. értéktelenség-mérővé előléptetni !
"Kislány"

Névtelen írta...

Szerintem Ön jó dagályosan kb. ezt mondja:
Önnek nem tetszenek a Makovecz-épületek, nem tartja praktikusnak azokat, nem élég energiatakarékosak, nehezen karbantarthatók és nem ért egyet Makovecz életfelfogásával.
És ?
Ettől lenne emberiség-ellenes ?

Névtelen írta...

Lemaradt az aláírás: K.

Névtelen írta...

Szerintem az Ön blogbejegyzésében nincsenek is érvek, csak egymás mögé sorolt kijelentések.
("Kornél, te lényegesen rövidebben érvelsz, mint én.")
Kislány

Bobkó Csaba írta...

Kedves Kislány, ha majd felnő, rá fog jönni, mi köze Makovecznek és Mesterének, Steinernek a Kabbalához és a sátánizmushoz. :-)
A Makovecz-épületek pusztulási gyorsasága (ami számomra egyébként örvendetes, bár félő, hogy most a Gazda közpénzen tataroztatja majd néhai rituális udvari építésze szörnyépítményeit) saját kortárs épületeihez képest is kimagasló. Bár e kortárs termés zöme is nagyon rossz persze, csak másképp.
Makovecz emberiségellenessége azon túl, hogy a tanítványaival négerként megterveztetett építményei rosszak és rondák, a beléjük, mint hordozófelületbe rejtett világpusztító okkult gnosztikus (gOnosztikus) szimbolika terjesztésében nyilvánult meg. Makovecz volt szives verbálisan is többször igazolni sátánizmusát. Hogy az érveimet nem veszi észre, az a Mester kultusza melletti érzelmi elkötelezettségének jele. Derék dolog, de a kislányok naívságával sok csúnya bácsi visszaél... :-)

Névtelen írta...

Uram!

Ön fél az okkultistáktól.
Fél az okkultisták világuralmától.

Többek között azért fél ettől, mert keveset tud erről a módszerről. Az ismeretlen mindig félelmetes.
Nincs ezzel Ön egyedül. Azzal sincs egyedül, hogy kiszolgáltatottnak érzi magát valamely világuralmi törekvéssel szemben. A sötét, homályba burkolózó, sőt, láthatatlan háttérmunka persze hogy még feszítőbb érzéseket hoz elő.
Mindenkiből!
(Na jó, nem mindenkiből, nyilván magukat a világuralmi törekvőket nemigen feszélyezi saját tevékenységük. Meg aztán vannak akiket nem is érdekel az egész.)

Csak nem mindegy, hogy hogyan kezeljük ezt a félelmet!!! Nem mindegy, hogy milyen a cselekvést vált ki.

Ön szétporlasztja maga körül a saját félelmét. Fröcsög. Bárkire, aki Önnek nem tetszik. És mivel csekélyke tájékozottságú okkult ügyekben, most éppen Makovecz került sorra!

Ön azt gondolja, hogy érzelmileg elkötelezett lehetek Makovecz mellett. Hát, nem sok közöm van hozzá.

Az, hogy rossz és/vagy ronda valami, az szubjektív dolog. Az, hogy megértsük, hogy mi van a hordozófelületbe rejtve, nos az bizony dekódolás kérdése.
Ön nem tud elfogulatlanul dekódolni, mert fél és félelmében utálja Makovecz Imrét (is)!

Tessék megtanulni a félelmet magasabb színvonalon kezelni !!!

Világuralmi törekvések mindig is voltak. Minden korban az éppen ismert világ keretein belül. Manapság nagyobbnak tűnik a baj, mert nagyobb a (köz)ismert világ. De a lényeg: a félelem maga.

Tessék pl. jógázni. A jóga táncsak nem csúnya, sötét világuralmi törekvés. De van több más lehetőség is.
Tessék elkezdeni mélyebben megérteni a saját érzelmi működését! Mélyen és színvonalasan!

Üdvözlettel: Kisleány

Névtelen írta...

Önt idézem:
" Makovecz volt szíves verbálisan is többször igazolni sátánizmusát."
Hát persze. Ön szerint.
Most akkor sátánizmus, kabbala vagy antropozófiai halandzsázás ?
Ezeket is mind ön írta itt Makoveczről.
Vagy netán rejtett világpusztító okkult gnosztikus (gOnosztikus) szimbolika ?

Ön hogyhogy nem tudja, hogy az okkultizmus egy módszertan, és mint ilyen, se nem rossz, se nem jó?
Egy kés önmagában se nem jó, se nem rossz. (Tudom-tudom, egyszerűsítő a hasonlat, nem is pontos, de hát melyik hasonlat az ?).

Egy ember, késsel a kezében az már más.
Lehet hogy meg fog vele sebezni valakit, vagy netán megölni. No de számos más egyébre is lehet még használni azt a kést, kenyér szelni, levelet felbontani, fát faragni, növényeket oltani stb.,stb. Komolyabb késsel operációt végrehajtani.

Üdv.: K.

Névtelen írta...

_
. . . kenyeret szelni . . .
_

Bobkó Csaba írta...

Milyen kenyeret lehet szelni pl. azzal, hogy Makovecz szerint " a kereszténységnek magába kell fogadnia a Gonoszt"?
Valóban utálom a Makoveczizmust, félni csak attól félek, hogy a Gazda most kötelezővé teszi a stílusa utánzását és az országot elárasztják ezek a borzalmak.

Névtelen írta...

Köszönöm a konkrétum közlését ! !
Az, hogy majd megértem, ha felnövök, nem volt elég.
Hát igen, ez ki szokta verni a biztosítékot. De szerintem csak azért, mert első hallásra az emberek többsége úgy érti, mintha ez felszólítás lenne, hogy viselkedjünk csak nyugodtan gonosz módon másokkal. Szó sincs róla !
Üdv.:_K.

Névtelen írta...

Szerintem ilyesmit nem lehet kötelezővé tenni. Még nekik sem.
K.

Bobkó Csaba írta...

Van az a mondás, hogy ami úgy néz ki, úgy úszik, meg úgy hápog, mint egy kacsa, az egy kacsa.
A blog fejlécében szereplő Makovecz-idézetet se tartom félreérthetőnek: "Számomra a sötétség, amivel kommunikálni kell tudni, LEGALÁBB olyan fontos volt mindig, mint a fény."

De, elég sok mindent keresztül tud erőltetni egy ilyen rezsim, vagy legalább elkezdheti. Nem az építészet az a terület, ami miatt népi lázongástól kellene tartani.

Névtelen írta...

Ó, pedig már azt hittem, hogy tovább fog kérdezni!
Vagy távirányítós, villanymotoros műkacsa, nem túl közelről nézve.
Csak nem azt akarja mondani, hogy egy ilyen mondat keserítette el ennyire ? _(Mármint ennyire, hogy megírta ezt a blogbejegyzést, ezt a kirohanást Makovecz ellen.)

Névtelen írta...

Bocsánat, nyilván tudom, hogy nem CSAK erről az egy mondatról van szó. De tényleg, komolyan: ez a sötétség-fény mondat számomra csak annyira veszedelmes, mint maga az élet. Éjszaka-nappal, tél-nyár, kimondott szavak - ki nem mondott gondolatok, öröm-bánat, bárminek a színe-fonáka.....
K.

Bobkó Csaba írta...

Nem vagyok én elkeseredve. Mindenki teszi a dolgát a munkamegosztás és lelkiismerete szerint. A gonosztikus rombol, az ördögűző ördögűz... :-)
Én kérdezzek? Ez az én blogom, én vagyok Illetékes Elvtárs, aki minden kérdésre tudja a választ. Hát hányszor mondjam, Elvtársak, hogy kérdezzenek, kérdezzenek!! :-)

Bobkó Csaba írta...

Amúgy már megint a mézes-mázos ravaszkodás jön, mert a frontális támadás nem vált be? Felismerem én az álruhás makoveczistát, látlak cigány, ne bújj el! :-)

Névtelen írta...

A rajztanárunktól hallottam először, hogy fény-árnyék és irány-arány; ebből áll össze egy ceruzarajz. Szerintem ez szemléletes.
Egyébként meg nincs is fény árnyék nélkül. Legalábbis ott, ahol bármilyen tárgy vagy élőlény létezik. Kint a csillagközi térben, ahol csak akadálytalanul suhan, hát ott igen. De az nem emberi környezet.
Olyan életet szeretne látni maga körül, ahol csak kizárólag fény létezik ?
K.

Névtelen írta...

Na Maestro, akkor ne kerülje meg az én felvetésemet!
Mi a helyzet a műkacsa eshetőségével ?
K.

Névtelen írta...

És mi a helyzet az árnyékkal, az éjszakai sötétséggel, a tél komor sötétjével ?
Ezeket is mind a Makoveczisták csinálják ?
K.y

Bobkó Csaba írta...

Nővér! Tele a kacsa! :-)

Névtelen írta...

Ez hülye kérdés volt részemről: "Ezeket is mind a Makoveczisták csinálják ?" Elnézést kérek érte !

Úgy gondolom, Önnek az a vélemény, hogy Makovecz a sötétség egyre nagyobb térhódításában volt érdekelt és erre törekedett. Sosem vizsgálta meg azt a lehetőséget, hogy ez téves elgondolás (téves ítélet) ?

Egyébként én tényleg úgy gondolom Makovecz-től függetlenül, hogy az élet szükségszerűen létező sötét oldalával mindenkinek akad valamilyen ügye.
Már egészen kicsi korunkban megtanuljuk például, hogy a legfinomabb ételnek is, amit elfogyasztunk, egy része bűzös trutyi formájában távozik ott lent belőlünk. Azután megtanuljuk magunkban tartani amíg a biliig eljutunk. Ez már magasabb foka a trutyival való közösségvállalásnak. Azután mindannyian megtanuljuk szépen kitörölni a fenekünket.
Hát mi ez, ha nem az élet sötét oldalával való megfelelő bánásmód elsajátításának a kezdete ?

Ön szerint mi a baj azzal a gondolattal, hogy az élet sötét oldalával meg kéne tanulni kommunikálni (sőt, még jobban kommunikálni) ?
miért baj, hogy valaki úgy gondolja, hogy manapság ez egyre fontosabb ?
Ez miért egyenlő a sátánizmussal ?
Üdvözlettel: K.

Névtelen írta...

De tényleg, miért kerüli meg a választ ?
Aszonta mint _zilletékes Maestro, hogy kérdezzek.

Én tök komolyan gondolom, hogy egy ilyen mondat :
"a kereszténységnek magába kell fogadnia a Gonoszt" NEM egyenlő azzal, mintha ez felszólítás lenne arra, hogy viselkedjünk csak nyugodtan gonosz módon másokkal
Ön szerint miért egyenlő ?
K.

Bobkó Csaba írta...

Makovecz dühösen szidott olyan keresztény papokat, akik őt eretneknek nevezték és ezt visszautasította. Miközben ez az egy mnondata a Gonosz kereszténység általi befogadásának javaslatával eldönti a kérdést. A keresztény hozzáállás a létező sötét oldalhoz: "Szabadíts meg a Gonosztól!"

A kakiügyi eszmefuttatást köszönöm, nagyon hasznos, jól illusztrálja a makoveczi életmű esztétikai szintjét.

Névtelen írta...

Egyébként nem tudom minek kell(ett) Makovecznek ilyet mondania, csak így, ilyen röviden, kiragadva a gondolati környezetből.
Persze lehet, M.I. bővebben fogalmazott, csak valaki (most nem Önre gondolok, és nem gúnyolódom, tényleg!) a többit nem tartotta fontosnak, mert így nagyobbat "szól". Nem tudom.
De fontos mondat, és tényleg várom a válaszát !
K.

Névtelen írta...

Bocs, nem vettem észre, hogy már írt.
K.

Névtelen írta...

Oké, igaza van ezzel, hogy "szabadíts meg a Gonosztól" !!!
Én nem tudom, hogy kiket szidott, meg ilyesmi, alig ismerem.
Engem az érdekel nagyon, hogy a felgyorsult és egyre nagyobb tudatosságot igénylő XXI.szd-ban vajon elég-e a megszabadítást egyszerűen kérni, vagy egyre tudatosabb belső életet élve egyre inkább magunknak kell megtenni önmaguk megszabadítását, persze azért Krisztus és a mennyei seregek "bábáskodásával".
Az én válaszom az, hogy igen, egyre inkább.
És én ebben semmi veszélyeset, semmi sátánistaságot nem látok.
K.

Névtelen írta...

Köszönöm a beszélgetést !
K.

Névtelen írta...

Az jutott még eszembe, hogy elmondom Önnek, hogy jó volt ez a beszélgetés, mert segített pontosabban megfogalmazni, hogy mit is gondolok ezekkel a dolgokkal kapcsolatban!

Egyébként nem vagyok Makovecz "hívő", sem sátánista, sem egyéb módon romboló egyén. Egyáltalán nem tartozom semmilyen szektához, se politikai párthoz.
Gondolkodva próbálok és szeretnék élni, az érzelmeimet megélve, de nem rabjaként élni. Ebbe nekem az egyházakhoz való kötődés sem fér bele, de azért be-bemegyek templomokba. Nem vagyok felekezeti tag, de ha végiggondolom többé-kevésbé a tízparancsolat szerint élek. (Szerintem senki sem tud mindig 100%-ban így tenni, érezni, gondolni.)

Üdvözlettel : K.

Névtelen írta...

Most látom, hogy nem így jobban fedi, hogy mit gondolok :
Nem vagyok Makovecz "hívő".
Nem vagyok sátánista sem, és nem vagyok romboló egyén. Sőt!
K.

Névtelen írta...

Van úgy, hogy amit az egyház eretnekségnek mond, az tényleg az. De néha nagyon mellé lőnek. Pl. Galilei, csak, hogy a leghíresebbet említsem. Vagy ezzel is van valami gond? Pl. valamilyen történethamisítás itt is van? Vagy más, a köztudatba beégetettől eltérő adat v. tény? /Füles/

Névtelen írta...

Csabikám, a szakmák hagyományos alapjaira már szinte sehol, semmilyen szakmában nem tanítják meg a nebulókat. Ez szerintem is sajnálatos, de egyben a mai modern élet is hozza magával.
Pl. kell-e ma csontenyvből festék alapot keverni tudni? Nem. Egyébként meg pont jó lenne szerintem , de hol csinálják? Szinte sehol. Akkor ettől az összes szakma tanára szektás meg sátánista ?
Bunyuska