július 20, 2013

Nikos A. Salingaros: A Huszadik Század építészete, mint Kultusz



(Gropius) "Szeretett volna egy kultikus épületet emelni, hét boltívvel, melyek a hét fő erényt szimbolizálták volna, azúrkék üvegboltozattal, rajta arany nap és csillagok. A művészettörténészek találtak egy hasonló leírást 1616-ból a Fama Fraternitas-ban, mely a Christian Rosenkreutz által alapított rózsakeresztes testvériség működését írja le." (forrás)

(A fenti illusztráció nem része az eredeti esszének, BCS)

-------------------------------------


1. Bevezetés

Arra a meglepő felismerésre jutottam, hogy az építészeket nem érdeklik az építészet törvényei. Ehelyett épületeiket művészeti divatok és rövidéletű filozófiai megfontolások alapján tervezik. Ugyanez a reakció váltotta ki kiváló kollégáim, Christopher Alexander és Léon Krier erőfeszítéseit az építészet tudományággá reformálására. Egy másik közelmúltbeli kísérlet volt Károly herceg kezdeményezése. Annak ellenére, hogy a brit közvélemény túlnyomó többsége támogatta az építészetről alkotott emberi felfogását, a herceg kísérlete végül kudarcba fulladt. Hogyan tudja az építész szakma ilyen sikeresen visszaverni a reformkísérleteket? Azt hiszem, hogy a válasz egy rendszer-jelenségben rejlik. Az építészet egy kultusz, és az utolsó dolog, amit egy kultusz szeretne, hogy egy egzakt tudományos diszciplínává alakítsák át. Ennek oka, hogy a két fajta rendszernek nagyon különbözőek a belső szerkezetei, amelyek kialakítják az ellenőrző hatalmi struktúrákat. 

Folytatás