Makó irigy démona

Fejetlenség a Nemzet Vakolójának makói emlékműve körül - és belül...

Sajtóhírek szerint erősen megosztja a Makovecz-épületekkel egyik legnagyobb fokban sújtott város, Makó lakosságát a Mesternek szánt emlékmű terve, mely bírja a Makovecz-család támogatását. A fotelben ülő fej nélküli szárnyas alak szobrának terve Makovecz Imre saját rajza alapján készült. Megépítése tervét még az előző, szocialista polgármester, az álépítész makói építményeinek megrendelője hagyta jóvá, a helyi civiltársadalom lázadozik a terv ellen, a város új fideszes vezetése viszont őrlődik, mert nem mer nyíltan ujjat húzni az Orbán néhai rituális udvari építészének kultuszát építő befolyásos körökkel. Az elégedetlenkedő civilek bizonyára nem is tudják, hogy miért vannak olyan rossz érzéseik a projekt kapcsán, de ellenkezésük ép lélekre utal. A terv alapjául szolgáló rajz ötletadója egy démon a szabadkőművesség számára alapvető fontosságú Salamon-legendakör pokoli részéből...

Nikos A. Salingaros: Az új Akropolisz Múzeum (2004)

Kezembe akadt egy régebbi fordításom Salingarostól, korunk egyik legérdekesebb építészet-teoretikusától, aki természettudományos építészetelemzéseivel segít megértetni többek között azt is, miért szélhámosság Makovecz Imre és szektája álépítészete. (Bár név szerint vele tudtommal még nem foglalkozott.) A harcias, szenvedélyes írás még 2004-ben jelent meg, az építményszörny építésének elkezdése előtt. Azóta az objektumot annak rendje-módja szerint belerondították Athén városképébe, az Akropolisz tövébe, a modernisták mindig élvezettel gyalázzák meg a saját anyjukat. (A rituális vérfertőzés a felforgató, világpusztító forradalmi ideológiák és mozgalmak logikus velejárója.) Az ügy egyúttal egy apró adalék a jelenleg zajló, és még bizonyára nagyon kezdeti fázisában tartó görög válság okainak megértéséhez is. A nemzetközi bankszterek és a hazai komprádorelit olajozott együtt-ámokfutása keretében a bőséges szociális juttatások mellett olimpiára, modernista betonmúzeumokra és hasonló látványberuházásokra költötték a hiteleket, utánunk az özönvíz jelszóval, de erre az özönvízre ez esetben alig tíz évet kellett várni...

Közben egészen véletlenül rábukkantunk a magyar Országház e blogon korábban kipellengérezett új látogatóközpontja betonbrutalista dizájnjának egy félreismerhetetlen mintaadójára!

Salingaros a részben óhazájának szánt publicisztikában bevetette azt a muníciót is, hogy ostoba kivagyiság, nemzeti önbizalomhiány és szélhámosság neves külföldi (ál)építészre bízni a görög örökség szivébe épülő létesítmény tervezését. Mi ezen a blogon azt tehetjük hozzá Makovecz, Finta és sok tanítványuk műveit elnézve, hogy álépítészből a hazai semmivel nem jobb, illetve, ha a marketing egyik húzása a szélhámos termék és szélhámos tervezője eladására az, hogy ez szuper, mert külföldi, a másik logikus trükk épp az ellenkezője: ettől élvezz el, mert ez MAGYAR!!! (Vagy görög, stb, attól függ, épp melyik piacon dolgoznak a szakik.) A politikai marketinghez hasonlóan, ahol a boldog (?) "meleg"házasságban élő zsidó Finkelstein "konzervatív" megbízóit arra biztatja, hogy a zsidók és a homoszexuálisok ellen kampányoljanak, mert az ő szavazóik arra harapnak, a szélhámos álépítészeti terméket az eladhatóság kedvéért hol a "KÜLFÖLDI", hol a "HAZAI" jelszavakba csomagoló szakemberek is ugyanazok. Csak egy világromboló értelmiségi-csőcselékünk van...