Ez a bejegyzés igazából a sziámi ikerblogra, a Kitalált Újkorra is passzol, Makoveczhez nincs szorosan köze, de alapvetően építészeti téma, ezért kerül ide.
Moldova Györgynek van egy rá (és közegére) nagyon jellemző magyarfikázó novellája, "A magyar atom". A sztori annyi, hogy a magyarok is szeretnének atombombát (a szocializmus idején), de TERMÉSZETESEN az összerakás közben fordítva nézik a tervrajzot, ezért a kísérleti atomrobbantás helyén egy város nő ki a földből.
(Igaz, hogy az ilyen fordítva nézett tervrajzok és hasonló hanyagságok jelensége, az egyre hanyatló színvonal valóban jellemző volt a szocializmusra - illetve főleg azóta a modernizációsújtotta nyugati világra is - de Moldova nem "A szocialista atomot", vagy "A modernizáció atomját" írta meg, hanem a "magyart". Ez teljesen beleillett az ő és zsidó író társai, pl. mindkét magyargyalázó Kertész életművébe, melynek egyik fő üzenete a magyar (goj) önérzetének rombolása, a gazdatársadalom fősodor közösségi tudatának pocskondiázása. Ennek magyarázatát Izrael Sahak: Zsidó vallás, zsidó történelem - 3000 év súlya c. könyvében leljük:
(Igaz, hogy az ilyen fordítva nézett tervrajzok és hasonló hanyagságok jelensége, az egyre hanyatló színvonal valóban jellemző volt a szocializmusra - illetve főleg azóta a modernizációsújtotta nyugati világra is - de Moldova nem "A szocialista atomot", vagy "A modernizáció atomját" írta meg, hanem a "magyart". Ez teljesen beleillett az ő és zsidó író társai, pl. mindkét magyargyalázó Kertész életművébe, melynek egyik fő üzenete a magyar (goj) önérzetének rombolása, a gazdatársadalom fősodor közösségi tudatának pocskondiázása. Ennek magyarázatát Izrael Sahak: Zsidó vallás, zsidó történelem - 3000 év súlya c. könyvében leljük:
Létezik továbbá elõírásoknak egy sorozata, amely nemzsidók vagy azok tetteinek dicséretét megtiltja, kivéve, ha egy ilyen dicséret hallgatólagosan zsidók vagy azok tetteinek magasabb fokú dicséretét foglalja magába. Így például Agnon, az író hazatérése után Stockholmból, ahol az irodalmi Nobel-díjat kapta meg, dicsérte az izraeli rádióban a svéd akadémiát, gyorsan hozzáfûzte: "nem felejtettem el, hogy tilos nemzsidókat dicsérni. Dicséretemnek azonban különös oka van." - azaz, hogy egy zsidó kapta meg a díjat.Logikus, hogy ha egy közösségben vallási parancsolat rangjára emelték a "gojok" dicséretének tilalmát, ott lépten-nyomon szidnak minket, még a vallási máz lefoszlása óta is, a szekularizált zsidó tudatiparosok is, közvéleményünk többsége persze nem is sejti az irritáló jelenség ezen okát.)
E bejegyzés tárgya azonban most az, hogy az abszurd ötletet bizonyos értelemben mégis megvalósította egy másik bűnös, sőt fasiszta nemzet, a spanyol, illetve e nemzet bűnös, fasiszta elemei, akik nemcsak legyőzték saját társadalmuk haladár ötödik hadoszlopát és azok internacionalista szövetségeseit, hanem néhány éven, pár évtizeden át dacoltak a modernista építészet és urbanisztika szőnyeg-, sőt atombombázással felérő világtrendjével is. A fordítva összerakott spanyol urbanisztikai bomba felrobbantásának helyén csodálatos, emberhez méltó épületek és városok nőttek ki a földből egy olyan korban, amikor az ilyen épületek sorsa világszerte a pusztulás volt még békés körülmények között is. (Mert a modernisták bombája "jól" volt összerakva!)
A bejegyzés folytatása
A spanyol polgárháború emlékét a világközvélemény zömében máig az események balos-haladár legendái, mítoszai, propagandaképe dominálják, melyek nemigen hagyják magukat a tényektől zavartatni. Esett már itt és a testvérblogon róla szó, hogy az álorganikus Makovecz-féle építészeti irányzat spirituális gyökerei a meglepően egybeesnek a modernista-kockaista Bauhaus-irányzat spirituális gyökereivel, mindezek a Blavatsky-Steiner-féle okkultista teozófiai-antropozófiai katyvasz iszapjából nőttek ki. (Országépítő, 2009/3, 27. old. Karl Dieter Bodack: A 20. század építészetének néhány szellemi forrásáról)
Az antropozófia és teozófia okkult szektái mögött is ott álló illuminátus, misztikus nihilista háttérhatalom által sorozatban keltett mesterséges, megkoreografált konfliktusok, mint pokoli ember-tömegáldozatok sorában az eddigi legnagyobb, a második világháború egy kísérleti bevezetője, "főpróbája" volt a spanyol polgárháború. Ebben a háttérhatalom kicsiben, laborban ereszthette egymásnak a leendő világháború megvívására felépített két antagonisztikus főszereplőjét, az illuminátus náci és az illuminátus bolsevik rezsimet. A szerencsétlen spanyoloknak (katalánoknak, baszkoknak) jutott a terepasztal hálátlan szerepe.
Itt most egyáltalán nem kívánok foglalkozni Franco rezsimjének szövetségi viszonyaival, a falangisták szimbólumainak és magának a mozgalomnak szintén létező, vagy gyanítható érdekes okkult gyökereivel, illetve azzal, hogy mennyiben használták fel őket is, mint mindenkit manipulációs célra a háttérhatalmak. Itt és most nagyrészt urbanisztikai szemüvegen át fogjuk a rezsimet és ellenségeit értékelni.
A spanyol polgárháború, mint a Haladás Erői és a Reakció (az új neve szerint Fasizmus) összecsapásának balos mitológiájában az egyik leghatásosabb "ikon" köztudottan Guernica, a náci Kondor-légió és olasz társaik repülői által lebombázott baszk városka, a civilek, sőt a HUMÁNUM elleni barbár támadás jelképe, amit a "nagy" Picasso híres képe tett szó szerint ikonná.
Picasso: Guernica |
Guernica romjai, 1937 |
Köztársasági "kivégzőosztag" céloz Jézus Szent Szivére |
Gondolom, nem Steer riportjaiból tudhatjuk, hogy a polgárháború hírhedt Vörösterrorja során az antiklerikális harc jegyében az említett szocialisták, anarchisták és kommunisták által a keresztény hitükért meggyilkolt mártírok soraiban csak a papok és apácák száma elérte a 6832 főt (köztük 13 püspökkel), akik közül a katolikus egyház több, mint ezret szentté, vagy boldoggá avatott.
A History Today cikkéből kiderül, hogy Steer a haditudósítók körében nem egyedülálló módon szinte biztosan a brit katonai hírszerzés ügynöke is volt, mivel például 1937 január végén részletes jelentést tett a német és olasz csapatok elhelyezkedéséről és erőiről. Ez a tény segít felmérni, mennyire lehetett az események pártatlan, korrekt tudósítója. A baszkok melletti elfogult propaganda- és politikai tevékenységével, titkosszolgálati kapcsolatrendszerével kimondottan emlékeztet a "mi" Seton-Watsonunkra, a Repülő Skótra. Nem volt ritka a tágabb korban ez az újságírónak álcázott háttérhatalmi ügynök-típus, amely szeparatista kisebbségek idealizálásában és az ezeket "kegyetlenül elnyomó" (megbüntetni szánt) többségi nemzet démonizálásában utazott.
Steer cikke hozzájárult a spanyol polgárháborúval kapcsolatos brit semlegességi politika megváltozásához és az USA Kongresszusában is mint tanúra hivatkoztak rá a fasizmus barbárságainak elítélésekor. Vagyis a cikk gyanúsan kapóra jött a haladár "antifasiszta" propagandának. Maga Steer is nyíltan hencegett politikai befolyásával egy levelében: " I don’t think anybody could press these points better on the War Office and the Air Ministry than I can."
Steer Times-cikkét Guernica bombázásáról újraközölte a francia kommunista párt lapja, a L' Humanité, itt olvasta Picasso, aki a spanyol köztársasági kormány megbízásából épp egy nagy faliképen dolgozott a párizsi "Művészetek és Technológiák a Modern Életben" tematikájú Világkiállítás spanyol pavilonja számára. A hír hatására félredobta addigi terveit és megszületett valószínűleg máig legismertebb műve, a Guernica, amit a balos-haladár közeg méghaladárabb élcsapata azonnal zajosan ünnepelni kezdett. (A maradibb haladárok, a szocialista realizmus hívei - akiknek a krumplilevest ábrázoló csendéleten legyen jól felismerhető krumplileves - viszont esztétikai alapon bírálták...)
Jegyezzük meg, hogy Picasso antifasiszta, tehát reakcióellenes jelképpé vált (egyébként igazából csak később világhírűvé tett) műve épp a modernizmus globális seregszemléjére készült, teljes joggal, mint majd látni fogjuk, mert a Franco-rezsim egy darabig még az építészet és urbanisztika terén is heroikusan dacolni fog e romboló eszméken alapuló modernizmussal. A kiállított modern "művészetek" és technológiák (a megváltó hatalmukba vetett hit) ugyanazt képviselték, amit a spanyol polgárháború köztársasági tábora és internacionalista brigádjai a politikai és harci fronton.
Sokatmondó szimbolika rejlett a tényben, hogy a háttérhatalmi tervekbe beavatott körökkel sejthetően összeköttetésben álló, a modernizmus trendjét promotáló világkiállítás-főszervezők látványosan a két főhelyre, egymással szemben helyezték el a náci német és a bolsevik szovjet pavilont, mintha a készülő Nagy Előadás két mesterségesen felépített főszereplőjének és a várható "meccsnek" akartak volna reklámot csinálni.
Párizsi Világkiállítás, 1937: balról a Harmadik Birodalom, jobbról a Szovjetunió pavilonja |
Elég ocsmány mindkettő, a hátrébb látható dobozépületekkel együtt, ha már rangsorolni kellene, Albert Speer brutális, siváran monumentális projektje klasszikus gyökereinek köszönhetően egy fokkal még mindig jobb, mint a szovjet tervező elvtársé. Szembetűnő az is, hogy az Eiffel-torony, egy korábbi párizsi világkiállítás emléke, mely a maga korában szintén a már akkor is létező technológiai haladásba vetett hit és büszkeség szimbóluma volt, mennyivel szebb, normálisabb. Annak a kornak a mérnökei, tervezői még nem voltak a rombolás, a misztikus nihilizmus tudatos harcosai, legalábbis mérnöki munkájukban nem...
1937 haladár tervezői viszont már annál inkább, a köztársasági spanyol pavilon is tipikusan Bauhaus-stílusú:
Az 1937-es párizsi világkiállítás spanyol pavilonjának replikája Barcelonában |
"A spanyol népnek van egy útja, mely egy csillaghoz vezet" - replika, Madrid |
A szobor többszörösen is Luciferre, a Csillagra, illetve a Fényhozóra utal, aki még az Ádámot és Évát megkísértő Kígyó formájában is ott tekereg saját magán! A Kitalált Újkor egyik bejegyzésében (1848 Romboló Géniuszai: Petőfi-Marx-Lucifer) részletesebben is tárgyaltam az egyik példáját annak, hogy a világrombolás, a modernizációs ideológia története végig összefonódik a Lucifer-hittel, a sátánizmussal. A Bauhaus és a Makovecz-féle álorganikus álépítészet egyik fő közös szellemi gyökerét jelentő antropozófia sarlatánja, Rudolf Steiner is "Lucifer", majd "Lucifer-Gnózis" néven adott ki folyóiratot.
Visszatérve Guernica bombázásához, természetesen a mitikus jelképpé emelt népirtásoknál szokásos módon ez esetben is számháború alakult ki az áldozatok számáról. A kezdeti köztársasági 1654 fős hivatalos adattal szemben ma már a legtöbb történész által elfogadott nézet az, hogy a halálos áldozatok száma 200 és 250 között volt. Természetesen nem áll szándékomban bagatellizálni ezt sem, de nyilvánvaló, hogy az a háttérhatalom tette meg cinikusan globális tudatipara útján "a háború civilellenes barbársága" jelképének e ma is csak tizenvalahányezres kisváros bombázását, amely az egész konfliktust a világháborúkhoz és számos forradalomhoz hasonlóan maga tervezte el. (Néhány évvel később milliós városok szőnyegbombázásával és atombombák bevetésével.)
Érdemes összevetni a világszerte ismert szimbólummá tett Guernica áldozatszámát más, a polgárháborúban lerombolt spanyolországi települések sorsával, halottaik számával. (A polgárháború során több, mint háromszázezer ember halt meg.) Kezdjük egy nem tipikussal, amit a Franco-rezsim talán egyedüli kivételként nem épített újjá, hanem mementóként meghagyott, hogy emlékeztessen a köztársasági seregek barbár pusztítására...
Belchite az "anti-Guernica" sokkal több halottal, jellemző, hogy a nagyvilágban a kutya se hallott róla semmit, ellentétben a Steer és Picasso által híressé tett városkával:
Belchite - a spanyol polgárháború kísérteties emlékhelye (a linkre kattintva több képpel)
E romok között hatezer embert öltek meg a Köztársaságiak fegyverei |
A híres Guernica-fa belchitei kollégája. A kép jobb, mint Picassóé... |
Egyébként Belchitét is újjáépítették a rom-mementóként meghagyott óvárostól kicsit távolabb.
A polgárháború végére olyan sok település hevert romokban, hogy egy külön kormányhivatalt hoztak létre az újjáépítésükre. 1938 januárjában alakult meg a nemzetiek területén az Elpusztított Régiók és Újjáépítésük Nemzeti Szolgálata (Servicio Nacional de Regiones Devastadas y Reparaciones - SNRDR), amit a háború után, 1939 augusztusában átneveztek Elpusztított Régiók és Újjáépítésük Főigazgatóságára (Dirección General de Regiones Devastadas y Reparaciones - DGRDR). A viszonyokra jellemző, hogy miután egy hónappal később, 1939 szeptemberében Franco, a Caudillo jelképesen "örökbe fogadta", védnökségébe vette a több, mint 75 %-ban elpusztult településeket, ezek listája ilyen hosszú volt:
- Asturia: La Foz, Oviedo, Pendones és Tarna.
- León: Villamanín.
- Baszkföld: Guernica és Éibar.
- Cantabria: Las Rozas de Valdearroyo.
- Valencia: Viver, Jérica, Benafer és Chilches.
- Córdoba: Villanueva del Duque.
- Aragón: Teruel, Alcañiz, Banariés, Banastás, Huerrios, Igriés, Lascascas, Híjar és Belchite.
- Castilla la Mancha: Gajanejos, Hita, Masegoso de Tajuña és Yela.
- Madrid: Brunete, La Hiruela, Prádena del Rincón, Villanueva de la Cañada, Villanueva del Pardillo.
Hogy a hivatal vezető és terepen dolgozó építészei, várostervezői milyen, a legyőzött "antifasiszta fenevad" köztársasági kormányzatot fémjelző modernizmussal éles kontrasztot képező szellemiséget képviseltek, azt érdemes az e blogon is kezdetektől lelkesen ajánlott Katarxis internetes magazin 2. számából idézve kezdeni. A Katarxis webzin "Modernizmusellenes Felszabadítási Frontunk" legjobb koponyáinak lelkes, de sajnos hamar hamvába holt kezdeményezése volt. A második szám az elsőhöz és harmadikhoz hasonlóan külön fejezetet szentelt a háború, vagy a modernizmus által elpusztított komplett régi városnegyedek, vagy egész települések hagyományos építészeti és urbanisztikai szellemű újjáépítésének, vagy erre vonatkozó javaslatoknak, terveknek.
Részlet:
-------------------
Brunete újjáépítése
Brunete Új Város Főtere (1949) |
Brunete, mint annyi kis- és nagyváros, teljesen elpusztult a Spanyol Polgárháború során 1937. júliusában. A város nem egészen tíz éven belül újjáépült az Elpusztított Régiók Főigazgatósága módszeres újjáépítési programja keretében, mely a hagyományos spanyol városok tipológiai és morfológiai alapelveire épült. Lélektelen emlékművek általi megemlékezés helyett az újjáépítés célja az élő alapok, az életet ünneplő hagyományos városok építése általi megemlékezés volt.
"La Dirección General de Regiones Devastadas, al encargarse de la reconstrucción de esta localidad, quiso resucitar la tradición española, medieval, de conmemorar hechos y rendir homenajes por medio de fundaciones vivas y no levantando monumentos sin alma."
Brunete lerombolása után, 1937-ben |
A város 340 házból állt, amelyek 12 utcát és két teret alkottak és 1526 lakosa volt 1935-ben. Az új város a teljesen lerombolt régi helyén épült, annak stabil központja, a Főtérhez perspektivikus hátteret nyújtó régi templom körül. A Főtér a város valódi közösségi központja a városházával, posta és távközlési hivatallal üzletekkel és lakásokkal, stb. Épületei a földszinten árkádosak és helyi gránitkővel vannak burkolva. A tér középpontját egy gránitkő és kovácsoltvas díszítésű szökőkút jelzi.
Tipikus utcarekonstrukció, Brunete |
Sokféleség az Egységben: Városi Tömb, Háztípuspk és Telekdefiníciók, Helyi Hagyományos Városi (Urban Vernacular) és Tradícionális Formanyelv (Pattern Language)
(Fotó: Direccion General des Regiones Devastadas, Madrid)
------------------
Javier García Algarra: Brunete újjáépítésének architektúrája
A cikk szerint a Franco-rezsim számára ideológiai-politikai jelentőségű volt Brunete és más települések újjáépítése, a köztársasági-balos-modernista erőkkel szembeni ellenállás, életerő jeleként fel akarták mutatni, hogy mindent helyreállítanak a háború előtti RENDES kerékvágásba.
A nemzeti rezsim ideológiájával átitatott építészek teljesen tudatosan (és helyesen!) azonosították a legyőzött köztársaságiak és pl. kommunista szövetségeseik építészeti nyelveként a modernisták új Internacionalista Stílusát, a "szovjetizáló kubizmus", a dekandens értelmiség, a pénzügyi oligarchák, a marxizmus, a szörnyeteg iparosítás és a nemes spanyol tájkép megerőszakolása szinonímájaként. Az újjáépítés során - megint csak nagyon helyesen - szó sem lehetett például a köztársasági politikával azonosított modernisták szimbólumává vált lapos tető alkalmazásáról.
Algarra szerint a polgárháború sok negatív következményének egyike volt a háború előtti prominens spanyol építészek zömének távozása. Szerintem ez egy szerencsés fejlemény volt, hisz mint láttuk és látni fogjuk, a baloldal által kontrollált globális szellemi élet már ekkor csak a modernizmus híveit engedte prominenssé válni, tehát távozásuk (a szakmától eltiltásuk, gyakran haláluk), utat nyitott a konzervatív, vagy Franco alatt azzá váló építészeknek.
Az új építészet a Falange irányítása alá került és a rezsim "főépítésze" a Francohoz közelálló Pedro Muguruza Otaño lett, aki azonban soha nem tett szert az Albert Speeréhez hasonló befolyásra.
A Falange soha nem rendelkezett olyan esztétikai elvárásokkal, mint európai szövetségesei. Bár kedvelte a tömeggyűléseket, 1936 előtt egy elég kis párt volt és nem volt szüksége olyan monumentális díszlet-épületekre, mint amilyenekre a náci pártnak nürnbergi gyűléseihez, vagy az olasz fasisztáknak kongresszusaikhoz. Szintén nem volt olyan építészeti vita a pártban, mint Itáliában, a polgárháború előtt ehhez nem voltak adottak a politikai feltételek. A győzelem után a rendeletileg a tradícionalistákkal egyesített Falange egy (az addig domináns tekintélyű modernista kánonhoz képest) új (vagyis régi...) építészettel rendelkező új állam építésébe kezdett.
"Bár külsőleg megőrizték a fasiszta formákat, a polgárháború idején sokkal nagyobb befolyása volt olyan konzervatív elemeknek, melyek támogatták a felkelést." Az autark (önellátó) rendszer építészetét mélységes konzervativizmus jellemezte. Minden modern művészetet és az internacionalista stílust (international style) azonosítottak a legyőzött táborral." A 16-17. századi birodalmi Spanyolország szellemének újjáélesztése érdekében Juan de Herrera és az Ellenreformációs barokk építészetéhez nyúltak vissza mintaként. Ezzel egyidejűleg felértékelődött a hagyományos vidéki építészet, melyet az igazi spanyol szellemiséggel azonosítottak."A rezsim és újdonsült építészete retorikájában előfordultak ugyan üres, fellengzős ideológiai tirádák (melyekből a cikk idéz), azonban az építészeti gyakorlatot ezek láthatóan nem terhelték meg.
"A konzervatív tendencia és a múlt újjáteremtése megjelenik a nagyvárosi rothadással szembeállított vidéki élet idealizálásában."Az ipari válság által sújtott Német- és Olaszországban a fasizmus fő céljai között az ipari termelés szintjének növelése szerepelt, Spanyolország alapvetően egy mezőgazdasági ország volt és az iparosodott régiók (Madrid, Katalónia, Baszkföld, Aszturia) a marxizmus keltetőinek bizonyultak.
A Falange már a háború előtt rendelkezett agrárius utópia-elemekkel, ezt a karlista tradícionalizmussal való összeolvadás felerősítette. Ennek alapján a DGRD újjáépítési tevékenységét a vidéki területekre összpontosította az alábbi célokkal:
- A népességszám helyreállítása a lakosság nagyvárosokba vándorlásának megakadályozására. A parlagföldek újra művelésbe vonása, külön tekintettel a létező éhezésre.
- "Zárt városok" modelljének létrehozása. A Pedro Bigador által propagált városi organikusság az egyes lakosságcsoportokra, mint a társadalmon belül speciális hivatással rendelkezőkre tekintett. A lerombolás után újjáépített régiók lakosságának önellátó mezőgazdasági termelési egységeknek kell lennie, a terménymennyiség növekedésén felüli népességnövekedés igénye nélkül.
- A társadalmi tagoltságnak megfelelő eltérő háztípusok létrehozása. (letelepedett részesbérlő farmer-ház, hivatalnokház, stb.
- A lakosságszámnak megfelelő szolgáltatások nyújtása.
- A kormányzatot képviselő intézmények (városi tanács, az állampárt helyi vezetése, polgárőrség, egyház) domináns építészeti elhelyezése a hagyományos spanyol árkádos főtéren.
- Egységes esztétikai arculat elterjesztése, mely hangsúlyozza Spnyolország egységét, régiónként a helyi stílusnak megfelelő díszítőelemekkel.
- Helyi építőanyagok használata. A helyi mesterségek megőrzése mellett ez lényeges megtakarítást eredményez a szállítási költségekben. A korszak sajtója mindig hangsúlyozta, hogy egy adott város (pl. Brunete) a helyszínen előállított építőanyagokból épült újjá.
(Fenntarthatósági szempontból - lásd Olajcsúcs! - ötös! Kár, hogy a kezdetben elszigetelt rezsim e gazdaság- és társadalompolitikája a globalizáció tengerében nem lehetett tartós.)
"Mennyiségi szempontból az eredmény kicsi volt, Monclús a hivatal fenállása idejére csak 4 ezer lakás megépítéséről számol be, ami nagyon szerény adat a Telepítési Hivataléhoz (kb. 25 ezer), vagy a Lakásügyi Hivataléhoz képest. A mennyiséggel szemben kiemelkedő az építés magas minősége, ami jóval meghaladta a (mai) üzleti ingatlanfejlesztés silány építési színvonalát. " A DGRD célja a későbbi magán ingatlanfejlesztőkkel ellentétben nem a pénzügyi haszon volt, hanem egy bizonyos fajta építészet megvalósítása, mely egy ideológiát képvisel és törődik az egyénnel, bár egy paternalisztikus nézőpontból."Szerzőnk enyhe ellenérzésével ellentétben nekem ez a paternalisztikus hozzáállás alapvetően szimpatikus... Természetesen a történelem nem adott esélyt tartós fennmaradására.
A kulcsok átadásának ünnepsége (Guadalajara, 1940) |
A DGRD-nek a tisztán technikai feladatán túl volt egy politikai szerepe is a rezsim szolgálatában.
"A győztes oldal ideológiai és retorikai túlfűtöttségében a polgárháború által okozott rombolást a marxizmus számlájára írták és Franco-t az Újjáépítés Vezetőjeként mutatták fel, aki helyrehozza a károkat."(Naná, majd Gerő Ernőt (az NKVD-s barcelonai hóhért), vagy Rajk Lászlót teszik meg az újjáépítés vezetőjének és a legyilkolt papokat a rombolás bűnöseinek! Az egyébként korrekt cikk szóhasználatából is látszik, hogy a francoizmust a mai spanyol közbeszéd polkorrekt fősodra legalább annyira szalonképtelennek minősíti, mint nálunk minden felforgatásellenes történelmi irányzatot.)
A Reconstrucción 1940. áprilisban megjelent 1. számában ezt írták a Hivatal küldetéséről:
Hajtsa végre a lerombolt falvak és városok újjáépítését, melyek véres színterei voltak a szent és győzedelmes felszabadító Kereszteshadjáratnak és hiteles szemtanúi az Oroszország által indoktrinált barbár hordák kegyetlenségének, melyek gyűlöltek mindent, ami megtestesíti az évszázados keresztény és spanyol szellemiség alapelveit.
Pérez Escolano felidézett egy részletet Muñoz Grandes tábornok azévi beszédéből, mely ezt még élesebben fogalmazza meg:
A legsürgetőbb feladat hazánk újjáépítése, melyet brutálisan elpusztítottak a marxista hordák, melyek nem tudván megakadályozni ellenállhatatlan előrenyomulásunkat, csak rombolással és hallatlan gaztettekkel tudták kielégíteni sátáni szellemüket, ami világosan megnmutatta, mennyire nem érdekelte őket Spanyolország.Összevetésül érdemes újra felidézni, kutatásai alapján milyen magyarázatot talált Nesta Webster "Titkos társaságok és felforgató mozgalmak" c. könyvében a világfelforgató (politikai, építészeti, stb.) forradalmár tevékenységre, amelybe belesorolhatjuk mind a mesterségesen keltett kül- és belháborúk, mind az építészeti modernizmus barbár pusztításait is:
Mi volt e rejtett hatalom célja ? Pusztán egy bajor professzor agyában született, húsz évvel korábbi, pusztító terv volt-e, vagy már valami sokkal régebbi, rettenetes erő megjelenése, ami évszázadokon keresztül lappangott és amit Weishaupt és szövetségesei most felébresztettek? A középkori sátánizmus kitöréséhez hasonló rémuralom nem magyarázható anyagi indítékokkal. A gyűlölet, kéjvágy és kegyetlenség orgiája nem annyira a gazdagok ellen irányult, mint inkább a szegények ellen, de legfőképpen a tudomány, művészet és szépség elpusztítására, az egyházak és minden olyan nemes és szent dolog lerombolására, amit az emberiség nagy becsben tartott . Mi volt ez, ha nem sátánizmus?
-----------
Hogy mennyire REAKCIÓS volt, mennyire egyedülállóan dacolt a világot ekkor eluraló emberellenes modernizmussal a "fasiszta" spanyol rezsim által képviselt rekonstrukciós (kis)városépítészet, annak illusztrálására csak két kiragadott példa:
1938 az Elpusztított Régiók és Újjáépítésük Nemzeti Szolgálata létrehozásának éve. Ugyanebben az évben érkezik Chicagoba Mies van der Rohe hívására Ludwig Hilberseimer, a dessaui Bauhaus volt tanára, akit a Gestapo Kandinskyval együtt az iskola legbalosabb bajkeverő tanáraiként tartott nyilván. Chicagoban az Illinois Institute of Technology Építészeti Kara várostervezési tanszékének vezetője, majd emellett a metropolisz várostervezési hivatalának vezetője lett.
Futtatói, a modernizmust protezsáló hatalmi tényezők jól tudták, milyen kecskére bízzák a várostervezés káposztáját, ez itt egy 1924-es terve:
Ville Verticale, perspektíva, észak-dél tengely, Ludwig Hilberseimer, 1924 |
A modernizmus egyik Szentje, Le Corbusier például szívbaj nélkül magát a párizsi belvárost, az I. kerületet tervezte így feljavítani:
Le Corbuiser: Plan Voisin, 1925 |
E világtrenddel összevetve a Francoista helyreállítás az emberhezméltó építészet heroikus hőstette volt, az utolsó (építve) harcoló végvár az esztelen pusztítás globális csatamezején. Jellemző, hogy csakis egy, a "haladó" világközvélemény által megvetett, politikailag elszigetelt retrográd, lefasisztázott rezsim uralma (és a figyelmet másra terelő világháború) tette lehetővé az egészséges konzervativizmus e maradék végvárának fennállását egy pár rövid évtizedre.
A kontraszt kedvéért még egyszer Brunete- egy eredeti újjáépítési látványtervrajz:
Brunete városközpontja ma:
Brunete azonban eléggé kivételes, mert máig sikerült többé-kevésbé megőriznie az újjáépítéskor megálmodott arculatát.
Picasso Guernica-képe, a Spanyolországban átmenetileg legyőzött modernista-világfelforgató tábor jelképe "hazatérésével" jelképezi az utolsó heroikus harcot vívó konzervatív végvár végső elestét.
A kép a háború előtt, alatt és után a világháborúk tömeges égőáldozatát megszervező körök porhintő "békeharca" egyik ereklyéjeként beutazta a világ "felvilágosult" részeit, majd a vászon meggyengülése miatt a párizsi Modern Művészetek Múzeumában állították ki. Franco 1968-ban elég furcsa módon kampányba kezd, hogy a kép kerüljön Spanyolországba. (!!! ??? Mi is meg fogunk öregedni... :-) )
Picasso előbb a Köztársaság, majd a spanyol "szabadság és demokrácia" helyreállításához, mint feltételekhez köti a kép Spanyolországba szállítását. Picasso és Franco halála után, a demokratikus alkotmány elfogadása és szabad választások után végül a "Guernica" 1981-ben "hazatér".
Hogy Picasso feltételei valóban teljesültek, azt lemérhetjük az egykori hazafias helyreállítási program egyik kiemelt helyszíne, Villanueva de la Cañada építészeti arculatának változásán. A város honlapjának építészeti menüjében beszámolnak az újjáépítésről: "Újjáépített Történelem: Elpusztított Régiók"
A városka 1957 előtt újjáépített központja |
A rendőrség és polgári védelem épülete |
Bioklimatikus lakóházak - a Spanyol Építészkamara Nemzeti Díjának nyertese |
A "Fasizmust" végül legyőzte a Köztársaság!
46 megjegyzés:
ennek a bejegyzésnek 2 párhuzama is volt a háborúközti magyar építészetben
Jöhetnek! Kapásból a helyzet elég párhuzamos volt a Kommünt követő Horthy-rezsim és esztétikai szimpátiái terén, csak sajnos Horthy nem győzte le katonailag a kommunistákat, nem őrizte meg az ország területi egységét és a rezsim végefelé már keményen modernista tervek készültek pl. a Honvédelmi Minisztérium épületére és hasonlókra. Az egyértelmű, hogy a modernizmus azon köröknek volt kedves nálunk is, akikből a spannyol polgárháború internacionalista harcosai is kikerültek tőlünk.
A Horthy-rendszer hivatalosan támogatott reprezentatív stílusa előbb a neobarokk volt, majd később voltak a népi épjtészethez , vagy a történelmi stílusokhoz visszanyúló épjtészek is, gondolom, a népi írók jobbszárnyával szellemi rokonságban.
röviden, részletezve e-mail-ben:
1, konzervatív restrauráció:
a, az embereknek elege volt az építészeti újításokból, a háború borzalmai miatt a nyugalmas megszokottat kivánták.
b, zsidókérdés: az akkori haladó (szecessziós) építészek jelentős részben zsidó származásúak voltak, egy részük tisztséget viselt a Tanácsköztársaságban, így a későbbi neobarokk elhatárolódás volt, kódoltan, tőlük is. Amúgy ezen építészek – alkalmazkodva – nagyon sok ilyen neohistorizáló villát és bérházat terveztek.
2, FaKSz és ONCsA-házak: az utolsó békeévekben 10.000 db ONCsA-ház épült szerte az országban. E népies és szociális építészet felmérte az elvárásokat, lehetőségeket és építészeti hagyományokat és így építettett típustervek alapján új parasztházakat. Esztétika és szociális viták 3 csoport között voltak, egyikük voltak a nemzetközi/bauhaus elvek mentén gondolkodó építészek (CIAM/CIRPAC). már korábban voltak nemzetközi modernista konferenciák, hogy hogyan kellene Európában a falvakat „modernizálni”.
Magyarországon nem a CIAM-osok győztek ezen a pályázaton, a győztes tervezők egyike már akkor kiemelte utólag, hogy szerencsére a magyar vidéki tájat nem verték szét Corbuier-féle lapostetős kockákkal.
Keress rá a neten az ONCsA házakra, sok Google Images kép fent van, ill. sok írás is. Tanulmányokat majd küldök.
És igen, a 30-as évek vége felé, a 40-es évek elején a Horthy-rendszerben is elfogadottá vált a modernizmus állami, intézményi megbízatásoknál (még akkor is volt konzervatív tiltakozás)
"Az első férjem a műegyetemen tanított, és amikor két évtizedes távollét után találkoztunk, megkérdeztem, hogy miért nem tudnak a magyar építészek jó lakásokat tervezni, olyan köztereket, amelyek használhatók és nem pukkadnak le percek alatt az átadás után (lásd. Király utca, Ötpacsirta utca, Pollack tér, stb). Persze, vannak kivételek, de egy kezemen megszámolhatom azokat, amelyek úgy hirtelen eszembe jutnak, miközben az elfuserált házakat, közterületeket holnap reggelig tudnám sorolni, megállás nélkül! A volt férjem realista figura volt mindig, alapos, jó szakember, ezért érdekelt, hogy mi történhet manapság a Műegyetemen… Elmesélte, hogy a tanszéken, ahol dolgozott, két csoportba oszlottak a tanárok minden osztályzásnál. Ugyanarra a tervre az egyik 5-öst, a másik 1-est adott. Az egyik tanárcsoport azt értékelte, ha a hallgató “szárnyal” – minél lehetetlenebb ötleteket rajzolt, annál jobban visongtak a gyönyörűségtől. A másik csoport viszont úgy vélte, hogy az építészet kemény szakma, rengeteget kell tanulni, mire valaki elmondhatja magáról, hogy kapiskálja… éppen ezért, ők alapos szakmai ismereteket vártak el, nem pedig holdkóros ötleteket. A volt férjem szerint az utóbbi tanárcsoport volt kisebbségben…"
Mihály Éva (Eva M. Amichay)
Ez a Tom Wolfe könyv még érdekes lehet (nem olvastam).
Nekem megvan a könyv és figyelmes szemlélőnek feltűnhet, hogy a magyar fordítása az interneten elérhető, e blogon is linkelem oldalt. :-)
http://www.orszagepito.hu/szamok/teljes/1999-3m.pdf
Nagyon jó könyv, de akinek fontos, olvassa angolul, mert Bartos fordítása "túl jó" lett. Egy szolgaian betűhív jobb lett volna.
Annyi kritikám van a könyv ellen, hogy a gaz Bauhausos európai betolakodókkal szemben (ebben igaza van) felmagasztalja Wrightot, mert ő amerikai. Z-vel már tárgyaltuk itt, ő is sok modernkedést követett el és Salingaros kitér rá, hogy okkultkodott. De a könyv kötelező olvasmány.
Az Occidental Observer is dicséri: http://www.theoccidentalobserver.net/2013/09/donate-is-tom-wolfe-a-race-realist-part-2-of-3/
"Is Tom Wolfe a Race Realist? Part 2 of 3"
"figyelmes szemlélőnek feltűnhet"
Ah, igen. Odáig még nem értem le az olvasással. :)
Meg kéne szerezni ezt a könyvet, ahogy a szerző más izgalmasnak igérkező műveit is:
http://www.goodreads.com/book/show/913706.Living_Machines
Living Machines: Bauhaus Architecture as Sexual Ideology
by E. Michael Jones
Ezeket a dolgokat gondolom nem szokták felemlegetni a Waldorf-iskolák évnyitóján: https://sites.google.com/site/waldorfwatch/lucifer
Bizonyára nem rontanak ajtóstul a házba. Az anyagban idézik, hogy Waldorf a bevatás különböző szintjein fokozatosan átértékelte lucifer szerepét. Ez persze közhelyes a beavatásos okkult titkostársaságok értékrendje kapcsán. A csúcson épp az ellenkezőjét vallják, mint a kezdeti fokozatokban. Ahol még jótékony emberbarát világjobbjtó társaságnak hirdetik magukat...
:-)
Lucifer szerepét egyébként már Madách is hasonlóan mutatta be, nyilván a vakoló közegben jellemző módon.
Der Backstein-Expressionismus und der völkische Okkultismus
http://martinm.twoday.net/stories/3424548/
z
MAjd a guglival megpróbálom elolvasni, addig is jellegzetes képek:
https://www.google.hu/search?tbm=isch&source=univ&sa=X&ei=SeNRUqq0BcrQ0QWqvIDQCw&ved=0CDwQsAQ&biw=1280&bih=823&dpr=1&q=Hugo%20H%C3%B6ppener%20Fidus
99%, hogy ő hatott Magyar Adorjánra és Makoveczre, mind grafikailag és részben építészetben.
z
És a mai követőkre, hogy a magyar a Választott Nép. Egyébként homoszexuális aktivista is volt... A János Vitéz rajzfilm képi világa is e forrás közegéből ered.
János Vitéz meg gondolom a Sárga Tengeralattjáró grafikusától. e '68-as hippis grafikai világ a szecessziót idézte meg. ez a századfordulós síkbeli ábrázolás meg (neo)gótikus és japán grafikai hatás a XIX. sz. második feléből. akkor ez volt a divatos rajzstílus, a Kór Károly illusztrációk is hasonlóak.
z
Szerintem az Avatar rajzolója is láthatta ezt a képet:
http://strangeflowers.files.wordpress.com/2012/10/im-tempel-der-zweieinheit.jpg
http://strangeflowers.wordpress.com/2012/10/08/fidus-temple-designs/
Fidus és elvtársai az Adamiták követői is.
"Csodálatos" "kápolna":
http://epiteszforum.hu/magyar-zarandokut-1-resz-a-magyarorszagi-el-camino-szuletese
Valóban. Foglalkoztam ezzel a kápolnával itt a blogon. Jó, hogy a kolontári kápolna nem került az útvonalra...
Persze, Fidus rajzai nagyon ismertek amerikában is, a 68-as hippik fedezték fel újra maguknak.
Ugyanezen korabeli „életmód-reform” követők a szecessziós gödöllői művésztelep (1901–1920) vezetői: Nagy Sándor és Kőrösfői-Kriesch Aladár voltak az első naturisták/nudisták Magyarországon. Ha megnézed a rajzaikat, ugyanaz a középkorias-szecessziós-szimbolizmus ami a kor európai dívatja volt és ugyanaz a szecessziós Aranykor-keresés kultusz, mint pl. Fidusnál. És ott van Nagy Sándor rózsakeresztes ismerete (Ave Maria képén nem a szokásos katolikus liliom van, hanem a rózsa... : )
De nem hiszem, hogy Fidus és a gödöllőiek személyes naturalizmusuk és elveik szándékosan ártó szándékúak lettek volna (bár valószínűleg a korabeli gödöllői parasztok megdöbbenhettek), egyfajta naivság, művészi idealizmus vitte őket ebbe az irányba, a gnosztikus kötődésük mellett sok egyházművészeti munkát vállaltak az utóbbiak, gyakorló katolikusok is lehettek sztem.
természetszerető-vega-naturista-mozgó-vallásos életmódreformjukat valószínűleg Németországból vették át, vszeg abból a forrásból, ahonnan Fidus és Steiner is.
És ezt a történelemelőtti „romlatlan” Aranykor („Tündérkor”) világot fejlesztette tovább grafikailag és alternatív őstörténeti elméletté Magyar Adorján.
z
Fidusznál ott a szvasztika, a germán faji felsőbbrendűség és a szexkultusz. Nem ártalmatlan elegy. A huszita és angol forradalmár Adamiták se csak meztelenkedtek, hanem a rend szétverését hirdették, raboltak, stb.
M. Adorján egy az egyben importálhatta a germánoktól, hogy a germán a Választott Nép, nyelve a Teremtés NYelve és a rúna az ősírás. (De kitől importálhatták a germánok ezt??? :-) )
Monográfiát, reprezentatív kiállítást kap Makovecz Imre jövőre, ezenkívül műemlék lehet az összes alkotása, hagyatéka tananyag, hátrahagyott tervei közül pedig, amit lehet, megvalósítanának. Egy, a magyar organikus építészetet bemutató túraútvonalat is szívesen látna a kormány egy pénteki határozat szerint.
http://www.origo.hu/itthon/20131011-kanonizalja-a-kormany-makovecz-imre-eletmuvet.html?sec-1
Hoppá!
Ha Makovecz nagy példaképe, a szabadkőműves, sátánista, drog-propagandista Gaudi katolikus szenttéavatási eljárása is folyamatban van, miért ne lehetne Makovecz is katolikus szent??? A magyar prímással való konfliktus után is Makovecz oldalán szólalt meg a Vatikán, jól belenyomhatnák az ügybe a pímás orrát újra, ha mondjuk vele jelentetnék be, hogy megindult az a kanonizálás is... :-(
Ha már Fidusról esett szó, nagyon érdekes, hogy a szálak tőle a mai magyar monarchisták egy részéig is elvezetnek... Egyébként általános önellentmondás a tradícionalistáknál, hogy szidják a felforgató, vakoló forradalmárokat, de többnyire tisztelik Hamvast, aki ezek nagy propagandistája volt, vagy Guénont, aki Alister Crowleyvel is kapcsolatban állt. Belátom, hogy nem minden ezotériával foglalkozó ember és irányzat felforgató politikailag, de azért ezek feloldhatatlan önellentmondások.
A Monarchista egyik szerkesztőjével, Bérces Ádámmal készült lengyel interjúban pozitív összefüggésben említik Gaudit, akit itt mi sátánistaként ördögűzünk:
http://monarchista.blogspot.hu/2013/10/interju-szerkesztotarsunkkal-berces.html
Bérces Ádám zenei projektjeinek egyik témája a spanyol polgárháború, ami érintkezik az itteni spanyol témájú bejegyzéssel (most találkozok először ezzel a zenei irányzattal és hogy a hevimetál, gót, stb. izéknek komoly "konzervatív" kapcsolati szövevénye van...), viszont van egy közös lemezrevaló anyaga egy CATHARSI nevű felvidéki formációval is:
http://morkskog.adamberces.hu/beyondmatter/
A dalcímek nem cáfolnak rá zenekar nevére, tipikus gnosztikus tematika. Nem kérdéses, hogy a katárok közvetlen előfutárai mindazoknak a felforgató vakoló forradalmaknak, amiket Bérces ádám helyesen elítél az interjúban is, és e felforgatás szellemi forrása a gnoszticizmus, a misztikus nihilizmus. A Catharsi csapat bemutatkozásában nyíltan megnevezi a nihilizmust szellemi forrásai között és a demonstrációs kiadványuk borítóján Fidus híres "Fényima" című ikonikus képe található:
http://www.gothic.hu/gothic.html?http://www.gothic.hu/maganyterulet_egyuttesek_catharsi.html
A kép a német életreform-mozgalom "ikonja" volt és egyben a "zsidó, nemnémet kereszténység" elvetése, egy északi germán ősforrásból táplálkozó faji vallás szimbóluma is:
http://www.dhm.de/ausstellungen/wahlverwandtschaft/15akatalog.htm
Magyarra fordítója: Magyar Adorján...
Ahogy szelektáltam régi újságok között, egy 2010-es (május 19. 30-32. oldal) Heti Válaszban találtam egy Makovecz-interjút (Vezérre van szükségünk - Lass Gábor interjúja). Érdekes 2013 távlatából nézni az akkori várakozásokat a jelenlegi kétharmaddal szemben:-) Az interjú eléggé semmitmondó, ha nem ismernénk M. egész hátterét, akkor akár szimpatikus is lehetne. Ja, ebben is Gaudít dicsőíti. Egy bekezdés-részlet az interjúból:
"A budapesti tizenkettedik kerületi önkormányzat megbízásából terveztem egy templomot a Felső-krisztinavárosi templom mellé [...] Mivel az egyház nem állt az ügy mellé, eért létrehoztunk egy alapítványt, és fel fogjuk építeni a templomot, amelyet Magyar Feltámadás Templomának fogunk nevezni. szeretném, ha elindulna egy mozgalom, amely a Barcelonában található Sagrada Familia templomának építéséhez hasonló. azt mondta az öreg Gaudi péítés: katalánok, ha nem építitiek tovább a templomot, akkor elpusztulok. A templom még napjainkban is épül." És a képen M. pont ennek az építmnynek (nem a barcelonai, a krisztinavárosi) a tervrajzát tartja a kezében. Ismered ezt a cikket?
Gratulálok egyébknt a Gépnarancs- cikkhez :-) A szerző nem fárasztja magát azzal, hogy az állításaid ellen érveljen persze.
"Azt mondta az öreg Gaudi építész..." - helyesen
Olvastam annak idején. Egy újabb bizonyjtéka annak, amit itt idéztem tőle már a százhalombattai templom kapcsán is, hogy egyértelműen ellenséges célú behatolóként viselkedett az egyházban, itt is megfogalmazza, hogy ha a tudatlan, félművelt papoknak nem kell az ő ezotérikus temploma (tudatlanságból még le is eretnekezik!!! holmi fejjel lefelé belerajzolt kereszt miatt, meg hogy "a Szentély szimmetrikusan LEFELÉ is megépül"...), akkor civil egyesület formában épít "katolikus" templomot és az egyház nem szólhat bele, hogy mit lőcsölnek rá.
A Gépnarancs-cikk sovány falat, hozott vagy 40 kattintást, ennyit érnek ezek, ennyien olvassák őket. :-) Ettől sokkal többet hoz Tibor bá. Jwellemző, hogy zsák a foltjait megtalálja, a szerző vallomása szerint 24 órán át sőt még tovább is káromkodott, a káromkodás a Gonoszhoz való ima (igen, magam is elkövetem, de nem vagyok rá büszke), méltó az illető a sötétséggel kommunikálást hirdető Makoveczhez és a pokolhoz imádkozó Petőfihez.
Kedves Csaba!
Nem először találkozom azzal a számomra meglepő dologgal, hogy elítélően nyilatkozol a "tradicionalisták"-ról, és közülük is épp René Guénonról.
Azért tartom meglepőnek, mert - kiváltképp a történelmi blogodat olvasva - méltán gondolhattam azt, hogy ismered és elismered az e gyüjtőfogalommal emlegetett szerzők munkásságát. Nem csak a fejlécen lévő László András idézet miatt, bár az én szememről főleg az ő ilyen tárgyú előadásai vakarták le azt a százötven éves hályogot, amit ott te is oly dicséretes módon szanálsz. Persze, most már látom, hogy puszta józan ésszel, és igazságszeretettel, az ő segítségük nélkül is el tudtál jutni eddig.
Azonban úgy gondolom - és talán te is kezded lassan belátni - ,hogy innentől egy olyan fal állja utadat, mely az általad is leleplezni kívánt erők csapdáinak ördögi hatékonyságát mutatja. Ez az a csapda, amibe sajnos Gál Péter atya is belesétált. A new age egyrészről elvégezte, elvégzi iszonyatos pusztítását azzal, hogy a filléres igazságokkal kevert sötét hagyományparódiák egész tárházát szállítja az arra fogékonyaknak, csakhogy, másrészről, ezzel arról is gondoskodik, hogy akik ettől visszariadnak, azok a túlzott,ám teljességgel érthető gyanakvásuk miatt sokszor a szennyvízzel együtt a gyermeket is hajlamosak kiönteni.
Nekem meggyőződésem, hogy Guénon bizonyos műveinek többszöri végigolvasása, de még inkább az általa feltárt, megfellebbezhetetlen logikájú összefüggések magunkévá tétele nélkül hozzányúlni ahhoz a fekália-halmazhoz, amely mára betakarja a még meglévő, valóban tiszta forrásokat - több mint életveszélyes. Azt nem mondom, hogy nélküle teljességgel lehetetlen lenne eljutni a szükséges felismerésekhez, csak nem nagyon valószínű.
Aleister Crowleyval való kapcsolatáról meg csak annyit, hogy Jézus is találkozott bélpoklosokkal (igaz, Ő meg is tudta gyógyítani őket).
Semmiképpen nem állítom, hogy ellenséges vagyok a tradícionalistákkal, csak óvatos, főleg, hogy valóban nem volt még időm megismerkedni velük. László Andrástól azt idéztem, amivel teljesen azonosulok, igaz, a pár cikkében, amit sikerült olvasnom, semmi komolyabb kivetnivalót nem találtam. Apróságokban vitáznék, de ez enm lényeges. Az ezotérikus hátterük minimum nem vonz, de mondom, nem ismerem. Az e táborban gyakori Hamvas-imádat viszont felháborító, Hamvassal még talán fogok foglalkozni, ő nagyon utálatos számomra. Az Öt géniuszban a kurucokról és a labanc zsírosparasztokról általa írt bicskanyitogató förmedvényét képzeld el úgy, hogy a "kuruc", vagy a "szegénylegény" szó helyére helyettesítsd a "cigányt" (cigánybűnöző értelemben, nem származási értelemben) a "zsirosparaszt" helyére pedig a "magyart", vagy a "parasztot" (ahogy a cigánybűnözők használják, kb. a "goj" megfelelőjeként) Az élősködő haramiaság dicsőítése a letelepedett termelő életformával szemben megbocsáthatatlan árulás, Hamvas azokat a felforgató kurucokat dicsőítette, akiket a tradícionalisták elítélnek. Ez feloldhatatlan önellentmondás náluk. Tudom, hogy László Andrásnak vannak fenntartásai Hamvassal. Egyébként indulatos előadói stílusa pl. Pap Gáborékról nem szerencsés. Értem és egyetértek, de a közönség egy részénél az indulatos előadásmód megakadályozza a befogadást. (a jutúbon hallani ilyeneket)
Én amúgy nagyon plebejus érzelmű vagyok (még ha nem is igazán népi figura), ez is távoltart a tradícionalistáktól. Nyilvánvaló, hogy még a kabbalisták szimbólimai és koncepciói között is akadnak ELVILEG pozitívnak elfogadható dolgok, de ez a fa mérges gyűmölcseiről, a permanens felforgatásról, forradalomcsinálásról pokoli fának ismerszik meg. Tehát elvileg nem zárom ki, hogy lehetne "jól okkultkodni", csak mutassanak már valami ilyet a gyakorlatban. Világos, hogy a tradícionalisták fáját jó fénybe álljtja a kurucos történelemszemléletünket elvető gyümölcse, de ha a fasizmusban, nácizmusban nem ismerik fel ugyanezt (már akik), az már rosszabb bizonyítvány.
Tudnál valami linket adni a László András előadáshoz, amiben Pap Gáborékat ostorozza? Nem lehet így megtalálni, viszont szívesen meghallgatnám.
Amit írsz, az nekem teljesen elfogadható. Én is plebejus érzelmű vagyok, és nem kedvelem Hamvast, pont azok miatt, amiket írtál.
Másfelől viszont mindig ideges leszek, amikor Bogár elkezd szakralitásról meg szakrális társadalomról beszélni. Szerintem nem feltétlenül kell szakrálisban gondolkodni ahhoz, hogy elvesse az ember a vakoló elitizmust, és még vallásosnak sem kell lenni ahhoz, hogy elvessük a sátánizmust (ami egyébként Isten létezésétől függetlenül is létező és romboló jelenség). Például az ateizmus csak akkor romboló dolog, ha egy meghatározott ideológia része. Én inkább tartom magam agnosztikusnak, mint vallásosnak, de nem vetem el Isten létezését. Viszont az egyházakat - a katolikust is! - már jelentős mértékben megfertőzte az a kór, amiről te is írogatsz, így nem tudnék egyikhez sem csatlakozni.
http://www.penzcentrum.hu/utazas/hatalmas_katedralist_epitene_a_kormany_budapesten.1038022.html?utm_source=index_main&utm_medium=portfolio_box&utm_campaign=portfoliobox
Lehetne két legyet egy csapásra. Egy stadionba oltott templomépület, a Szent és Elkárhozott Focisták Katedrálisa...
A bejárat előtt Szent Imre és Szent Viktor szobrai, Jákin és Boáz szerepében is.
Tessék, a link:
http://www.youtube.com/watch?v=fyLwvE6_Z_U
kb. 11.49-től. Tartalmilag egyetértek vele, igazából az indulatot is megértem. Én is szoktam ezeket gazemberezni.
Haha, azt láttátok, hogy a szavazásnál a legtöbbet az "Egyiket sem, nem véletlen, hogy nem épültek meg" kategória kapta?:-)
Köszi. Az egészet meghallgattam. Sajnos, Szántainak van igazsága Hamvassal kapcsolatban (a Lukács-kapcsolat pl). Nem tudom megérteni László András Hamvas-rajongását sem (persze, 'atyai jóbarátja' volt, saját elmondása szerint). Ettől még Szántai kártékony szélhámos, az nem kérdés.
Pap Gábor még nála is kártékonyabb, ellenszenvesebb, gazemberebb. Pláne, hogy tisztes "professzornak" tudja álcázni magát (hja, mit tesz a fehér szakáll!:-)) László András tényleg rávilágít a legnevetségesebb dolgokra (sokszor a nyelvészkedéseiken keresztül lehet tetten érni ezeket a szélhámosokat, ha egyébként a többi témába nem merült bele) Viszont nem lehet nem észrevenni, hogy sajnos ott oldalt, Pap Gábor videói öntik ela jútjúbot, László Andrástól meg jóformán semmit sem hallhatunk, vagyis egy előadást. Jó lenne, ha a tradicionalisták sokkal nyilvánosabb formában lerántanák a leplet a szélhámos gnosztikusokról. Az elitizmus nem jó dolog, nem szabad lenézni a népet, megértenék ők, ha el lenne magyarázva nekik (itt jön az én plebejus hajlamom:-)), csakhogy sajnos mostanáig a Papgáborok magyaráznak csak a népnek. Legalábbis dömping szerűen.
Feltételezem, hogy Gál Péternek ezt a művét ismered:
http://www.ppek.hu/k407.htm
Le lehet onnan tölteni.
Az indulatos László Andrásra én is kíváncsi lennék. Én ugyan vagy tizenöt éve jártam az előadásaira, de akkoriban éppenséggel indulatosnak egyszer sem láttam.
Guénontól mindenképp ezt ajánlanám kezdésnek:
http://www.tradicio.org/kvintesszencia/regnequant.htm
Talán még van belőle.
Nem tudom, vajon őt ismered-e:
http://www.bujiferenc.hu/index.html
Egy, a témáidhoz kapcsolódó írása, és az azzal való "vita":
http://www.bujiferenc.hu/download/tanulmanyok/tanulmanyok_10.pdf
Egyébként Hamvas Béláról is ír.
A nácifasiszta témáról, szerintem kellőképp árnyaltan, itt van szó:
http://www.regnumportal.hu/node/872
Bár ezt talán tényleg ismered már.
(Ezzel a "plebejus érzelmű" önmeghatározással nem tudok mit kezdeni. Az nem valami olyasmit kéne jelentsen, hogy: "a disznó nem szól bele a hentes dolgába"?)
Gál Péter egyébként ördögűző is, vagyis neked "kollégád":-D
Most talátlam ezt is:
http://mno.hu/migr_1834/ordoguzes-nem-trefa-887441
Az indulatos László András link még egyszer (mondom, negértem, hogy ezeket gazemberezi, de valóban, kellene a youtube-ra az ő higgadt ellenvéleménye is ez ügyekben):
http://www.youtube.com/watch?v=fyLwvE6_Z_U
A fentieket majd tanulmányozom, köszönöm. A plebejus ellenérzéseimre csak két példa. (Természetesen a békák lecsapolásügyi és a disznók hentesügyi véleményének emlegetését nem tartom jó tréfának. Meg jó-e Kókával egy gyékényre kerülni?)
1. Makovecz ügyben sokkal tisztábban láttak mindig a nem különösebben képzett átlagemberek. Az eszük és a szivük sokkal inkább a helyén van ilyen ügyekben, mint az értelmiségieké, legalábbis a statisztikai átlag náluk jobb e téren. Is. Mivel a mai iskolarendszer ideológiai indoktrinációk hurkatöltője is, akik kimarad belőle, az ennek sok hasznát is veszi, egyes hátrányok mellett. Az már a példa netovábbja, hogy az épjtész végzettségűek zöme nem képes szépet jót építeni.
2. a tradícionalisták holdudvarában tipikus a "tömegembert", a prolit szidalmazni a kommunizmusért, miközben a kommunizmust zsidó bankárok és csúcsértelmiségiek csinálták és nemzsidó zsoldos értelmiségiek, írók , politikusok stb. dolgoztak nekik. A csőcselék magától ilyet sose tudott volna és a magasan képzett - és okkult alapokon álló! - marxisták viszonya a proletariátushoz az volt, hogy minél többet akartak belőle. Ugyanis a proletariátus felhasználható forradalmaik ágyútöltelékéül, vagy az "osztályellenség" megsemmisítéséhez hóhérul, míg pl. a kisbirtokos parasztság nem. Tehát helyeselték a kizsákmányoló kapitalista nagyipar fejlesztését, a falusi tömegek prolivá tételét és egyáltalán a kizsákmányolást, mert ez megágyaz az ő terveiknek...
Ehhez képest vakság a felfuvalkodott "tradícionalisták" részéről (akinek nem inge ne vegye magára) e folyamat áldozatait elmarasztalni, akik nem akartak maguknak ilyen sorsot és nem sok szót vesztegetni a folyamatot helyeslő felforgató csúcsértelmiségre, akik spirituális háttere meglepően nagy átfedést mutat e tradícionalistákéval, kabbala, katárok, ezotéria, stb.
Érdekes, hogy a MNO leközli ezt is, benne az okkultizmus elítélésével az ördögűző atya által, meg ugyanakkor dicsérték nem egyszer pl. az okkultizmusával dicsekvő Makoveczet.
Riadó! KAptunk egy fórumtársat az öntudatos magyar sátánisták közül, pl itt szólt hozzá:
http://ordoguzo.blogspot.com/2012/11/makovecz-kedvenc-dupla-menorafaja.html
ő Kim Yoo-ra és itt a büszke sátánista honlapjuk magyarul, bár egy angol nyelvű sátánista honlap (Joy of Satan Ministries) fordítása:
http://exposinghun.heliohost.org/
Makovecz Imrét tiszteli, nagyra becsüli és haragszik rám, amiért befeketítem. Igyekezzünk kikérdezni, amjg erre jár!
(kapás van! :-) )
Köszönöm a linket, rendkívül üdítő élmény volt.
Először is végighallgathattam Szántai szájából szinte szó szerint ugyanazt, amit László András mond Hamvasról. Legalábbis ami a lényeget illeti, vagyis, hogy mint „mester” nem követhető és követendő, de mint zseniális esszéírót olvasni kell, idiotizmust súroló - egyébként elég rövid életű – kommunistáskodásával együtt.
Annak is nagyon örültem, hogy azért Péter atya elég hatékony, ha Papp Gábornak ilyen súllyal kell foglalkoznia vele.
László András itt kétségkívül elég maliciózus, és személyeskedő, nyilván ezért is került ez a részlet ebbe az elfogulatlan összeállításba (indulatosnak azért épp nem mondanám, ez neki egy megszokott tónusa). Előadásai végén szokott, ha marad idő, a fő témához szorosan nem kapcsolódó, levezető eszmefuttatásokat tenni, mint ahogy a linkelt oldalon található halálos előadás végén is az olvasásról beszél. Ez is egy ilyenből lehet kivágva.
Egyébiránt, ez a másik előadás elég jól példázza, hogy mennyi értelme lenne a tecsőre feltöltögetni őket, még ha jelen felhasználó ezt jóhiszeműen tette is. Egy bizonyos szintű alapvetés nélkül jó esetben csak értetlenséget, rosszabb esetben fatális félreértéseket szül. Nem véletlen, hogy könyvet is össz-vissz hármat írt, amiből egyik a doktori disszertációja. Oka van annak, hogy az élőszóban átadott tanítást preferálja, és ezek jelenleg is látogathatók, nem titkosak (jó, persze Lengyelországból nézve a három helyszín egyike sincs közel). Azt a magad példáján is láthatod, hogy olyan ügyekben, amikkel a kötelező közoktatásban, és az utcán mindenki találkozik, hány ember hajlandó kézenfekvő érveket megfontolni, mégha elsőre felháborítónak is tartja, amit olvas. Nos, László András által ezeknél azért meredekebb témákról is szó van, amik nem feltétlenül az „átlagember” számára a „médiákba” való vitatémák. Akiket valóban az ehhez megfelelő mélységben érdekelnek a dolgok, azokhoz el is jut. Aztán, hogy a mélyebb összefüggésekből származó konklúziókat hogyan lehet praktikusan alkalmazni a „médiákba” való vitatémákban, az más kérdés.
A disznós megjegyzésem, úgy tűnik, nem talált értésre, úgyhogy bővebben:
Ellentmondásnak tartom a „plebejus érzelmű” önmeghatározást olyasvalaki részéről, aki - úgy tűnik - híve az organikus királyságeszményhez köthető hierarchikus, lényegileg meritokratikus berendezkedésnek. Pláne, ha számottevő erőfeszítéseket tesz az ügyben, hogy az arra fogékonyak számára megpróbálja leleplezni azt a sötét mesterkedést, amely ezt mára ellehetetlenítette, hovatovább az ellenkezőjét hozva létre. Arra, hogy felelősséget érzel azok iránt, akik ennek áldozataiként vagy akár kubikosaiként fel sem fogják, mi történik, szerintem a „nemes érzelmű” adekvátabb kifejezés.
„Tömegembernek”, „prolinak” azt nevezhetjük, aki hagyja magát illegitim tekintély által vezettetni, és amennyiben választhat, tévedhetetlenül az ilyet választja, hacsak nem épp a puszta állati ösztöneit. Efféle embereket pedig jelenleg valóban nagyobb százalékban találni, teszem azt, az ELTE bölcsész karán, mint egy falusi kocsmában. De ez korántsem azért van így mert a „nép” valami veleszületett bölcsességgel rendelkezne. Egyrészről valóban: „mivel a mai iskolarendszer ideológiai indoktrinációk hurkatöltője is, aki kimarad belőle, az ennek sok hasznát is veszi”, például több marad neki a „józan paraszti észből”, másrészt, a jelenlegi berendezkedés húsosfazekainál távolabbi rétegekben maradt még tán valami a korábbi idők erkölcs- és arányérzékéből, ami azonban valaha kétségkívül a „magasból” táplálkozott.
Nyilvánvaló ostobaság lenne a felforgatáshoz eszköznek használt tömegeket tenni meg főkolomposnak, el sem tudom képzelni, hogy a tradicionalistáknak miféle „holdudvara” vall ilyesmit. Persze, hogy szánalomra méltó a sok megtévesztett ember, hát még az, hogy mennyien vannak, akik jól is érzik ebben magukat. Ám a velük való együttérzést én talán még nem mondtam volna plebejus érzelemnek.
A kóka a gyékényen nem tudom mi.
"„Tömegembernek”, „prolinak” azt nevezhetjük, aki hagyja magát illegitim tekintély által vezettetni, és amennyiben választhat, tévedhetetlenül az ilyet választja, hacsak nem épp a puszta állati ösztöneit."
Pontosan e téren látok egy komoly vakságot a tradícionalista tábor különféle követőinél, akik ezt a fajta csőcseléket azonosítják a természetes, organikus hierarchiával rendelkező társadalom talapzatát képező közemberek tömegével. Illetve a mai társadalom közembereinek tömegével.
Szerintem a közember, akiből a dolgok rendje szerint a legtöbbnek kell lennie, alapvetően mindig felfelé igazodott és igazodik. A züllött deviánsok még máig is marginális kisebbséget képeznek, bár mára persze sokkal kiterjedtebb a jelenség, mint régebben.
A vakság ott jelentkezik, ha valakik magukat konzervatjvnak, vagy tradícionalistnak tartva nem veszik észre, hogy például a mai züllesztő "tömegkultúra" nem azért tömegkultúra, mert a tömegek ilyet követelnek maguknak, hanem azért, mert az okkult, misztikus nihilista tudatipari elit, a magasan képzett szakembereivel a tömegek lezüllesztése céljából álljtja elő ezt a fajta antikultúrát. Tehát a kisemberek tömege az áldozata ennek, az elkövetők a világ legnagyobb erőforráskoncentrációja felett rendelkező gazdasági-szellemi elit tagjai. (gonosz elit, de elit)
Illusztrálja ezt, hogy a Regnum portál főoldalán Mensáros teljesen hamis és alantas prolizása az egyik fő attrakció.
A Regnum! Portal távolról sem nevezhető a tradicionalisták holdudvarának. Ha kevésbé vagyok gyanakvó, akkor is öntetszelgőnek "onanizatívnak" kell tartsam az álmatag, fotelből dísz-szablyát lengető stílusát, és legalábbis - ahogy mondani szokás - megosztónak, de hajlamos vagyok baljósabb szándékot is belesejteni (nehéz manapság nem mindenhol ördögöt látni). Ez a Mensáros-féle prolizás pedig az eddigi benyomásaimra is alaposan rátesz.
Egyébként, ha jobban megnézed, a portálon sehol, még egy utalás sincs az ún. "tradicionalistákra" (a metafizikai tradicionalitás, mint létszemlélet, XX.-XI.sz-i képviselőire - csak, hogy egyszer legalább le legyen írva viszonylag pontosan).
A Pánczél-Hegedűs/Horváth Róbert féle vitát is, amennyire én tudom, utóbbi kezdeményezte, még ha a bevezetés mást is sugall. Mondjuk, jól el is dugták azóta. Ha azt esetleg elolvastad, ott láthattad, hogy Robi mennyivel differenciáltabban vélekedik mondjuk a közember, de akár bármely létező szerepéről, értékéről.
Megjegyzés küldése