Orosz intuíció: Makovecz Lucifer kastélyát tervezte

A Gonosz felismerése független az országhatároktól.

T. Beljajeva orosz nyelvű, építészeti tematikájú blogján egy márciusi bejegyzésben foglalkozik Makovecz templomterveivel. A blog szerzője profilja szerint moszkvai és az építészettörténet, művészettörténet, illetve műemlékfelújítás érdekli.

A Nemzetközi Hírű Mester életműve templomépítészeti fősodrának ismertetését (hisz, mint kritikusai és tanítványai egyaránt emlegették, Makovecz MINDIG templomot tervezett, ha a funkció ELVILEG más volt is) eleve úgy indítja Beljajeva, hogy nem lehet kétséges, nem vevő a marketing által keltett kultuszra. A paksi templomot hátulról-oldalról ábrázoló képpel kezd, ami a mű rémisztő, de mégis valamiféle sötét esztétikájú elölnézeti képéhez képest egyszerűen ocsmány.

A blogger szerzőnőjének bejegyzéséből és a hozzászólásokra adott válaszaiból is kiderül, hogy a terveket ijesztőnek és démoninak tartja és nem helyesli, hogy a templomépítészetben is a divatokat és az építészek "kreatív kísérletezését" hajhásszák. A képek forrásai között linkeli az Ördögűző blogot is, de nem utal rá, hogy ez egy kimondottan Makovecz-űző blog.

Talán a sátánista-vádat direkt módon megfogalmazó üzenet ismerete nélkül, egyszerűen a józan ész, intuíció és a Jóság, Szépség iránymutatóit követő lélek reakciója, hogy a makoveczi templomtervek legpokolibbjainak részletes képi bemutatása után nyilván leginkább a "Szentek és Kárhozottak Temploma" képéről, de az egész életműről is Lucifer Kastélyára asszociál:

"Elnézést, de ez az egész nagyon hasonlít Lucifer Kastélyára"

Ugye, hogy hasonlít?

Nikos A. Salingaros: Az antiépítészet és a vallás

Amikor meg akarunk magyarázni egy kulturális rejtélyt: miért dobta el a világ az érzelmileg vonzó épületeket és helyettük miért fogadott el olyanokat, melyek szó szerint beteggé tesznek minket – komoly akadályokba ütközünk. Nem arról van szó, hogy az emberbarát épületek építési módszerei ismeretlenek, vagy hogy nincsenek építészek, akik ilyeneket tudnának építeni – a társadalom tudatos döntést hozott, hogy azt fogja építeni, amiket épít. Ezenfelül hatalmas energiát fordítanak az emberek meggyőzésére, hogy korunk épített környezete jó, miközben majdnem mindenki érzései ellentétesek ezzel. Egy alapvető szakadék van aközött, amit érzünk és amit mondanak nekünk, hogy éreznünk kell – vagy aminek tudomásulvételére kényszerítenek minket. E kérdések megválaszolása elvezet minket az építészetelmélettől a társadalmi hiedelmek és rendszerek témájához.

Szeretnék megvizsgálni egy gondolatot, melyet gyakran felvetnek az újtradícionalista építészek: hogy építészeti következményei tekintetében nem minden stílus egyenértékű; egyes stílusok romboló hatásúak nemcsak az épített környezetre, de a társadalom egészére is. Ellentétben a feltételezéssel, melyet korunk kultúrája lelkesen elfogad, az avantgárd nem ártalmatlan. A stílus-pluralizmus egy veszélyt rejt magában, mert kultuszokat enged be a társadalomba, és ezek a kultuszok le akarják rombolni a társadalmat.

A bejegyzés folytatása