Marranó Mágusok a Milánói "Magyar" Menóra mögött

Korábbi bejegyzések a témában:

• A Menóra leigázza a Kettőskeresztet - "Magyarország arculata" a milánói Expón

• Magyar pavilonba magyar menórát!

A menórás magyar világkiállítási pavilon ügye keltett néhány cikket a magyar médiumokban, de ezek zöme meg sem említi a judaista szimbolikát, illetve következetesen "ősmagyarkodónak" hazudva támadja a tervezett építmény jelképeit. A többség a teljesen érdektelen kérdésre koncentrál, hogy miért nem az első helyezett pályaművet építik meg. Az első helyezett "malom"-terv nem magyarellenes szimbolikájú, de a modern építészszakma általános tévútját, alkalmatlanságát ez is jól kifejezi. A menórák jelenlétét egyelőre csak egy-két radikális jobboldali médium veti fel, pl. a kurucinfó cikke: Korai volt az öröm: a zsidó Szőcs Géza szembeköpött mindenkit: a szavazás és a korábbi döntés ellenére mégis a "menórás" pavilont építik fel Milánóban



A pályázaton elért helyezések ügye a judaista jelképek magyarnak álcázása botrányához képest teljesen álprobléma, hiszen Szőcs Géza már a pályázat eredményhirdetésekor jó előre jelezte, hogy nem köti őket a helyezések rangsora:

Index, Szőcs Géza: A hetes nyert. Ja nem, az ötös (2014.01.15):

"Egyébként nem biztos, hogy éppen ezen tervek egyike épül majd fel Milánóban. Szőcs Géza, aki rövid államtitkári munkáját a magyarság genetikai vizsgálatának és az Andrássy út konflisközlekedésének szentelte, „látvány-ötletpályázatot” hirdetett. Azaz a terveket megveszik, és aztán majd egy nem definiált „szakmai zsűri” dönt, hogy végül mi valósul meg. Elmondása szerint fontos szempont lesz, hogy kijöjjenek a projektre rendelkezésre álló 2,5 milliárdból."

"Én kérem ott se voltam!"

Nyilván összefügg a gyorsan növekvő botránnyal, hogy a Tilos rádió tervezett műsora készítői előtt a menórás terv legközismertebb tervezője, az építész, Ertsey Attila elég bizarr módon ELHATÁROLÓDOTT saját tervétől, megtagadta azt:

skicc - Építészet, urbanisztika és köztéri művészet kéthetente kedden a Tilosban! (május 27):

"Ezek után, természetesen szerettük volna megszólaltatni a másik felet is. Mivel Ertsey Attila neve építészek között jól ismert, elsőként őt hívtuk telefonon. Elsőre ő is nyitott volt a felkérésünkre, azonban hamar kiderült, hogy nem a megfelelő embert kerestük. Miután leraktuk a telefont, már csörgött is a visszahívás, amiben Attila elmondta, hogy a pályázat nem az ő szellemi terméke, az életművében ez nem mint saját alkotásként szerepel. A pályamunka szellemi alkotója Sárkány Sándor, így ő csupán mint a megvalósításért felelős építész. Sárkány Sándort is telefonon kerestük, a telefonban elsőre nem zárkózott el nyilvánosságtól, azonban időt kért, hogy tájékozódjon. Hamarosan azonban újból csörgött a telefon amiben azt az információt kaptuk, hogy jelenleg az alkotók nem, kivéve Szőcs Géza nyilatkozhat a pályaműről."

Szarnak, bajnak nincs gazdája, de ezek után felmerül a kérdés, hogy ki is ez a Sárkány Sándor? Az Expo-részvételünk, illetve nemzeti pavilonunk hivatalos honlapján szerencsére szerepel a tervezők szakmai önéletrajza, Ertseyvel most ne töltsünk sok időt, róla már korábban volt szó (az egyik ismertebb Makovecz-tanítvány), ideje a két másikra koncentrálni. Az egyből beugrik az arcképek láttán, hogy a menórára "hasonlító" jel nem lehetett  ismeretlen a főtervezők kulturális hátországában, a gyökereik a "lefelé is ugyanúgy hétágú" menóra alsó ágai közé nyúlhatnak...

A siker záloga: éberség, stréberség, stb.

"A 2015. évi Milánói Világkiállítás magyar pavilonja és tervezői csapata": első három képe elmehetne egy "Ki kicsoda Judapesten"-kiadvány címlapi reklámfotójának is:

Sárkány Sándor, projektvezető – vezető kreatív tervező:

Ertsey Attila DLA, vezető építész tervező:

Herczeg Ágnes dr. CSC, vezető táj- és kertépítész tervező

Ahogy a rutinos borkóstolók a bor ízeit egyéb jellegzetes ízekhez hasonlítva írják le, az agyunk zsidófelismerő programja is úgy működik, hogy ismert zsidó személyiségekhez való hasonlóságot jelez. Sárkány Sándor egy nagyon erős alaptípus képviselője, "markernek" nem kell jobb Kornis Mihály SZDSZ-es írónál, akinek a hírhedt vallomást köszönhetjük: "Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket!"
Ertsey Attila például György Péterre hasonlít. Érdekes, hogy Herczeg Ágnes is György Péterre és mondjuk Woody Allenre hasonlít... Nálam rutinosabb konesszerek nyilván kapásból mondanak pár nőnemű markert is, esetleg a most "üldözött" Ökotárs Alapítvány volt igazgatója és főtanácsadója, Foltányi Zsuzsa egykori LMP-s képviselőjelölt (alapítványi helytartóként a homoszexuális felforgatás és a cigányszeparatizmus támogatója) ugrik be.

A főtervezői arcok láttán be kéne szüntetni a bozótharcot a kurucinfó cikke alatti vitában a magányos gnosztikus partizánok részéről, hogy az a menóra igenis ősi szittya életfa...

A Makovecz-iskola számára az épületek elsősorban szimbólumhordozó DÍSZLETEK

Úgy tűnik, Ertsey Attila nem hazudott, a hivatalos adatok szerint valóban Sárkány Sándor a "projektvezető – vezető kreatív tervező", bár látni fogjuk, hogy a kertépítész csapattag is igen komoly előélettel rendelkezik Menóra- és Dávid-csillag "szittyásításban". Érdemes átfutni a projektvezető kivonatos szakmai önéletrajzát, amiből kiderül, hogy a marranótechnikát alkalmazó, menórát magyarnak hazudó terv főkreatívja-főkreálója elsősorban DÍSZLETTERVEZŐ:

SÁRKÁNY Sándor projektvezető – vezető kreatív tervező 

Képzőművész, színházi rendező, díszlettervező, könyvillusztrátor 28 éve foglalkozik kreatív projektekkel. Pályafutását 21 évesen a Fiatal Képzőművészek Stúdiójában kezdte, és a Magyar Művészeti Alap tagja lett. Számos külföldi és hazai képzőművészeti kiállításon vett részt; filmjeivel nemzetközi fesztiválokon szerepelt sikeresen; 5 éven keresztül a Független Filmszövetség elnökségi tagja volt. 1998-tól 12 évig a Paál István Stúdiószínház alapító vezetője. Képzőművészeti Filmfesztivál: 1. díj, Határon túli színházak fesztiválja Kisvárda: Legjobb díszlettervező Néhány színpadi tervezői munka: Szatmárnémeti Színház: Gondnok; Janika Szabadka: Géza gyerek; Cseresznyéskert Bárka színház: Mulatság; Nehéz; Pál utcai fiúk Debreceni Színház: Zöld kígyó; Liliom 

Mellesleg jellemző, hogy a határon túli magyarság kultúráját a színház terén éppúgy zsidó tudatiparosok tartják kézben, mint az anyaországban, nem utolsó sorban élve azzal a lehetőséggel, hogy hamis "ősi múltat", jelképvilágot hazudjanak a magyar közönségnek és elhitessék vele, hogy az az ő autentikus népi-nemzeti öröksége.

A Makovecz-féle álorganikus iskola alattomos tevékenységét felismerők egy cseppet sem lepődnek meg azon, hogy a menórás álmagyar pavilonterv projektvezetője és vezető "kreatív" tervezője nem is építész, hanem díszlettervező,  hiszen a csapat tevékenysége ellen régóta az egyik legfőbb kritika, hogy nem érdeklik őket a megrendelők, építtetők praktikus igényei, mert számukra az épület elsősorban DÍSZLET, okkult szimbólumok hordozófelülete, a megrendelő pedig csak egy szükséges rossz. Akit jól lekussolnak, ha nagyon pampog, hogy ő ott lakni szeretne, meg misézni, vagy előadásokat tartani, stb. Ebben maga az "iskolateremtő" Mester, Makovecz ment a legmesszebbre, amit nagyon találóan vetett a szemére egy korábbi világkiállítási pavilon tervpályázatának korábban kisemmizett nyertese, Janáky István (akinek amúgy nyertes terve éppolyan elvarázsolt hülyeség volt, mint a mostani Malom-terv):

Építészfórum.hu: Levelek Árkádiából (Makovecz halála előtt 3 hónappal):

"(...) Azt írja, hogy Árkádiában építésznek indult díszlettervezők, úgynevezett szervesek ütötték fel a tanyájukat és munkálkodnak egyre erőszakosabban és egyre kártékonyabban. Persze, írja, az még nem baj, ha valaki színpadi háttereket tervez, hiszen ez az egyik tisztes foglalkozás a többi között. Ezek a jótétlelkek azonban a színfalakat épületekként értékesítik, ami viszont már kissé gyanús, de azért ügyességüket még talán arcátlan vagányságnak is fel lehet fogni. Így hát ez a kóklerség sem vethető a szemükre, hiszen ha vannak, akik hajlandók megvenni munkáikat, akkor áldják-vigyék. Sok mindenfélét árulnak a piacokon, a művészetek kirakodóvásárain, minden eladó, az ügyeskedők bármiből pénzt, meg karriert tudnak csinálni.  

Idővel barátom levelei egyre borúsabbak lettek. Panaszolja, hogy mivel az említett díszletek ál-épületekként, nagyobb számban kerültek bele Árkádia építészeti terébe, a jó ízlésű, intelligens lakosság gyanút fogott és firtatni kezdte, hogy miféle dolgok is azok. Például, hogy nem űznek-e csúfot az építészet eredendő, ősi komolyságából, az architektúra sajátságos, filozofikus némaságából? Nem változtatják-e a beszédes hangtalanságot afféle efemer, trendi locsogássá?

A nevezett díszletmesterek stílusa az Árkádiában idegen expresszionizmusból, a zaklatott steineri formavilágból, a wagneri dölyfös hitregék képeiből és más, innen-onnan, például az ügyben vétlen Frank Lloyd Wright-tól és Gauditól, az ártatlan jugendstilből, a mit sem sejtő Scharoun-tól, meg a jó ég tudja még hány felől összeszedett alakzatok zűrzavaros elegye. Valahogy Kós Károly híre is eljutott hozzájuk, nekik pedig volt merszük a nevét hamis zászlójukra tűzni. Formaviláguk inkább például a Nibelung énekekhez, a walkürök lovaglásához, Wotan jeleneteihez, és hát főképpen a mindenféle felturbózott hősregéket megjelenítő képregény-ipar, a fantasy termékeihez, ilyesmikhez passzolhatna háttérként. A fantasyk az ős- és hőstörténeteket, a mítoszokat és regéket is a szórakoztató magazinok szintjén használják fel. Mivel a nagyon régi történelmi korok tárgyi emlékanyaga meglehetősen ritka, igencsak alkalmasak arra, hogy a boszorkányos rajzolók ábrázolásaikban bevethessék képzelőerejüket a saját maguk és a kiadók jól felfogott anyagi érdekei szerint. - Nos, ezt füllentik az árkádiai díszítőművészek tiszta forrásnak! - De talán még ez is bocsánatos, írja kollégám engedékenyen, mert a különféle művészeteknek és magyarázataiknak tere a világban mértéktelenül tágas és szabad lett, és ez már Árkádiában is így van.

Itt aztán nagyon keserűvé vált a mesés országból érkezett levelek hangja. A baj az, írja a barát, hogy a szóban forgó sztájlisztok nagyon ügyesen, felettébb agresszíven és hatékonyan, a sok szál közé kétes értékű közéletieket is beleszőve hálójukba, úgy hirdetik színpadi irályukat, mint Árkádia saját és egyetemes építészetének hű folytatását. Amely ama tisztának mondott forrásból táplálkozik! Mintha művészetük a nemzet archaikus, ösztönös, réges-régi eredetű formakincsére épülne, amelyet varázslókként, vagyis sámánokként ők keltenek életre. És mint ilyent, az árkádiai emberek kötelesek volnának építészeti modorukat a legbensőbb sajátjuknak tekinteni, a hazaárulás vétkét elkerülendő. – Az egyik legutóbbi levélben az áll, hogy e szemtelen szemfényvesztés most már nagyon szembeszökő.

A sértett Janáky István persze a szélhámos ál-őshagyományi giccs-díszletgyártás nagyon találó leleplezése mellett egy szót sem szólt judaista szimbólumok ősi magyar örökségnek álcázásáról, azzá hazudásáról, de ez a polkorrekt terror korában akkor is érthető volt tőle, ha egyébként felismerte. (Nem tudom, hogy mi volt a viszonya a kérdéshez.)

Hogy Makovecz Imre, a fentiekben jól leleplezett szélhámos (és szélsőségesen filoszemita) szektaguru csak egy gyűlölt, pokolba kívánt nyűgnek érezte, hogy perverz szinpadi díszleteit épületeknek kell álcáznia, vagyis csak álépítész volt, azt a saját őszinte vallomásából tudjuk (egy munkatársa visszaemlékezése szerint):

Makovecz Imre - és a hétköznapok

"(...) a Makonában akkor készült a Kékszakállú díszletterve (napirenden voltak annak megvalósíthatósági, szállíthatósági korlátai (zsinórpadlás) - emlékszem Makovecz egy örömteli felkiáltására: "Gyerekek, itt mindent lehet! Nincs szerkezet, nincs statika!"). Az ekkori és ezutáni épületeken megjelenő szimbolikus nyelv, a megidézett homlokzatrészletek, az egyes építészeti elemek halmozása (Sevilla), azok lényszerű megjelenítése (Stephaneum, Siófok), a kiállítás- vagy erősen szimbolikus-szakrális tartalmú épületek (Sevilla, Kakasd) az iménti élménnyel és asszociációval felkínálnak a „szimbolikus térhasználat” mellé egy másik szót is: díszlet."

A lényeg, hogy Makovecz épületei azért sem funkcionálisak, illetve elsősorban azért nem azok, mert őt az építészi munka egyáltalán nem érdekelte. Mint a "Makovecz ifjú négerei" c. bejegyzésből tudjuk, élete kb. utolsó harminc évében lényegében nem is végzett ilyen munkát, az építész-feladatokat tanítványaival végeztette el, ő az okkult szimbólumok rajzolásának szentelhette magát. Köztük judaista szimbólumokénak, így kiemelten MENÓRÁKénak is... (Jellemző, hogy az önleleplező vallomás a Kékszakállú díszletének tervezgetése közben kiáltódott ki, mely sztorinak ugyanaz a kabbali forrása, mint a sevillai pavilonnak, a hét mennyei palota kapuját megnyitó vándor misztikus útját elbeszélő Hekhalot-irodalom.)


Az álorganikus iskola e legrosszabb, álépítészi-díszlettervezői hagyományát jeleníti meg a milánói pavilon terve is, ahol a lényeg a Menóra, a kiállítási funkció és a hordozófelület épület-jellege csak egy szükséges rossz.

Marranó boszorkány rontása a Székelyföldön

Hogy a díszlet-építményen szereplő jel valóban Menóra, azt végleg bizonyítja a főtervezői hármas harmadik tagja, a marranizmus mágiáját, (átverését) különösen álnokul és perverzül használó tájépítész:

HERCZEG Ágnes dr. CSC, vezető táj- és kertépítész tervező 

Okleveles táj- és kertépítész: 1984 – Budapesti Kertészeti Egyetem, Táj- és Kertépítészeti Szak 2003 – A mezőgazdasági tudományok kandidátusa, 1985 óta egyetemi oktató; ill. civil, önkéntes szakmai tevékenységet végez. 1995-től rendszeres résztvevője tájépítész-, kertteremtő- és egyéb ökológiai témájú kiállításoknak. Számos szakmai cikk, könyv szerzője, szerkesztője, fordítója, kiadója. Szakmai díjak: Pro Natura Díj (Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium) 1994 Henry Ford Kulturális Örökségért Díj (Henry Ford Alapítvány) 1998 Kós Károly Díj (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) 1998 Nemzetközi Torsenlorenzo díj, tájépítészeti díj ezüst fokozata, Olaszország 2011 Néhány jelentős munka: Tihanyi Bencés Apátság kertépítészeti tervei – 1996/2006 Csíkszereda, Mikóvár kertépítészeti tervei 2006/2008 Egri érseki palota kertépítészeti tervei 2012/13 Településkép, közterület megújítási projektek Balatonfüred történelmi városmag- Gyógy-tér engedélyezési és kiviteli terv 2007/2008 Tihany Legenda-projekt kertépítészeti tervei 2006/2014 Régiófejlesztési projektek, természetvédelmi tervek Csopak, Balaton-felvidéki Nemzeti Park központja, bemutató tájkert 2002 

Korábbi, "A HármaSHALOM "organikus" ötödik hadoszlopa" c. bejegyzésemben már kitértem a Makovecz-szekta judaista szimbólumhasználatára, melynek legperverzebb példáit a Székelyföldön, azon belül is a magyarság szakrális helyszínén, Csíksomolyón követték el. A csíksomlyói "Barátok feredője és zarándokkert" különféle létesítményeibe rejtett judaista-kabbalista szimbólumokat a legalantasabb módon hazudták magyar, keresztény jelképeknek. Ezzel a tragikus és káros székelyföldi zsidózó hagyományt is felújították valamiképpen, de egyelőre a marranó-technika alkalmazásával, a résztvevőket nyíltan nem beavatva. A fürdőrekonstrukciót irányító fő tervező nem más volt, mint Herczeg Ágnes, aki olyan jól odamelegedett már, hogy a menórák és Dávid-csillagok szorgalmas telepítését 2001 óta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai kara vendégprofesszori székéből irányíthatja!

Menóra és menhir Csíksomlyón

Vándoriskola: Fürdőépítő kalákák a Székelyföldön

"A kaláka nem titkolt célja, hogy a közös tervezési, építési munka során falubéli, régióbeli, és magyarországi résztvevők együtt és egymástól megtanulják, hogy hogyan lehet saját erőből, összefogással újjá teremteni azokat az örökségeket, amelyeket őseink ránk hagyományoztak. " (Herczeg Ágnes)

Értsd: hogyan lehet olyan "örökséget" KREÁLNI a magyarságnak, melyet zsidó-kabbalista őseik a marranó Herczeg Ágnesekre hagyományoztak...

Barátok feredője és zarándokkert – Fény pavilon, Csíksomlyó

Csak egy példa a Dávid-csillagos-menórás jelképrendszer kereszténynek álcázására a tervezők által, amivel tipikus marranó kaméleonokként a katolikus házigazdákhoz igyekszenek hasonulni, de csak verbálisan:

Vándoriskola: 2006: Kaláka Csíksomlyón

Csíksomlyón az egykori Barátok Feredőjének és környezetének az újraélesztése volt a cél. A területet két részre osztja egy kis patak, így a testi és lelki épülésre szolgáló helyeket is kettéválasztottuk. A bal parton épült a gyógyvizes fürdő, a lábáztató medence, valamint megújult a borvízforrás. A jobb parton imádságoskert készült, ahol a keresztutakhoz hasonlóan a rózsafüzér imádságot lehet végigmondani. A főbejárat építményeitől indulva pedig az imádság három fajtája is elkülöníthető (Életfa- feltámadás: Dicsőséges olvasó; Napóra- árnyék- kereszthalál: Fájdalmas olvasó; Holdóra- születő fény- Betlehem: Örvendetes olvasó) Az érkezőket információs építmény fogadja, ahol a területről és a megépült építményekről olvashatnak tájékoztatót.

HOLDÓRA

Isten fényessége Márián keresztül Krisztusban megtestesülve érkezik a földre. Krisztus születése, a fény győzedelmeskedése a sötétség felett. A holdóra feladata, hogy minden látogatót erre az egy mondatra ráébressze. A fény minden nap délelőtt 11 és délután 3 óra között a holdóra padozatára esik. Az árnyékolt felületen a csillagos égbolt jelenik meg közepén a holddal, a betlehemi titokzatos éjszakát idézve. A születő fénynyalábot mindenkor a középen elhelyezett korong módosítja, amelybe Mária neve van írva. Legmagasabb napálláskor pedig ezen a ponton is átsüt a nap.

NAPÓRA

Krisztus kereszthalála. A Mestert a Golgota végtelen kiszolgáltatottságáig, és gyötrelméig a tanítványok közül egyedül János apostol követi. Az ő végső kitartására és hűségére emlékeztet mindenkit a napóra. A padozatba székely rovásírással rótt 12 apostolnév közül János helyezkedik el legközelebb a középponthoz. Az Ő neve találkozik minden nap du. 3 óra körül (a kereszthalál időpontjában) a Krisztust formáló sziklatömb árnyékával.

Hittan-oktatási segédeszköz a Hitgyülinél  - te a szemednek hiszel, nem Németh Sándornak???

www.nemethsandor.hu : Barátság Izraellel

A judaista-kabbalista tartalom kereszténynek hazudása módszerét mindenki ismeri a Hit Gyülekezetétől és világszerte, főleg az USA területén működő "keresztény cionista" szekta-társaitól, de az ezeket őszintén megvető magyar hazafias közönség jókora része, bizonyára zöme lelkesen elfogadja a Makovecz Imre által alapított álorganikus építészmaffia (és tájépítész, díszlettervező, stb, segítői) marranó hazugságát, hogy Izrael jelképei magyarok és/vagy keresztények. Most is sokan veszik e körből védelmükbe a milánói pavilontervet, hiszen a ballib sajtóban "ütik a mieinket", szidják az "ősi szittya jelképvilágát", akkor ott a helyünk a barikádon kokárdával a mellünkön, hogy megvédjük... Működik a marranó mágia.

A csíksomlyói okkult és zsidó-kabbalista jelképek keresztény szimbolikának álcázásáról a "Hórusz Kora - Makovecz, az építészet Lady Gagája" c. bejegyzésben is volt szó.

A milánói "magyar" pavilon menórája nem egyedi eset, hanem egy, a judaista jelképeket magyarnak hazudó és ennek elfogadására a hazafias közönséget hipnotizáló, agymosó marranó mágia átfogó programjának része.