Süllyed a Makovecz-hajó, menekülést fontolgatnak a Tanítványok???

Jó hírt hozott az Égigérő, Makovecz egyik legBEAVATOTTABB tanítványának, Őrfi Józsefnek a blogja, amely Ördögűzőmet is reklámozta már:

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem a jelek szerint elkezdte kiüríteni a Makovecz-csapat által tervezett piliscsabai kampuszát!

Csődöt mondott az organikus szemlélet?

"Reggel felvettem egy stoppost, mint kiderült, kedves ismerős. Tőlem érdeklődött, mit tudok arról, hogy költözik az egyetem Piliscsabáról. Mondtam neki, hallottam már valamit arról, hogy lassacskán húzódnak vissza, de nem tudom pontosan. Azt mondta, nem is olyan lassan, és sorolta, mely szakokat vonták már ki a piliscsabai campusról. A dolog elgondolkoztatott, és nem csak azért, mert én is a közelben lakom, így nem érdektelen számomra, hogy mi lesz az épületek sorsa, üres kollégiumról ráadásul magam is hallottam. Ez az egyetem ugyanis építészetileg fontos kísérlet volt Magyarországon, aminek az épületeit az organikus iskola neves alkotói álmodták meg. Csődöt mondott volna az organikus szemlélet? "

A tanítvány nem tartja ésszerűnek, hogy védelmezze a süllyedő hajó tökéletességének imázsát, kár lenne vele süllyedni:

"A munkában több organikus építész is részt vett, a végeredmény pedig egy szakmailag elég vegyesen megítélhető, önmagával sem harmonikus épületcsoport lett.
Ezek között van művészi szempontból kiemelkedő értékű munka (Makovecz Stephaneuma) és van köztük vitatható megoldás is. Egyenként azért mindegyik kedvelhető, jó szándékú épület, de együtt nekem kicsit tömény az összhatás. Mindig zavart, hogy egy összetartó alkotó közösség – ráadásul közös értékrenddel – miért nem tudott hasonló épületeket létrehozni? A kérdésre ma sem tudom a választ, de a campus sorsa nem ezen múlt."

Hogy épp Makovecz Stephaneuma lenne a " művészi szempontból kiemelkedő értékű munka", az persze röhejes, hisz az egész épületegyüttes legrosszabb épülete, az egyetlen, amelynek kimondottan aljas szimbolikája van, de épp ennek kimondását ne várjuk a saját szabadkőművességére korábbi munkái kísérőszövegében sejtelmesen célozgató tanítványtól.

Az erőfeszítések ellenére nem sikerült megállítani a műemlék veszedelmes dőlését. Az életveszélyessé nyilvánítás elkerülhetetlenné vált...  :-)

A bejegyzés folytatása



Általánosságban azért megfogalmazza a gyakorlatias kritikát, amely a cím kérdésfeltevése alapján az "organikus szemléletnek" szól:

"A problémát több tényező együttes hatása okozza: ezek a házak használati értéküket tekintve valószínűleg nem tudnak naprakész választ adni egy mai egyetem számára.
Az egyedi stílus miatt drága lehet az épületek karbantartása, de ennél is nagyobb baj, hogy az egymástól elszórtan telepített, külön épületek a lehető legkedvezőtlenebbek hőtechnikai szempontból. Ha sok a lehűlő felület, drága a fűtés, gazdaságtalan a működtetés. A rendszerváltás után épült házak feltehetően nincsenek túlzottan hőszigetelve."

Egykori Mestere személyi kultuszát ápolva a tanítvány elhazudja, hogy a legnagyobb gyakorlati probléma, lényegében az épület használhatatlansága épp az általa magasztalt Stephaneummal, vagyis az egyetlen Makovecz  által tervezett épülettel, a piliscsabai kampusz legtöbbet fotózott "emblémájával" kapcsolatban fogalmazható meg. És ezt meg is fogalmazzák az épület használói, akiket a szürke hétköznapok kigyógyítottak a kultusz kábulatából:
 
Czehelszki Levente: Négykézláb mászkáltunk a Makovecz-műalkotáson

"Számos épületéhez volt már szerencsém, de az egyiket nagyon közelről ismerem; három évig „laktam” ugyanis benne. Egykori egyetememről, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai részlegének főépületéről, a Stephaneumról, és az előtte elterülő Dísztérről van szó. Az építmény elsőévesként lenyűgözött. Igaz, az egész kar baromi jó helyen van - gyönyörű táj dombjai ölelik körbe a völgyet, ahol reggelente letett a vonat az egyetem saját vasútállomásán. A nyárvégi-őszeleji időben csodáltuk a kerekded formák által határolt gigantikus épületet, amely előtt az impozáns Makovecz-tér díszlett. A campus számos épülete közül a leggrandiózusabbat tervezte a neves építész, amely az egyetem nagyelőadóját, a nagyjából négyszáz ember elhelyezésére alkalmas Auditorium Maximumot is magában foglalja. Gyermeki rácsodálkozásunk és az organikus építészet varázslatos belsejének élvezete az őszi időszak beköszöntéig tartott.

Emlékszem az első esős napra. „Mi a franc ez a sok vödör itt?”- kérdeztem felsőbb éves csoporttársaimat. Szokjak hozzá, jött az ukáz, a csilivili Makovecz-palota dizájnteteje kétméterenként úgy ereszti át a vizet, mintha mi sem gátolná annak szabad folyását. A vödröket úgy félóránként kellett cserélni, és sok volt belőlük az öklömnyi területen - hát ennyit a tündérkertnek ható épület sármjáról. Az Auditorium tényleg királyul néz ki az összevissza dőlő falaival, kár, hogy Makovecz úr arra nem számított: a hülye egyetemisták itt néha előadásokat akarnak produkálni. Az akusztikája olyan gyér volt, hogy a tanár hangja elveszett az első sorok közt, mint Deutsch Tomi maradék méltósága a Twittere után.

A kinti tér is sokat vesztett ázsiójából a tél beköszöntével. A havazás megjelenésével rögvest afféle halálcsapdává változott, mivel a hó seperc alatt ráfagyott, és onnantól kezdve négykézláb lehetett csak közlekedni rajta. Később megtudtuk, miért: a tér talapzata egyes informátorok szerint inkább beltérre használatos csempékkel lett lefektetve, amelyek köztudomásúan rosszul reagálnak a hóra. Makovecz Imre műalkotásai tehát szépek, de praktikus használatra gyakorta alkalmatlanok. Ezért inkább gigantikus szoborként, mintsem épületként funkcionálnak, az ilyesmit pedig érdemes lenne fontolóra venni, mielőtt még hirtelen felindulásból királlyá koronázzuk mindenféle okiratunkban."

Természetesen én azt vitatom, hogy e "műalkotások" legalább szépek, ha már használatra alkalmatlanok, mert ez is csak azoknak tűnik így, akik elég konformisták ahhoz, hogy elhiggyék a Makovecz zseni-kultuszát kiépítő PR-propagandát.

Egy másik felhasználót, aki már esztétikailag sem látta a művet értékesnek, az élmény még versírásra is ihlette, tehát Makovecz és tanítványai piliscsabai épületeinek művészethez legfeljebb annyi köze van, mint az igazgyöngyhöz a képződését kiváltó koszdarabnak:

Szlukovényi Katalin: Pázmáneum

„A forma követi a funkciót”
– mondta az organikus építészet
atyamestere, L. H. Sullivan.
A napsütötte, tágas campuson
sétálva csaknem gyönyörködöm – hogyha
valamit megőriznék a hazámból,
az az éghajlat: ráérős, meleg
pilisi ősz –, csak hát elém tolakszik
folyton a sok Makovecz-épület:
részegen megbicsakló kupolák,
roggyantan egymásnak támaszkodó
falak, kihasználhatatlanul tágas
előterek – egy vagyon fűteni,
dolgozni meg nincs hol –, eklektikus,
ötletszerűen egymásra dobált
stílustöredékek: szárnyasfülű
vikingsisak a tornyon – a diákok
csak Asterixeumnak hívják –, szovjet
kaszárnyára biggyesztett gótikus
homlokzatrészlet, ferde oszlopok,
amik semmit se tartanak. De főleg
az auditóriumhoz kreált
Sagrada Familia-másolat
rúg esztétikailag gyomorszájon:
a monumentális, eredeti,
kőből kibontakozó katedrális
barlangfala és néhány oszlopa
leutánozva papundekliből:
gyors, olcsó, gagyi díszlet, már kopik
– pont, mint a magyar demokrácia.

"Szárnyasfülű vikingsisak a tornyon" - Asterixeum, Piliscsaba

Őrfi zárszóként óvatosan elindul a part felé a hajókötélen a makoveczi "organikus" építészet gyanús reccsenéseket hallató hajójáról:

"És hogy fenti provokatív kérdésemre is megpróbáljak választ adni: nem az organikus szemlélet mondott csődöt, inkább a praktikus szempontok nem lettek eléggé kielemezve a döntés előtt. Igaz, ezek nélkül nem is érdemes építészetet csinálni, organikust sem, mert aztán nézhetünk szembe a következményekkel."

A "praktikus szempontok nem eléggé kielemzésére" és azok következményeire, amikkel az organikusok aztán "nézhetnek szembe", jó példa a "művészi szempontból kiemelkedő értékű munka (Makovecz Stephaneuma)" beázó ferde homlokzata, amin utólag csak egy előtetővel lehetett segíteni, persze makoveczi szempontból nyilvánvalóan "elcsúfítva" a kompozíciót:

Az "Otthon a városban" blog Makovecz Imre  - és a hétköznapok című, az építész életművét díszlet-jellegűnek minősítő bejegyzése szerzője is megosztja velünk egy élményét, amikor a fenti építmény perverz szimbolikájának egy ijesztő gyakorlati következményével kellett szembenéznie:

Kérdés hogy ez a fajta díszletszerűség hogy él meg az időben – hogy él meg építészetként? Hiszen míg egy ceremoniális helyzetben a „nem könnyű hozzászokni”, az „elveszíti tájékozódóképességét”, vagy a térbeli narratívák „ellenünk fordítása” (a fenti cikk fogalmait felhasználva) alkalmanként értelmezhetőek lehetnek, a hétköznapok felől viszont szinte csak zavaró olvasatuk lehet. Ugyancsak egy személyes élmény: a Stephaneum nézőteréről a színpadra lépve a lábam elé néztem egy pillanatra (lépcső), majd mikor a következő lépéshez újra felemeltem a tekintetem, úgy kellett hirtelen megkapaszkodnom valamiben hogy le ne zuhanjak: a színpadrész ferde oszlopai, megdöntött tere minden biztos tájékozódási pontot elvett (az ezzel a világgal meglehetős konfliktusban levő, a színpadhasználathoz szükséges reflektorokat hordó fém állványzat ebben a környezetben már egyenesen komikus látvány volt – állapítottam meg az egyensúlyomat visszanyerve). Rossz volt ott és akkor abban a térben állni.

Érdekes, hogy az "organikus" irányzat építészetkritikusi tekintélye szerepére pályázó Makovecz-tanítvány a kampusz evakuációjának okaként egyből az egész irányzat csődjét latolgatja, hisz első okként még magam is a demográfiai és gazdasági válságot vetném fel. A túlfejlesztett, feleslegesen nagy felsőoktatási létszám leépítése a Pázmányt sem hagyhatja érintetlenül, takarékoskodni kell és nyilván a félreesőbb piliscsabai kampusz bezárása, eladása, lepasszolása a logikus megoldás. Ennek ésszerűségét valóban csak fokozza az irányzat esztelenségéből fakadó átlagon felüli működtetési, karbantartási költség és az épületek rossz használhatósága.

Akcióban az okkult alvilág

Csak harmadik helyen említem, de szeretném remélni, hogy a sokat reklámozott épületekről való lemondás (amennyiben a hír valóban igaz) okai között talán végre szerepel a keresztényellenes, emberellenes okkult, gnosztikus-rózsakeresztes szimbolikától való szabadulás vágya is az egyházi döntéshozók részéről.
Hogy ez ügyben régóta van belső konfliktus egyházi körökön belül, de a dolgokat nevén nevező papokat hatalmi szóval hallgattatták el, arról e blogon többször esett szó, ahogy arról is, hogy Makovecz volt elég taktikátlan túlfeszíteni a húrt az egyetem akkori rektorával, a jelenlegi prímással, Erdő Péterrel való vitában.
Sajnos attól tartok, hogy a végül látványos szakításhoz vezető konfliktust, mely nyomán Makovecz még további húrokat feszegetve az egész magyar sajtót telehörögte sérelmével, hogy Magyarországon nem tervezhet több templomot, mert letiltotta a gonosz Erdő Péter (így emlegette, nevével, tisztség nélkül), nem annyira a keresztényellenes okkult szimbolika válthatta ki, hanem inkább a nem funkcionális megoldásokhoz való merev ragaszkodás és a sztárépítész által megszokott munkamegosztás, hogy ő diktál és a megrendelő haptákban állva veszi tudomásul a parancsait.

Erre, hogy sajnos nem az okkult szimbolizmus lehetett a személyes szakítás fő oka, az is utal, hogy miután Makovecz nyíltan és durván, habzó szájjal szidalmazta a magyar médiumokban a prímást, látványosan meghívást kapott egy vatikáni exkluzív kiállításra Benedek pápa nevében, ami őt legitimálta, tehát befogta pap-kritikusai száját. Őrfi József egy korábbi bejegyzésében is hivatkozik erre, "Felépüljön-e a felső-krisztinavárosi Makovecz-templom?", idézi a hivatalos Makovecz-életrajzból:

"2011-ben XVI. Benedek pápa pappá szentelésének 60. évfordulóján a Vatikán kiállítást szervezett az általa legjelentősebbnek tartott 60 keresztény művész alkotásaiból. Meghívást kapott erre a kiállításra Makovecz Imre is, aki a felső-krisztinavárosi „Feltámadás temploma” terveit vitte bemutatni. A Szentatya megáldotta a terveket és tervezőjét is."

(A kanonizált életrajz szövegében szemérmesen lehagyták a templom nevéből a "Kárhozottakat"... Azonban a Szentatya áldása nem óv meg automatikusan az elkárhozástól, egy építészt sem!) Jellemző, hogy Makovecz támadásai nyomán, majd halála után, a Szentek és Kárhozottak Temploma megépítéséért gyakorolt kormányzati nyomás ügyében is főleg praktikus szempontokkal igyekeztek magasabb egyházi tisztségviselők hárítani, az okkultizmus kérdése csak nagyon szőrmentén merült fel. Hogy is vádolhatna egy katolikus pap eretnekséggel egy templomterv-koncepciót, melyet a Szentatya megáldott??? Érdekes módon maga Őrfi József a bejegyzés végén opportunista módon a megépítés mellett kiállva ugyan, de maga is kifejezi, hogy a templomterv-koncepció szimbolikus és a rajzokra leírt verbális üzenete katolikus templomnak "problémás":

"De van még kényes kérdés a grandiózus templomtervvel kapcsolatban: ez pedig az üzenet, amit a mű képvisel. " (...) "Bár kényes vizekre evezek ezzel, katolikus hittanári végzettségem miatt talán szóvá tehetem: a fent megfogalmazott üzenet templomként való megvalósítása katolikus szemmel nem egyértelmű döntés. Úgy tudom, az egyház részéről érkezett már hasonló vélemény, egészen magas szintről is."

A téma egyházon belüli lefojtottsága, illetve jelenléte kérdésében most elég lesz Czike László blogjáról idézni:

Befejezetlen könyvkritika - Vona Gábor könyvéről

Második olvasói korszakában (egyetemista) a keresztény filozófia iránt érdeklődik.A katolikus egyetemen megismerkedik Bolberitz Pál Filozófiatörténet című könyvével. Erről így ír: „Annyiszor elol­vastam, hogy mindegyik lapja elszakadt.” Egy­­­részt itt muszáj egy megjegyzést tennem, másrészt legjobb, ha „intő példabeszédként” elmondok egy igaz történetet, melyben dióhéjban „minden” benne lesz.

Apám öccse, a keresztapám, Czike Imre János, cisztercita pap, egyházjogász, aki történetesen Bolberitz Pál jó barátja. (Ha jól emlékszem, anno együtt szentelték pappá őket Esztergomban.) Történt egyszer, hogy a keresztapámmal a politikáról, a rendszer­vál­tás­ról, azon belül is Antall József szerepéről beszélgettünk. (Ekkoriban jómagam egy katolikus kereszténynek hitt levelezőlis­tán – is – sűrűn leveleztem. „Szerencsétlenségemre” csak ex post értettem/tudtam meg, hogy a lista nagyrészt konvertita tagokból álló, neokon (keresztény cionista) „elvi alapokon” nyugvó, okkult pap (Paskai László kreatúrája, alias: „Varánusz”) tulajdonában és irányítása alatt működő, ezoterikus lista volt.) Keresztapám nagy titokzatosan előadta, hogy Bolberitz atya, aki Antall József halálos ágyán, a miniszterelnök gyóntató papja volt – négy­szemközt meg­gyóntatta, és feladta a haldoklónak az utolsó kenetet - Antall ha­lálát követően bizalmas körben „bejelentette”, hogy a miniszterel­nök halálában megtért, és hívőként távozott az élők sorából.

(Eh­hez magyarázatként hozzá kell fűznöm, hogy Antall József „rend­szer­váltó” miniszterelnök szabadkőműves volt, de halála előtt ettől függetlenül sem élt „valami” keresztényi (házas és családi) életet. Ezért is kellett megtérnie. Más kérdés, hogy a megtérése mármost – társadalmi, közéleti értelemben - hír, vagy nem hír? Mert hogyha hír, miért nem hozták (nagy)nyilvánosságra? Ha pedig nem publi­kus - miért nem őrizték meg, mint exkluzív gyónási titkot?!) Nem tudtam, hogy a történet nem publikus (?), keresztapám pedig nem mondta. Ezért, mint érdekes nóvumot, levélben feltettem említett levelezőlistámra. Óriási közfelháborodás volt a válasz, elsősorban a Varánusz részéről. Néhány nappal később felhívott telefonon ke­resztapám, és nagy rejtélyeskedve, szűkszavúan csak ennyit mon­dott: „Laci­kám, túl sokat beszélsz!”. Aztán, pár nappal később a Varánusz – „tulajdonosi jogával” élve - se szó, se beszéd, előbb el­némított, majd adminisztratíve leíratott a levelezőlistáról.

Nyilván­valóvá vált, hogy túl sok olyan titkot tudok, amelyek listára tétele – kvázi „nyilvánosságra hozatala” - veszélyeztetheti a (polgári) hata­lom és a kurzus felhőtlen és diszkrét kapcsolatát, még egy szolid ferences Va­ránusznak álcázott konvertita levelezőlistán is. Jut e­szembe, külön érdekesség, hogy a tárgyi lista – Angelosz majd Ha­giosz, a „bukott angyaloké” pedig Envoy – példaképe és mentora mind­végig éppen Barsi Balázs ferences atya (még jön) volt. Nem véletlenül… Szóval, félig tréfásan szólva – nyugtával dícsérd a papot…

Olvastam Bolberitz etikai írásait. No comment. Egyébiránt tagja a Máltai Lovagrendnek, annak, amelyik egyrészt okkult és politikai kapcsolatairól – is – közismert, másrészt 3 év­vel ezelőtt kitüntette Gyurcsány Ferencet és Szili Katalint. Ha jól emlékszem, valami pénzadományokért, támogatásért.

(...)

"Makovecz Imre háza… No hiszen… Már a leírás is, mintha szabadkőműves páholyülés „építési tervrajza” lenne. Egyrészt 1985 körül „elnyerte” a Windsor-kastély rekonstrukciójának pályázatát. Valószínűleg itt lett tagja a Teozófus Társaságnak. (Vagy az Angol Nagypáholynak.) Tagja Zelnik József „templomos” titkos társaságának, amely fedett kulturális és karitatív szervezetek leple alatt, személyi összefonódások selyemfonatú működtetésével, 20-25 éve effektív „vakolással” – a társadalmi folyamatok észrevétlen befolyásolásával, manipulálásával – is foglalkozik. Makovecz az Elnök „jobbkeze”. Erdő Péter bíboros – aki akkoriban még „csak” a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai kollégiumának rektora volt – megvonta Makovecztől az újjáépítésre vonatkozó szerződést. (Lásd: http://hetivalasz.hu/itthon/mako-es-jeruzsalem-34280/)

A már említett levelezőlistán „más afférok” is történtek, nem csupán sze­rény személyem okozott nem várt konfliktusokat. Katolikus papok megírták, hogy Makovecz sátánista, démoni szimbólumokkal telirakott és merész statikájú „templomaiban” nem tudnak misézni, mert amikor az átváltoztatás szövegét kezdik mondani, elszorul a torkuk, és képtelenek folytatni, kénytelenek befejezni. Mikor már vagy az ötödik pap írta ugyanezt, Varánusznak roppant kellemetlenné vált a téma – nem tudhatta, milyen titkok rejtőznek még a piliscsabai építkezés homlok-és hátterében, így azt sem tudhatta, mikor lesz a kegyvesztett magyar Hiram Abif-ból újfent az egyesült égi és földi mainstream ünnepelt tagja. (Mára – hála a Viktornak – újra az lett.) Ezért rögvest elhallgattatta a démonok ellen „fellázadt” szószátyár papokat, akárcsak engem, kicsivel később…" 

Az idézetekhez érdemes még hozzátenni néhány információt. Zelnik József jellegzetesen okkult művek szerzőjeként tipikus háttérember, "szürke eminenciás", aki eldicsekedett vele, hogy lényegében ő "építette fel Makovecz Imrét", annak Nagy Magyar Népi-Organikus Építészzseni imázsát is. ("Valamikor a hetvenes években megkerestem Makovecz Imrét, akit akkor még saját szakmája se nagyon ismert, hogy Tokajban építsünk egy alkotóházat fából. ")
Az okkult terepen olyan "szétválaszthatatlan sziámi ikrek" voltak, ahol Makovecznek jutott a testrészek közül az arc, Zelniknek az agy. Makovecz jellegzetes sajtómonológjaiból rendszeresen visszaköszönnek a Zelnik írásaiban még értelmes összefüggésben szereplő panelek. Zelnik áll a Magyar Művészeti Akadémia gründolása mögött is, Makovecz halála óta is elnökségi tag, de szokása szerint megbújik Fekete mögött. (Aki direkt élvezi a golyófogó szerepet...) Czike László a Rendszerváltó szabadkőművesekben idézte korábban, hogy amikor nagymesterként őt is igyekezett beszervezni a saját templomos rendjébe páholytagnak,  Zelnik kijelentette: még a miniszterelnöknek is adhat utasítást!* Ez a miniszterelnök, ha jól rakom össze az időrendet, a fent említett szabadkőműves Antall József volt, aki rövid hivatali idejében elődjéhez és utódaihoz hasonlóan biztosította a magyar állami vagyon gördülékeny elrablását. Antall gyóntatója volt a fentiek szerint a gyónási titkot kifecsegő (?) Bolberitz Pál, aki a halálos ágynál talán találkozott Orbán Viktorral, akit Antall egyfajta staféta átadása céljából hívott oda és lényegében örököséül nevezett meg a "jobboldal" élén. A politikában eleve üstökösként feltűnő (= titkos háttértámogatást élvező) Orbán hirtelen át is lépett a liberális oldalról a hazafias-"polgárira" és ekkortól egy rövid mosolyszünet kivételével udvartartásához tartozik Zelnik barátja, Makovecz Imre, halála előtt már Udvari Építészként, a felcsúti Szakrális Fociszentély jelképes tervezőjeként. (a tényleges munka zöme, mint tudjuk, egy tanítványáé). A Zelnik által kitalált és kilobbizott, Makovecz nevével eladott MMA megdicsőül és az alkotmányba vésetik.

Majd meghal Makovecz és ki végzi a katolikus temetési szertartását? Bolberitz Pál, Antall gyóntatója!
A kör bezárult, ugyanaz az okkult alvilági szövevény hálózza be a magyar állam és a magyar katolikus egyház felső köreit, melyben időnként kirobbannak civakodások (pl. Makovecz/Zelnik és Orbán között, Makovecz és a prímás között, de ezeket rejtélyes módon "hirtelen elsimítják" VALAHONNAN, ha VALAKIK úgy látják jónak...

* (Idézem a Rendszerváltó szabadkőművesekből  az idevágó részt, a feszültség, majd látványos "páholyközi kibékülés" kérdése és Makovecz, illetve Zelnik által gründolt Akadémiája megdicsőülése egy külön bejegyzést érdemel még:

"Zelnik utálja Orbánt. Orbán nyilvántartja, mint olyan személyt, aki, mint hírlik – maga hirdeti, saját magáról! -, még az aktuális miniszterelnöknek is adhat direkt utasítást, társadalmi krízis esetén. Kényszerből „támogatja őt”, mert egyrészt fél tőle, másrészt talán ő a magasabb sarzsi. Prieuré de Sion" 

Tehát Zelnik nemcsak Antallra, hanem a mindenkori miniszterelnökre mondta, hogy "utasítást adhat neki" - és Orbán reakciója erre nem kiröhögés, tiltólistára helyezés, hanem a sziámi ikrek látványos uralkodói kegyekbe emelése volt, amiből a nyilvánosság csak Makovecz rituális felcsúti főépítészkedését és halála utáni kanonizálását látja, a másik fél, Zelnik nem lép ki az árnyékból, az a természetes közege.)

De az alvilágból térjünk vissza a felszínre, a kérlelhetetlenül romladozó és egyre nagyobb, egyre értelmetlenebb fenntartási költséget igénylő Makovecz-építmények világába!

 Süllyed a hajó, rohadnak az épületek 

Őrfi óvatos kritikája néhai mestere és annak csapata nem éppen funkcionális műveivel szemben nem egyedülálló, már korábban beleszőtte nyilatkozataiba ugyanezt a mostanában legkitüntetettebb tanítvány, maga a felcsúti udvari építészi munkát megöröklő Dobrosi Tamás (Index: Szauron kastélya épül Felcsúton (2013. július 8.):

Dobrosi Tamás azt is elmondta, hogy igyekezett kiküszöbölni azokat a hátrányokat, amelyek a neves építész munkáira jellemzők. “Sok fát használtunk, mert ez nem kommersz stadion lesz. Ez Makovecz Imre stílusjegye. De igyekszem megoldani a mester épületeinél felvetődő kritikákat, amelyek szerint azok nem elég funkcionálisak, használhatóságuk nem mindig tökéletes.”

A tanítványok érthető okból kezdik hangoztatni, hogy eltávozott Mesterük művei enyhén szólva nem voltak "felhasználóbarát" épületek és hogy ők ma már erre természetesen odafigyelnek. Az ok az életmű termésének nyilvánvaló és javíthatatlan hitványsága, hogy miközben utód nélkül, pótolhatatlanul távozott az "organikus Iskola" Karizmatikus Guruja (senkit nem tud a PR a helyére felépíteni úgy, ahogy őt felépítette), a felhasználók igényeivel nem törődve tervezett épületekre rohamos lepusztulás vár. A törvénybe, alkotmányba foglalt műemléki védettség értelmében egyre értelmetlenebb lesz a szokásosnál jóval nagyobb összegeket fordítani a szokásosnál használhatatlanabb és riasztóbb épületekre, ami előre beprogramozza a dühös fenntartókat és helyi adófizetőket, a Makovecz-kultusz előbb, vagy utóbb biztosan bekövetkező szertefoszlását.

A makói Hagymatikum fürdő eleve pénzügyi csődnek épült meg. Ugyanitt a Hagymaház-színházépületet néhány évvel felépülése után egy más épületeknél több évtizednyi működés után esedékes nagyfelújítással kellett helyrepofozni és gondolom, már érik a következő felújítás igénye. A szigetvári vigadó hosszú évekig pusztult félkész állapotban, nemrég fejezték be, a viszonyok ismeretében a fentartás költségesnek igérkezik. A legtöbb Makovecz-épület erdőnyi faszerkezetét tízévente többmillió forintos költséggel kell lángmentesíteni és nem tudom, hány évente gombamentesíteni. A "Hungarikumként", Magyar Csodaként emlegetett sevillai világkiállítási pavilon reménytelenül pusztul, lebontani nem merik, hiszen Ereklye, hasznosításra viszont alkalmatlan...

És így tovább, az egész életművet végigsorolhatnánk a tanítványok jónéhány épületével együtt. (Persze, mint tudjuk, a Mester "saját" épületei is a tanítványok, "Makovecz Ifjú Négerei" tervei alapján épültek.) Amikor a közvélemény egyre több olyan emblematikus Makovecz-épület elhagyatottságáról fog értesülni, mint a sevillai pavilon után a piliscsabai Stephaneum, meg hasonlók, vagy ha esetleg köztudott lesz, hogy a kormány óriási, pazarló ráfordításokkal tartja ezeket erővel használatban,  az ezen épületekben dolgozók, tanulók pedig a nagy kiadások ellenére egyre mállóbb környezetet fognak tapasztalni, a Makovecz-varázs össze fog omlani. Az előrelátóbb Tanítványoknak pedig máris elő kell készítenie a menekülési útvonalat, a rugalmas elszakadást, hogy a tegnap sztárjának holnapi közmegvetése őket ne sújtsa.

Múlt-Kor: Lepusztult a sevillai expó híres magyar pavilonja

Egykor a csodájára jártak...

... de minden Makovecz-csoda 3 napig tart!

Van már rá példa, hogy a Makovecz-csapat okkultista szimbólumát (remélhetőleg) keresztényellenes és emberellenes jellegének felismerése miatt távolították el. Csíksomlyón a szárnyas napkorongot keresztre cserélték, (lásd a linkelt bejegyzés végét) arról nincs információnk, hogy a piliscsabai evakuáció mögött van-e ilyen szempont is. Mindenesetre a Szentek és Kárhozottak Temploma  megépítésének erőltetésével a kormány (ura és parancsolója) akár fel is erősítheti az egyházon belüli immunreakciót, mely a kezdetektől jelen van, de Makovecz támogatói eddig  elnyomták. (Az eddigiek alapján nem túl esélyes, de ne zárjuk ki a lehetőséget.)

A Makovecz-hajó elsüllyedésének esélyét csak fokozza, hogy kit választott a tervező a hajó "patrónusának":

Makovecz hajója

Nekünk egy cseppet sem meglepő, hogy kit, a sötétség rajongója a szabadkőműves körök kedvencét, a "Páva-Angyalt" rajzolta hajójára oda, ahová a védőszentet szokás.  A Páva-Angyal, vagy Melek Taus a közel-keleti Jezidi-szekta "istene", másik nevén ő "Shaitan" vagyis a SÁTÁN...